hirdetés
hirdetés

Amit eszel, azzá leszel

Táplálkozási szokásaink és a lakosság egészségi állapotának javítása összetett feladatot jelent, mivel mindkettőt több szociális, gazdasági és környezeti tényező befolyásolja. A kiegyensúlyozott étrend és az egészséges életmód kialakításában óriási szerep hárul az élelmiszeriparra, és ágazatainak szereplői törekednek a megoldásban való részvételre. Sajnos a termékek reformulációjának vannak akadályai, de az Élelmiszer-feldolgozók Országos Szövetsége (ÉFOSZ) próbálja ösztönözni a közös szerepvállalást. Az Élelmiszer a hazai táplálkozás helyzetképéről, trendekről, elvekről, az élelmiszerlánc szereplőinek vállalásairól beszélgetett Szöllősi Rékával, az ÉFOSZ ügyvezető igazgatójával.

hirdetés

Miként tudja segíteni az élelmiszeripar a korszerű táplálkozási szokásokat, illetve azok meghonosítását itthon? Mik az eddigi tapasztalatok?

A termékek átalakítása, azaz a reformuláció kétségtelenül pénzbe kerül. Beruházásokra van szükség, a technológiát, a csomagolóanyagot meg kell változtatni. Ugyanakkor hazánkban a kereslet még mindig árérzékenynek mondható, nem beszélve arról, hogy a fogyasztók tudatossága csak nagyon lassan növekszik. A hazai élelmiszer-feldolgozók pedig próbálnak a sokféle elvárásnak megfelelni. Az árverseny mellett igyekeznek a tudatos fogyasztást refomulációval és egyéb önkéntes kommunikációs módszerekkel elősegíteni. Például sok évvel az uniós kötelezettség bevezetése előtt önkéntes tápértékjelölés alkalmazásával.

Ez a fajta magatartás pozitívumként értékelhető, de mióta is létezik tápértékjelölés hazánkban?

Az uniós jogszabály alkalmazása 2016. december 14. óta már kötelező. Ez azt jelenti, hogy noha még forgalomba hozhatók a régi jelöléssel ezen időpont előtt legyártott termékek, de az ezután legyártott élelmiszereket már csak az új szabályoknak megfelelő csomagolóanyagban lehet forgalomba hozni. Ez óriási lépés lehetne akkor, ha emellett a fogyasztók fel is használnák a tápértékjelölésen szereplő információkat, illetve ha erre megtanítaná őket valaki.

Mondhatjuk, hogy a tudatosságot a fogyasztói magatartásban ez sem vitte sokkal előrébb?

Szőllősi Réka, ÉFOSZ, ügyvezető igazgató
Szőllősi Réka, ÉFOSZ, ügyvezető igazgató

A kutatások azt mutatják, hogy kevés ember fordít erre időt és energiát. Ahogy említette, itthon nagy százalékban még mindig az ár az elsődleges szempont, és egyéb befolyásoló tényezők mellett –reklámok hatása, márkahűség – kevéssé nyom a latba a tápanyagtartalom. Fontos lépés volt az Európai Unió részéről, hogy ezeknek az adatoknak a feltüntetését kötelezővé tette, de itthon nem igazán történt ez idáig olyan állami edukációs tevékenység, amely a fogyasztók tudatosabb magatartását, az egészséges, aktív életmód elterjedését szolgálná. Az élelmiszeripar ezt a feladatkört egy az egyben természetesen nem tudja átvenni, egészen egyszerűen azért, mert ez nem az ő feladata, és nem is lenne hiteles erre a szakterületre tévednie. Ugyanakkor ma már a szakmai érdekképviseletek kitalálhatnak olyan kampányokat, amelyek a kérdés összetettségére és az összefogás fontosságára hívják fel a figyelmet. Erre lehet példa az ÉFOSZ „Együtt a fogyasztókért” elnevezésű népegészségügyi kezdeményezése. Magyarországon azt sem szabad elfelejteni, régóta arra vagyunk szocializálva, hogy tiltások között éljünk. Ne egyél transzzsírt, ne egyél telített zsírt, ne egyél cukrot. Az a probléma, hogy nagyon sok ember azt sem tudja, hogy mi az a zsír, mi az a fehérje, nemhogy megkülönböztesse őket, ezért a kétségkívül jószándékú tiltásoktól összezavarodik. Meggyőződésem, hogy nem azt kell mondani, hogy mit nem kell, hanem konkrét tanácsot kell adni arra, hogy miként lehet megvalósítani a kiegyensúlyozott táplálkozást és a természetes életmódot. Az ÉFOSZ tehát azért küzd, hogy egyrészt az élelmiszeripar ne legyen a népegészségügyi problémákért egyszemélyi felelősnek kikiáltott bűnbak, másrészt segítséget és támogatást kapjon a reformulációhoz szükséges lépés megtételéhez. Sokféle módon lehet segíteni, például az ipari élelmiszer-előállítás iránti fogyasztói bizalom helyreállításával, beruházási támogatással, az innovációs tevékenységek elősegítésével. Egy ideális világban tehát közösen az összes érintettel, az egészségügyi kormányzattal, más civil szervezetekkel együtt érnénk el azokat a célokat, amelyeket önmagában az élelmiszeripar nem képes.

Melyek azok a rendelkezésre álló eszközök, lehetőségek, amelyek segíthetnek a hazai népegészségügyi helyzet javításában?

A vállalatok által végrehajtott, már említett termékfejlesztés mellett az ÉFOSZ azzal segíthet, ha behozza a világban zajló folyamatokat, trendeket a köztudatba. Folyamatosan figyeljük, hogy mi történik globális szinten. Részt veszünk a hazai és az uniós jogalkotásban, minden, az ágazatot érintő fórumon lehetőség szerint jelen vagyunk, és képviseljük az élelmiszeripar mára kialakult felelős magatartását és álláspontját.

A reformulációs törekvésekben elkötelezett az ÉFOSZ. Ennek ellenére sejthető, hogy sok olyan jogi és technológiai megkötés létezik, amely megnehezíti ezt a szándékot. Mik a leggyakoribbak, és hogyan jelenthetnek akadályt?

Az Európai Unió joganyagában nagyon jelentős részt képvisel az élelmiszerláncra, ezen belül is az élelmiszer-feldolgozásra vonatkozó rész. Ennek megvannak az előnyei és a hátrányai. Egyrészt jó dolog, mert a fogyasztók mellett a jogalkalmazóknak, így a gyártóknak is ad egyfajta biztonságot, működési keretet. Másrészt rendkívüli adminisztrációs terhet ró a vállalkozásokra és számtalan esetben csökkenti a mozgásterüket. Még a szakemberek körében sem egyértelmű, hogy bizonyos megkötések – például az úgynevezett Állítások rendelet előírásai – a fogyasztók biztonságát szolgálják-e inkább, vagy épp az innovációt lehetetlenítik el. Ráadásul a cégek dolgát itthon az is nehezíti, hogy a magyar fogyasztó meglehetősen konzervatív, vagyis nem igazán nyitott a változásokra. Ha meglátja, hogy valamiből az eddiginél „kevesebb” van a termékben, akkor bizalmatlan lesz. Nehéz ügy, mert innováció nélkül nincs fejlődés és növekedés, de remélem, hogy a fiatalabb generációk nyitottsága lassanként a magyar piacon is változásokat hoz ebben a tekintetben.

(Forrás: http://hu.123rf.com)
(Forrás: http://hu.123rf.com)

Piaci szereplők FMCG-területen hogyan tudnak hatni a berögzült táplálkozási szokásokra Magyarországon? Az önkéntes cselekedetek hátrányosan érinthetik-e az üzleti versenyben, illetve nyerhetnek-e valamit?

Itt alapvető a különbség a magyar és az európai piac között. Emiatt is rendkívül fontos és hasznos, hogy vannak nagyvállalatok Magyarországon, amelyek sok szempontból egyfajta zászlóshajókként törik az utat, újfajta termékeket, módszereket hoznak és mutatnak be a hazai fogyasztók számára. Ahogy említette, a magyar fogyasztó óvatos, kevés pénze van, és szereti a már megszokottat, ezért az önkéntes lépéseknél erre figyelemmel kell lenni. Nyilván egy kisebb, kevésbé tőkeerős cég kevesebb bátorságot engedhet meg magának ebből a szempontból is, ha nem akarja a forgalmát kockáztatni. Volt már rá nem egy hazai példa, hogy a receptúraváltást, különösen, ha erre a csomagoláson is felhívták a figyelmet, nem fogadták el a vásárlók, és vissza kellett térni a jól bevált összetételhez és ízhez. A verseny kíméletlen, így a fogyasztói tudatosságot és a kereslet növekedését tehát az önkéntes reformuláció népegészségügyi szempontból nem helyettesítheti.

Ha jól tudom, az édesipar sokat tesz, hogy megfeleljen az egészséges táplálkozás irányelveinek. A pékiparban 2017. december 31-ig csökkentik a sótartalmat. A gyakorlatban hogyan működik ez?

A sótartalom csökkentése esetében egy csaknem egy évtizede tartó folyamatról van szó. A sótartalom-csökkentés uniós kezdeményezés alapján, a kormányzat és a pékszakma között létrejött szakmai megállapodás keretében zajlik évek óta. Gyakorlatilag a termékek összetételére vonatkozó előírások fokozatos, programozott módosításával kerül csökkentésre a legnagyobb tömegben fogyasztott sütőipari termékek sótartalma. Ez jó példa arra, hogy az élelmiszeripar számára az önkéntességen alapuló, de a kormányzat által támogatott keretek között van lehetőség arra, hogy a versenyképessége megőrzésével tudjon ilyen természetű változtatásokat végrehajtani. A már említett, kormányzati támogatással is bíró népegészségügyi célú kezdeményezésünk vállalási rendszere szerintem erre kitűnő példa, és remélem, hogy évről évre egyre több előállító fog csatlakozni hozzá. Kétéves a kezdeményezés, és sok mindenben kaptunk támogatást és dicséretet a kormánytól. Bízom benne, hogy hosszú távon mindez a fogyasztók szempontjából is eredményre fog vezetni.

(Forrás: http://hu.123rf.com)
(Forrás: http://hu.123rf.com)

Európában van-e olyan trend, amely iránymutató lehet?

Az európai és a globális élelmiszeripari innovációs trendeknek csak egy része vonatkozik a szűken vett reformulációra. Itthon sajnos nem állunk különösebben jól, az élelmiszeripar innovációs hajlandósága alacsony, és oda jutottunk, hogy mára ennek csak részben oka az anyagi források hiánya. Ez azt eredményezi, hogy itthon a globális trendekhez képest viszonylag kevesebb látható innovációs törekvés van. Sok mindenkitől tudunk tanulni, és erre nagy szükség is lenne. A közbeszédben gyakran megjelenő „világszínvonalú, kiváló minőségű magyar élelmiszerek” szlogenje mögött sajnos kevés a valós tartalom. Ha világszinten szeretnénk a magyar élelmiszereket versenyképessé tenni, akkor mindenekelőtt a globális trendek és fogyasztói igények megismerésére van szükség, ahogy teszik ezt a sikeresen működő hazai élelmiszeripari vállalatok. Ennek érdekében a kormányzat és az ipar partnerségen alapuló együttműködésére és párbeszédére lenne szükség, mi legalábbis ebben a meggyőződésben hiszünk, ezért küzdünk. Egy konkrét példa: nemrégiben Belgiumban született egy önkéntességen alapuló, népegészségügyi célú megállapodás a kormány, az élelmiszeripar és a kereskedelem között. Biztos vagyok benne, hogy ilyen kiszámítható keretekre van szükség az igazi előmozduláshoz.

Az árérzékenység fontos faktor. Ha az életszínvonal emelkedne, az miképp jelenthetne változást?

Szerintem a jobb anyagi helyzet nem feltétlenül jár automatikusan nagyobb tudatossággal, tehát az edukáció nem „megspórolható”. Tavaly bemutatták az OTÁP 2014 eredményeit. Mivel a 2009-es vizsgálat eredményeihez képest semmiféle javulás nem következett be, joggal mondhatjuk, hogy a neta – népegészségügyi termékadó – semmilyen eredménnyel nem járt, az inkriminált tápanyagok bevitelére, az életmódra vagy a táplálkozásra gyakorolt hatása nem volt. Mi a magunk szerény eszközeivel próbáljuk a közös cselekvést propagálni, és örülünk annak, hogy épp az említett vizsgálat bemutatásakor külön pozitív példaként kiemelték az ÉFOSZ kezdeményezését. Sajnáljuk ugyanakkor, hogy itthon a kormány még mindig jogszabályokban gondolkodik, és a fogyasztói edukáció valahogy mindig elmarad. Emellett szeretünk bűnbakokat gyártani. Tipikusan magyar magatartás, hogy ráfogjuk valamire a problémáinkat ahelyett, hogy a saját felelősségünket és lehetőségeinket vennénk górcső alá. Hajlamosak vagyunk hinni a csodákban, jelen esetben pedig abban, hogy ha nem eszünk a kriminalizált ételcsoportokból, akkor nem kell sem mozogni, sem étrendet változtatni, és máris mindjárt soványabbak és egészségesebbek leszünk. A magyar fogyasztóknak tehát be kell látniuk, hogy az egészségi állapotuk javítását az élelmiszeripar teljesen egyedül nem tudja megoldani. 

(forrás: Élelmiszer Online)
hirdetés
Olvasói vélemény: 10,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

Hírlevél regisztráció

hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Élelmiszer-FMCG Hírlevél

Élelmiszer-FMCG hírek első kézből

  • napi friss hírek, érdekességek
  • kutatások, elemzések
  • exkluzív riportok
  • szakmai konferenciák
  • képzések, tréningek
Iratkozzon fel hírlevelünkre
Ne maradjon le a legfontosabb szakmai hírekről!
Élelmiszer-FMCG hírlevél