hirdetés
hirdetés

Dr. Kasza Gyula

Mérföldkőnek számít az az együttműködési megállapodás, amit november 3-án írt alá a NÉBIH és a Szent István Egyetem. A példaértékű megállapodás értelmében létrehoznak egy Élelmiszerlánc-biztonsági Kockázatkezelési Kihelyezett Tanszéket. Emellett az együttműködés célja a magyar élelmiszerlánc-biztonság védelme és fejlesztése a termőföldtől az asztalig. A most létrehozott tanszék vezetője Dr. Kasza Gyula, címzetes egyetemi tanár, a NÉBIH elnöki megbízottja.

hirdetés

● Miért volt szükség a kihelyezett tanszék létrehozására?

Az egyetemen folyó oktatásba számos NÉBIH-es munkatárs bekapcsolódhatott az elmúlt években, diplomadolgozatok és néhány esetben PhD dolgozatok témavezetését is elláttuk, egyes tárgyaknál tárgyfelelősként is megjelentünk. Az idővel egyre szorosabbá váló együttműködés igényelte, hogy megtegyük ezt a lépést, amely az említett folyamatokat technikailag leegyszerűsíti. Az igazi ok azonban az volt, hogy szerettük volna felhívni a figyelmet arra, hogy az Élelmiszertudományi Kar lépést tart az élelmiszerlánc-biztonság fejlődésével, és az elméleti tudás mellett bemutatja e téren a gyakorlatot is. A NÉBIH pedig a 2013-ban elfogadott Élelmiszerlánc-biztonsági Stratégiával összhangban ezzel egy jelentős lépést tudott tenni abban az irányban, hogy fejlessze az élelmiszerlánc-biztonsági tudáshálózatot és partner lehessen az oktatásban, kutatásban és innovációban.

● Mi lesz az ön feladata? Milyen speciális lehetőségek birtokában kezdi működését az új tanszék?

A NÉBIH elnökének engedélyével eddig is tarthattam órákat az egyetemen (igaz, ezeket igyekeztem a délutáni, esti órákra, illetve hétvégére szervezni), valamint segíthettem abban, hogy az egyes tárgyak oktatásába olyan hatósági és vállalati szakemberek kapcsolódhassanak be egy-egy előadás megtartásával, akik az országban a saját szakterületükön a legjobbak közé tartoznak. Mindez nem változik. Talán az jelent majd előrelépést, hogy ha meghívnak a kari tanácsba, ezt a gyakorlatias szemléletet jobban képviselhetem majd.

● Milyen koncepcióval, tervekkel indul a tanszék, milyen lehetőségeket lát az együttműködésben rövid, közép és hosszú távon?

Az együttműködésben jelenleg az oktatáson van a fő hangsúly. A frontális oktatás mellett nagyon fontosnak tartjuk a gyakorlatos hallgatók NÉBIH-ben történő fogadását. Ennek legutóbbi szép sikereként az Európai Élelmiszerbiztonsági Hivatal által meghirdetett egyetlen álláshelyet egy olyan fiatal magyar szakember nyerte el, akinek a felkészülésében mi is közreműködhettünk. Számos gyakorlatos pedig kifejezetten nálunk képzeli el a jövőjét az itt eltöltött gyakorlati időszak tapasztalatai alapján. A rendezvények, konferenciák szervezése is fontos feladat, emellett kiemelném még a Deák Tibor Szakkollégiummal való együttműködést. A jövőben szeretnénk erősíteni a közös pályázati aktivitást, különösen a kutatások terén. Már ebben az évben is nyújtottunk be H2020-as pályázatot az Élelmiszertudományi Karral közösen.

● A Magyar Tudomány Ünnepén elhangzott előadásában a lakosság szemszögéből mutatta be az élelmiszerlánc-biztonságot. Mint lehet tudni, milyen kép él erről a problémáról,illetve annak kezeléséről a lakosságban?

Az előbb a vállalkozások és a hatóság felkészültségéről beszéltünk, és megállapítottuk, hogy alapvetően jól állunk e téren. Sajnos ez már nem mondható el a lakosságról. Még mindig nem hevertük ki a piacgazdaságra való áttérést teljesen. Sokan továbbra sem tudnak mit kezdeni azzal az óriási választékkal, amellyel egy-egy boltba belépve szembesülnek. Becslések szerint ma egyetlen hipermarket hozzávetőlegesen tízszer akkora választékkal dolgozik, mint amekkorával a rendszerváltozás előtt az egész ország élelmiszerpiacát jellemezni lehetett. Sajnos így gyakran az ár – az egyetlen könnyen értelmezhető információ – marad az elsődleges döntési szempontok, hiszen nem könnyű eligazodni a sokféle minőségi paraméter között. Ezekben a kérdésekben a hatóságnak kell irányt mutatnia, hiszen a vállalkozásoktól nem várható el a saját gazdasági érdekeiktől függetlenül szolgáltatott, objektív ismeretterjesztés. Ráadásul sok ember a valóban alacsony vásárlóerejét úgy próbálja beosztani, hogy bizonytalanabb lehetőségeket is megragad az élelmiszerbeszerzésre. Ennek köszönhetően még mindig 30% körüli a feketekereskedelem ezen a piacon. A fogyasztónak segíteni kell, hogy felismerje, sokszor az alacsony árért egészségkárosodással fizet, ugyanakkor elérhetővé kell tenni mindenkinek a kiegyensúlyozott, biztonságos táplálkozást – adócsökkentéssel és a jövedelmek felzárkóztatásával. Ez persze már kívül esik a NÉBIH területén. Jellemző probléma továbbá, hogy elmegyünk az észlelt kockázatok mellett. Nem arra szeretnénk buzdítani a lakosságot, hogy mindenki mindenkit jelentsen fel, hanem arra, hogy ha egy kevésbé súlyos problémát lát, azt először a vállalkozónak jelezze, bízva abban, hogy ő felismerve a saját érdekét, változtat rajta. Ha pedig nem változtat, vagy emberi egészséget veszélyeztető jelenséget észlel, bizalommal forduljon a NÉBIH-hez, ahol valóban minden problémát igyekszünk alaposan kivizsgálni. Ez a típusú társadalmi immunitás – vagyis az, hogy másokra gondolva is szólok, kérdezek – még nagyon gyenge Magyarországon. Jó hír viszont, hogy a felmérések szerint a NÉBIH munkáját jónak ítélik meg az emberek, és hitelesnek tartják a tájékoztatásunkat. Ezekre az értékekre építve a jövőben még hangsúlyosabb szerepet szánunk a fogyasztói szemléletformálásnak.

● Mi motiválta, hogy élelmiszerbiztonsággal kezdjen el foglalkozni? Hogyan alakult a karrierje?

A családunkat a történelem viharai erősen megtépázták, mint oly sok más családot is a 20. században. Ennek következtében nagyszüleim és szüleim elvesztették az addig megélhetést kínáló földjüket, kis üzemeiket, és kínkeservesen, teljesen más területen kellett újrakezdeniük. Ennek ellenére úgy nevelkedtem, hogy állandó téma volt otthon az állattenyésztés, növénytermesztés, élelmiszeripar. A következő lökést egy egyetemi tanárom, Lakner Zoltán professzor adta, aki számomra addig teljesen ismeretlen módon, illúziómentesen, formabontó jellegű, elsöprő dinamikájú, lenyűgözően tartalmas előadásaiban mutatta be számunkra, hogy hogyan áll a magyar élelmiszeripar versenyképessége, és mit kellene tenni annak érdekében, hogy előre tudjunk lépni. Ezt követően csatlakoztam a Magyar Zoonózis Társasághoz, ahol az egyetemek és hatóságok vezető szakemberei cseréltek gondolatokat a jövőt illető kihívásokról. Előttük mutattam be a 2000-es évek legelején a fogyasztói kockázatészleléssel kapcsolatos doktori munkám első eredményeit. A tőlük kapott rengeteg pozitív visszajelzés erősített meg abban, hogy érdemes a mikrobiológiánál és a kémiánál szélesebbre nyitni a látókörünket, és beavatni a hétköznapi fogyasztót is a felügyeleti tevékenységbe. Ebben a 2000-es évek vége felé meglátta a lehetőséget az akkori élelmiszerlánc-biztonsági hatóság vezetője is, és azóta dinamikusan fejlődik ez a terület Magyarországon.

● Mi jelent ezen a területen sikerélményt?

Talán az jelent leginkább sikerélményt, hogy a fogyasztói kommunikáció az élelmiszerlánc-felügyeleti törvényben is rögzítésre került, és ma már a NÉBIH egyik rendkívül felkészült igazgatósága végzi az ezzel kapcsolatos tevékenységeket, és a munkában részt vesz minden más szakmai igazgatóság is. Rendkívül jól fogadta a sajtó is ezt az irányváltást.

● Élelmiszerbiztonság szempontjából melyeket tartja a legrizikósabb területeknek?

Messze nem értünk a megszerezhető tudás végéig a klasszikus mikrobiológia területén, de mégis inkább azt mondanám, hogy a kémiai eredetű veszélyek korát éljük. Napról napra derülnek ki újabb információk olyan anyagokról is, amelyeket évtizedek óta alkalmazunk, vagy éppen szennyezőanyagként vannak jelen a környezetünkben. A mikrobiológiai kockázatok között a multirezisztens kórokozókat, valamint azokat tartom rizikósnak, amelyeket a klímaváltozás hatására a korábbitól eltérő módon viselkedő vektorok terjesztenek, hiszen járványügyi szempontból sosem lehet az ember elég felkészült. Óriási kihívásnak látom továbbá a termékhamisítást. A korábbi primitív eljárások sajnos jól felszerelt kutatólaborokban kifejlesztett technológiáknak adják át a helyet. Ezeknél sokszor még akkor is hónapokba telik a megfelelő vizsgálati módszertan kifejlesztése, ha tudjuk, hogy mit keresünk. Ha pedig nem tudjuk… ez is felhívja a figyelmet a tudománnyal való szoros együttműködésre, nemzetközi és hazai téren egyaránt.

● Mit ad önnek az oktatói az oktatói, illetve a hatósági munka? Mi az, amit szeret az egyikben, illetve amásikban? Melyiket, miért tartja fontosnak? Mi az, amit tud hasznosítani a másik területen?

Az oktatói munka számomra arról szól, hogy azt a tudást, amelyet mi megszereztünk – sokszor fájdalmasan, a saját hibáinkból tanulva – készen tudjuk átadni a következő generációnak, hogy ők már erre építkezve teljesedhessenek ki a szakmájukban. Ami nekünk lelkesítő csoda volt a pályánk elején, az nekik ma már evidencia, mindössze pár sor a tankönyvben, és ez így van jól. Én pont azt kapom az oktatástól, hogy ezzel folyamatosan szembesülnöm kell az órák során. Ezért igyekszem megújulni, még több esettanulmányt bemutatni, még gyakorlatiasabban, életszerűbben átadni az anyagot. Ráadásul minden csoportban van néhány olyan hallgató, aki továbbgondolja, amit az órán hallott, kérdez, véleményt mond, ezekből közvetlenül is fejlődni tudok. A NÉBIH-ben végzett munkámban pedig azt szeretem, hogy rendkívül változatos, másrészt azt, hogy olyan tudású és példamutató hozzáállású szakemberekkel dolgozhatok együtt, akik valóban a világ élvonalába tartoznak. Itt nem szerencsés, ha valaki hibázik, mert általában nem lehet egy bocsánatkéréssel rendezni a problémát. A NÉBIH-ben talán az egyetem frissességét, problémaérzékenységét tudom hasznosítani, az egyetemen pedig a NÉBIH szakmai háttere, fegyelmezett hozzáállása lehet olyan érték, amely segíthet a hallgatók szakmai elhivatottságának és felelősségtudatának megerősítésében.

Villámkérdések

● Mit tesz, ha egy boltban olyasmit lát, amit nagyon nem tart rendben lévőnek?

Szólok az eladónak. Ha komolyabb lenne a probléma, valószínűleg a NÉBIH Zöld számán jelenteném be, hogy elkerülhető legyen a megbetegedés.

Mi az a három dolog, amit magával vinne egy lakatlan szigetre?

Semmit. Megpróbálnám feltalálni magam.

● Ön szerint melyek a legvonzóbb, illetve legtaszítóbb emberi tulajdonságok?

Legvonzóbb: önfeláldozás. Legtaszítóbb: mások önkényes elnyomása.

● Kedvenc szabadidős tevékenysége, hobbija?

Kirándulás, kertészkedés, sport. Régen nagyon szerettem novellákat írni, de 10 éve nem írtam egyet sem. Most szakcikkeket írok, több-kevesebb sikerrel, de szerencsére sok jó szerzőtárssal.

● Kedvenc filmje?

Kedvelem a NÉBIH által képviselt szürreális impresszionista, kicsit dadaista vonalat a youtube-on. Szerintem egy-egy alkotás komolyabb rövidfilmes versenyeken is eséllyel nevezhetne.

● Könyve?

Magyar Élelmiszerkönyv.

● Irodalmi hőse?

Nem tudok válaszolni rá. Azokat a „hősöket” szeretem, amelyek kicsit képlékenyek, és az olvasó is részt vesz a megformálásukban, illetve ki tudja tölteni a hiányzó részeket saját magával. Prózában ilyen például Kafka vagy Max Frisch, versben pedig Ady Endre.

● Állata?

Nagyon szeretem a kertünkben az énekesmadarakat és a sünöket. Sütve pedig gyakorlatilag bármit.

● Étele?

Kollégista voltam, így éppen az, ami van.

● Sportja?

Futás, kerékpár.

●Történelmi személyisége?

Mindig inkább a környezetemből igyekeztem példaképeket találni.

Dr. Kasza Gyulával készült hosszabb interjút az Élelmiszer 2016/11. számában olvashat.

 

Császár László
a szerző cikkei

(forrás: Élelmiszer Online)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

Hírlevél regisztráció

hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Élelmiszer-FMCG Hírlevél

Élelmiszer-FMCG hírek első kézből

  • napi friss hírek, érdekességek
  • kutatások, elemzések
  • exkluzív riportok
  • szakmai konferenciák
  • képzések, tréningek
Iratkozzon fel hírlevelünkre
Ne maradjon le a legfontosabb szakmai hírekről!
Élelmiszer-FMCG hírlevél