hirdetés
hirdetés

Exkluzív interjú Lázár Vilmossal, a CBA Kereskedelmi Kft. új elnökével

„Egyénileg csak akkor lehetünk sikeresek, ha a közösség együtt is sikeres”

Fogathajtó, üzletember. Nem mindennapi párosítás, mint ahogy Lázár Vilmos pályája sem az. A két karrier több mint két évtizede fut párhuzamosan. Az egyik oldalon tizenegy világbajnoki cím, a másikon egy különleges kereskedői pályafutás, amely egy bérelt kőbányai kisboltból egészen a CBA elnöki székéig vezetett. Lázár Vilmos 2016 elején vette át Baldauf Lászlótól a magyar kereskedelmi lánc vezetését. Az új elnököt az átvételről és pályafutásáról kérdezte az Élelmiszer. (Az Élelmiszer 2016. februári számában megjelenő interjú teljes változata.)

hirdetés

 

 Névjegy: LÁZÁR Vilmos

 

Jelenlegi beosztása


● CBA Kereskedelmi Kft., elnök
● A Magyar Lovassport Szövetség elnöke

 Szakmai pályafutás


● 1993-tól élelmiszer-kiskereskedő, vállalkozó
● 1994-től CBA tag, résztulajdonos
● 2000-től a CBA Kereskedelmi Kft. ügyvezető igazgatója
● 2011-2015, a CBA Felügyelőbizottságának elnöke

 

Sport pályafutás


● Tizenegyszeres fogathajtó világbajnok
●. A Magyar Olimpiai Bizottság tagja
● Családi vállalkozásban a domonyvölgyi Lázár Lovaspark társtulajdonosa, több más vállalkozás tulajdonosa
● A 2007 óta évente rendezett Lovas Világkupa ötletgazdája és főszervezője
● 2011 óta a Nemzeti Vágta elnöke és társtulajdonosa.

Milyen érzés volt a céget évtizedek óta vezető Baldauf László pozícióját átvenni?

A váltás nem volt előzmények nélkül való. Néhány éve már én vezettem a CBA felügyelőbizottságát, ezt megelőzően pedig alelnök voltam. A céget irányító, a stratégiát meghatározó csapat öt éve is ugyanaz volt, mint ma, csak a titulusok cserélődtek a névjegyeken. Baldauf elnök úr már évek óta beszélt a visszavonulásról, de tavaly nyáron mélyen a szemembe nézett, és azt mondta, most végérvényesen eldöntöttem, kérlek, vállald el ezt a feladatot. Ez egyrészt nagyon jólesett, hiszen rendkívül felemelő dolog vezetőként olyan közösséget szolgálni, amelynek tagjaira felnéz az ember, és akiknek nagyon sokat köszönhet. Másrészt ha az ember belegondol, milyen hihetetlen felelősség, nagy feladat, akkor kicsit azért fontolóra veszi mindezt. A döntésen nem nagyon kellett gondolkodnom, inkább azon, hogy miként fogom az új kihívást minél sikeresebben teljesíteni.

Hogyan zajlott a CBA kormányrúdjának átvétele? Milyen folyamat végére tett pontot a dátum, 2015. december 31.?

Baldauf úr nagyon magasra tette a lécet, épp ezért kértem őt, hogy abban a fél évben, amíg még az elnöki teendőket ellátja, adjon nekem lehetőséget, hogy a vezető tulajdonosokkal leüljek, és kialakíthassunk egy olyan stratégiát, amelynek alapján 2016. január 1-jétől dolgozunk, és amely ugyanakkor kicsit „a kabát újragombolása”. A cél az volt, hogy olyan szervezetet hozzunk létre, amely kicsit másként irányítható, mint ahogy Baldauf úr vezette a céget. Ő nagyon karizmatikus személyiség, határozott, kemény kézzel vezette a társaságot. Utána hasonló stílusban ez senkinek, nekem sem sikerülhetett volna. Erényemnek mondják, hogy jól tudok integrálni embereket, szerintem ezért is jelölt utódjának Baldauf úr. Nem tartom magamat a legjobb kereskedőnek, sem a legragyogóbb gazdasági szakembernek a tulajdonosok között, de képes vagyok arra, hogy ezt a csapatot a közösség által meghatározott irányba kormányozzam. Elkezdődött a munka, nagyon sokat gondolkodtunk a tulajdonostársakkal, a menedzsmenttel, talán ennyit soha nem beszélgettünk a szakmáról, a CBA-ról az elmúlt évek alatt. Végül kialakult egy olyan stratégia, amelyet január 1-jétől be tudtunk vezetni. Nagyon fontos volt, hogy olyan jövőkép szülessen, amelyet a tulajdonosok mindegyike magáénak érez. Voltak hatalmas viták, talán a CBA történelemkönyvébe is bekerül majd ez a folyamat, fél éven át, aktívan, sok-sok napon keresztül reggeltől estig beszélgettünk, elemeztük a helyzetet. Úgy érzem, végül sikerült olyan tervet kidolgoznunk, amelyet mindenki elfogad, és kicsit más, új szemléletet hoz, még jobban kihasználja a közösségben rejlő lehetőségeket. A beszélgetések egy nagyon fontos mottó jegyében zajlottak, amely úgy hangzott: „Mindenki egyénileg csak akkor lehet sikeres, ha a közösség együtt is sikeres.” Eldöntöttük, hogy ennek szellemében alakítjuk ki az új rendszerünket. Felírtuk ezt a mondatot a falra, csak rá kellett mutatni, ha esetleg eltértünk volna ettől az iránytól. A másik fontos célunk az volt, hogy a franchise rendszer száz százalékban szabályozott legyen, ahol minden kőbe van vésve. Mi határozzuk meg a szabályrendszert, és csak mi módosíthatunk rajta, így mindig tudjuk, „milyen kottából játszunk”. Amit elhatároztunk, megvalósult, és ez biztosítja, hogy a vállalt munkát ezekkel a feltételekkel jól tudom végezni.

Várható-e valamilyen üzletpolitikai változás? A kialakított jövőképben, stratégiában milyen új irányok fogalmazódtak meg?


Nagyon fontos, hogy szigorúan szétválasztottuk a CBA Kereskedelmi Kft.-t mint franchise gazda szerepét, feladatkörét a kereskedelmi tevékenységet végző régiók és a boltok szintjétől. Az anyacéget abba a státuszba helyeztük, hogy a CBA- és Príma-hálózattal összefüggő feladatokat végezze – és ehhez rendeltünk egy elég feszes büdzsét. Pontosan szétválasztottuk a központi és a régiós feladatokat, hatásköröket. Gyökeres változás, hogy létrehoztunk egy új céget, a Partner Log Kereskedelmi Kft.-t, ezzel párhuzamosan a vezető tulajdonosokból álló BBK-csoport megszűnik, jelenleg az átalakulás folyamatát éljük.

A Partner Log Régió néven Alsónémediben, az itt található 30 ezer négyzetméteres raktárközponttal kialakult új cég magában foglalja a korábbi BBK-tulajdonosok áruforgalmát, emellett a főváros és az egész közép-magyarországi régió kiszolgálását is ez a cég végzi. Az új, közös cégnek nemcsak a nagytulajdonosok bolthálózatának ellátása, hanem a franchise hálózat bővítése, a partnerek számának növelése is célja. Az erőforrásokat átcsoportosítottuk, egy minimális központi elvonással működő rendszert építettünk ki, amely még jobb feltételeket képes biztosítani a hozzánk csatlakozó franchise-partnereknek, hogy ezen a nem kis versennyel működő piacon eredményesen tudjanak dolgozni. Vagyis született egy nagyon hatékonyan működő, kizárólag a központi feladatokra koncentráló cég, a megújult CBA Kereskedelmi Kft. Ezentúl a régiókra jelentősen több erőforrás helyeződik, amelyből egyre több jut a boltoknak, a piramis alján lévő franchise-tagoknak is, aminek hatására azzal kalkulálunk, hogy a számuk növekedni fog. Ez az egyik legfontosabb dolog, hogy az elmúlt egy-két év stagnáló állapota után minél előbb fejlődő pályára álljon a CBA rendszere, és ehhez ezt az átcsoportosítást, átstrukturálást feltétlenül meg kellett tennünk.

A strukturális változások mellett nyilván megfogalmaztak lehetséges növekedési irányokat is…

Elsősorban az értékesítési volumenünket kell növelnünk annak érdekében, hogy bővüljön a bázisunk, csak azután lehet másról beszélni. Elég tágas a nagykereskedelmi tér, említhetjük a vendéglátás, az üzemi konyhák, a független boltok vagy a nemzeti dohányboltok kiegészítő termékekkel történő ellátását. Van még hely a pályán, és ezekbe az irányokba is szeretnénk nyitni.


Térjünk át a személyes pályafutására: hogyan lett kereskedő?

Az ember nyilván sokat meríthet a családi hagyományokból. Nagyszüleim és szüleim kereskedők, vendéglátósok voltak, az apai nagyapám például a legendás kőbányai Makk Hetest vezette. Édesapám és édesanyám kereskedőként dolgoztak. A rendszerváltásig textilkereskedelemmel foglalkoztunk, édesapáméknak volt egy nagyon sikeres vállalkozásuk, amely sajnos a kilencvenes évek elejére veszteséges lett, amikor a rendszerváltás után gyakorlatilag megszűnt a könnyűipar az országban. Nehéz anyagi helyzetben volt a család, láttuk, hogy új irányt kell találni. A család férfi tagjai leblokkoltak, a hölgyek viszont „túlélésre vannak kódolva”, így édesanyám akkoriban a család tudtával megpályázott egy élelmiszerboltot Kőbányán, mi pedig ráhagytuk a dolgot. Ebben az időszakban javában zajlott az előprivatizáció. Ekkori lehetett igényelni az úgynevezett e-hitelt, a valóságban azonban ezt jobbára csak protekcióval lehetett megkapni, nekünk esélyünk sem volt rá. Mi már akkoriban a testvéremmel együtt versenyeztünk, én válogatott fogathajtó voltam. 1993-ban az Egyesült Államokban rendezték a világbajnokságot. Beadtuk a boltra a pályázatot, és kiutaztunk a versenyre. Az öcsém volt a segédhajtó, a legfontosabb versenyszámot, a maratonhajtást megnyertük, brutálisan, életre-halálra mentünk. Végül összetettben második helyen végeztünk, nagyon szomorúan jöttünk le a pályáról. Akkor érkezett a hír, hogy megnyertük a pályázatot. Elő kellett teremteni a pénzt a bérleti jog megvásárlására, mert a családi kasszában nem volt annyi. Gyors döntést hoztunk, még ott, az Egyesült Államokban árverésen értékesítettük a lovainkat. Végül a kikiáltási árnál kevesebbet kaptunk értük, de az is nagyon jó pénznek számított. A lovakhoz érzelmileg is kötődik az ember, én rettenetesen szomorúan álltam mellettük, édesapám könnyeivel küszködve elvonult, ebben a válsághelyzetben a testvérem tartotta bennünk a lelket. Függetlenként ezzel a tőkével indítottuk el az első boltot 1993-ban. Nagyon amatőrök voltunk, eleinte szinte a telefonkönyvből rendeltük az árukat. Így indult a „szakmai munka”, az egyik műszakot vitte a testvérem, a másikat én, hajnalban keltünk, későn feküdtünk, de ezzel együtt élveztük a dolgot, mert így a bolti munkát is megismerhettük.

Mikor és hogyan csatlakoztak a CBA-hoz?

Az élethez kell szerencse is, a nagybátyám akkor szintén vett egy élelmiszerboltot a Rózsadombon, amely csomagban volt kiírva. Ő benne volt a CBA-t alapító csapatban, akik azért álltak össze, hogy kedvezményesen juthassanak hozzá több élelmiszerüzlethez. Aztán végül együtt maradtak. Nagybátyám sokat beszélt a csoportról, mi is megismertük az alapítókat, többek között Baldauf Lászlót és Krupp Józsefet. 1994-ben léptünk be a hálózatba, az elsők között. Itt tanultuk meg a szakmát, amit tudunk, annak java részét a tulajdonostársaknak köszönhetjük. Egymás tudását csiszoltuk, így alakult, hogy az életpályánk gyakorlatilag a CBA-val párhuzamosan futott. Aztán vettünk még egy boltot, harmadikat, így léptünk mindig előre, jelenleg saját hálózatban a tizedik üzletnél tartunk. Először csak riadt szemű indiánként lestük a nagyokat, aztán ahogy egy kicsit korosodtunk, tapasztalatot szereztünk, már halkan hallattuk a hangunkat, később barátságok is szövődtek, idővel bekerültem az igazgatóságba, majd alelnök, felügyelőbizottsági elnök lettem, míg eljutottam az elnöki pozícióig.

Mennyi idő telt el a kezdetektől addig, amikor úgy érezte, hogy érzi/érti az egész lényegét?

A kereskedelem nagyon változó világ, nyilván ezzel kapcsolatban sok tudást gyűjt össze az ember a fejében, de mit sem ér vele, ha nem nyitott szemmel és füllel jár, nem fogékony az újdonságokra, nem követi a piaci trendeket.

1993-ban kényszerből meg kellett válniuk a lovaiktól. Később hogyan tértek vissza az életükbe?

A lovak és a lovassport is óriási szerelem, de mi mindig hobbinak tekintettük. Akkor az egy nagyon fontos döntés volt. Mindig mondom a fiataloknak, hogy nem szabad szenvedélybeteggé válni, ha az ember nem engedhet meg magának valamit, akkor nem szabad érte mindent feláldozni. Számtalan példa van arra, hogy sokan annyira csak a szenvedélyükre koncentrálnak, hogy nem foglalkoznak a munkájukkal, vállalkozásukkal, a tanulással, csak az az egy dolog érdekli őket. Amikor láttuk, hogy nincs a fogathajtásra forrás, lehetőség, abban a pillanatban abbahagytuk, eladtuk a lovakat, egy maradt, akit éppen az állatkórházban operáltak és nem volt „piacképes” – egyébként később vele indult újra az egész. A következő, 1995-ös világbajnokságra már volt annyi pénzünk, hogy újra fogatot állítottunk, újrakezdtük a lovasversenyzői pályát. Innentől kezdődtek az igazán nagy sikerek. Valljuk be, ez egy elég drága sport, ehhez pénzre volt szükség, de sose áldoztuk fel az üzleti dolgainkat a sportért, inkább fordítva.

Furcsa, a kívülálló azt hinné, hogy görcsös akarás nélkül nem létezik sportsiker…

Én talán épp a lazaságnak köszönhetem a sikereket. Nem volt bennem görcs, semmiféle nyomás, nem az életem, a megélhetésem, a jövőm múlt a győzelmen, hanem csak jó kis hobbinak tartottam. Persze amikor az ember Magyarországon egy telt házas stadionban, néhány tizedpont előnnyel utolsóként hajt be a pályára, akkor abban a tíz percben nagyon másképp gondolja a dolgot.

Igaz önre, hogy az élet más területein is higgadtan, racionálisan, gyorsan dönt?

Ez érdekes dolog, a testvéremmel ebben nagyon jól kiegészítjük egymást. Én egy kicsit megfontoltabban döntök, inkább visszafogottabb, nyugodtabb természetű vagyok, jobban elemzem a dolgokat, rágódom rajtuk, Zoli pedig gyorsan kialakítja a véleményét. Jól kiegészítjük egymást, én mondom az érveket, Zoli „csapja le a kalapácsot”.

Ön szerint milyen egy jó vezető?

Inkább arról beszélnék, hogy nekem milyen vezetőnek kell itt lennem. A saját cégemben, ahol az üzleteim vannak, családias jellegű vezető vagyok. Egy csapatban dolgozunk, és mint egy családban, úgy működik a munka. De itt nyilván másfajta irányítóra van szükség. Nagyon fontos elmondani, hogy a CBA sikeréhez sok minden hozzájárult. Nyilván múlott Baldauf úr szakértelmén, habitusán, tekintélyén, az ő munkáján. Nekem úgy kell folytatnom, hogy sikeresen tudjam ezt a sok tehetséges embert a fejlődés érdekében összefogni. Nekem inkább integráló szerepem van, úgy gondolom, ebben a székben számomra ez lehet az eredményes vezetői stílus.

Elfogadták önt vezetőként a régi, nagyon tapasztalt CBA-vezetők, fő tulajdonosok?

A névjegykártyámra az van írva, hogy a CBA elnöke, az igazgatósági megbeszéléseket, a hivatalos taggyűléseket, az egyéb, CBA-t érintő operatív megbeszéléseket, az ilyen jellegű munkát vezetem, de nem én irányítom, hanem közösen tesszük ezt. Talán ez az, ami leginkább jellemző erre a munkára. Mindig hangsúlyozom, amellett, hogy én vagyok az elnök, mi elsősorban tulajdonostársak vagyunk, és ez egy fontos alapelv. Mindent úgy kell végezni, hogy az esetlegesen felmerülő viták az asztalnál dőljenek el. Az összes olyan kérdést, amelyből vita, probléma lehet, meg kell beszélnie annak a körnek, amelyre az tartozik. Az is fontos, hogy mindenki megértse, hogyha a közösség, az asztalnál ülők ütköztették álláspontjaikat, és kialakították a közös véleményt, akkor az onnantól kezdve a társaság közös véleménye.

Milyen terveik vannak egyéb területeken, mint például saját termékek gyártása, saját márka, frissáru-beszerzés?

Most szépen sorban elővesszük a dolgainkat. Öt hónapig dolgoztunk a stratégián, az új kondíciós rendszeren, az egész CBA- és a Partner Log-cégstruktúráján, működésén. Feszes a tempó, de napról napra jobban állunk. Ebben a szellemben folyik most a munka, de amint egy kis levegőhöz jutunk, minden kérdést sorra veszünk. A hálózatban még óriási tartalékok vannak, például a saját márkás, a saját gyártatású és zöldség-gyümölcs termékek területén is.

Ön 2015-ben bekerült az Élelmiszer szaklap Top 50 FMCG-szakember kiadványába. Mit gondol, minek köszönhető, hogy a szakma ilyen sokra értékeli az ön szerepét?

Erre kifejezetten büszke vagyok. Nyilván az ember próbálja segíteni azokat a dolgokat, amiket támogatásra méltónak talál. Megpróbálja, hogy minden lehetőséggel, amit ő megszerzett, segítse azt a csapatot, amelyben dolgozik. Ezt végzem a lovasvilágban a Magyar Lovas Szövetség elnökeként. Magyar kereskedőként pedig eddig is megtettem, és ezután is megteszek mindent a hazai kereskedelemért, mostantól egy magyar kereskedelmi lánc elnökeként. Amennyiben mindezt a piac és a lovastársadalom is értékeli, annak örülök. Én elvtelenül soha semmiért nem küzdöttem, mint ahogy a saját személyes érdekeimért sem.

Ön szerint melyek a legvonzóbb, illetve legellenszenvesebb emberi tulajdonságok?

Az egyik legellenszenvesebb tulajdonság az önzés, amelyet nehezen tudok elfogadni. Ha valaki jó csapatjátékos, önzetlenül végzi a maga feladatát, az viszont óriási erény, nagyon sokra értékelem.

Mi az, ami kikapcsolja, amivel legszívesebben tölti szabadidejét?

A lovon kívül… a ló. Szerencsére sikeres voltam, az előző világbajnokságot és az azt megelőzőt is megnyertem, egyéniben és csapatban is győztünk. Eredményes időszakom volt, elmondhatom, minden pályán szalad a szekér. Ugyanakkor egyre kevesebb időt tudok azzal foglalkozni, amivel nagyon szeretek, vagyis a lovakkal. Ebben az évben még kitűztem magam elé célként, hogy három megmérettetésen elindulok, bár Baldauf úrnak megígértem, hogy abbahagyom a versenyzést, úgyhogy ezt még meg kell beszélnem vele. Felkészítik a lovaimat, és eltűnök három hétvégére, ennyit éreznek majd ebből a cégnél. Szükségem van erre, úgy érzem, néha kell valami, ami kirántja az embert a mindennapos menetelésből, amelyet egyébként nagyon élvezek.

Mint a CBA elnöke mivel lenne elégedett rövid távon – 2016 végén –, illetve öt év múlva?

Az év végén azzal lennék elégedett, ha ez a rendszer, amelyet kidolgoztunk, flottul, hibamentesen működne, az informatikai háttérrel, a menedzsmenttel és mindennel együtt. Bővíteni tudnánk a független piacon a jelenlétünket, a franchise-hálózatunkat. Tudom, ez bátor dolog, de öt év múlva szeretném, ha Magyarországon újra a legnagyobb kereskedelmi lánc lennénk. A legnagyobb és legeredményesebb, mert a nagyság önmagában mit sem ér.

 

Ács Dóra, Császár László
a szerző cikkei

(forrás: Élelmiszer 2016/2.)
hirdetés

Címkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

Hírlevél regisztráció

hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Élelmiszer-FMCG Hírlevél

Élelmiszer-FMCG hírek első kézből

  • napi friss hírek, érdekességek
  • kutatások, elemzések
  • exkluzív riportok
  • szakmai konferenciák
  • képzések, tréningek
Iratkozzon fel hírlevelünkre
Ne maradjon le a legfontosabb szakmai hírekről!
Élelmiszer-FMCG hírlevél