hirdetés
hirdetés

Vértes Tibor, az Agárdi Pálinkafőzde tulajdonos-ügyvezetője

„Amit palackba zárok, azért tűzbe teszem a kezem”

Volt egyszer egy fiatalember, aki utálta a pálinkát. Kezdődhetne így egy népmese is. Pedig ez nem az, bár lehetne akár. Aztán megkóstol – nem egy elvarázsolt kastélyban, hanem talán egy picinyke pincében, valahol Burgerlandban – valami varázsitalt, ami gyökeresen felforgatta az életét. Pálinkának hívják ezt az itókát, mesefélénk hősét, a magyar pálinka feltámadásának egyik meghatározó arcát pedig Vértes Tibornak. Több mint egy évtizedig dolgozott a határ másik oldalán. Azután hazatért, hogy „bábáskodjon” a magyar pálinka újjászületésénél.

hirdetés

Ha valaki hosszú – és sikeres – külföldön töltött évek után hazatér, szokás megkérdezni: miért jött vissza, ha ilyen jól ment kint a szekér?

Nem szeretek „nagy szavakat” használni, de szeretem a hazámat, magyar embernek tartom magam, szeretek itthon lenni, itt vannak a gyökereim. Hozzáteszem, Ausztriában mindig elismertek, nem éreztették, hogy külföldi vagyok, a mai napig megmaradtak a régi kapcsolatok, hívnak előadni, tanácsadóként a mai napig. Másrészt megláttam a lehetőséget a pálinkában, az üzlettársam nyitotta fel a szemem, buzdított, jöjjek haza, és indítsunk közös céget. Ugyanis Ausztriában a kamarai munkám mellett felfedeztem a „szerelmet” a párlatok iránt, otthon egyedül – egy mentor segítségével – elkezdetem pálinkát főzni, viszonylag sikeresen. Korábban utáltam a pálinkát, csak kényszerhelyzetben kortyoltam bele, disznóvágáson, vagy ha nagyon unszoltak.
agHa valaki nekem 25 éve azt mondta volna, hogy pálinkafőzdés leszek, nagyon kinevettem volna. A termék sem vonzott, a szakmát sem láttam benne, egészen addig, míg kamarai karrierem elején el nem vetődtem egy dél-burgerlandi gazdaságba. A tanácsadás után invitált a fiatal gazda, hogy kóstoljam meg a párlatait. Bimbózó üzleti kapcsolatunkat nem akartam elrontani, ezért elfogadtam a meghívást. Megszagoltam az italt, gyümölcs illata, megízleltem, gyümölcs íze volt. Ez a pohárka sorsdöntőnek bizonyult számomra. Elkezdődött a „szerelem”, rájöttem, ez a termék szép is tud lenni. Rákapcsolódtam erre a vonalra, hamarosan elkészítettem az első cefrémet, egy jó főzdében kifőzettem, élveztem a dolgot. Amikor már elméletileg felkészültnek éreztem magam, vettem egy kis főzdét, és elkezdtem vele dolgozni. Akkoriban látogatott meg a későbbi üzlettársam. Jött az ötlettel, hogy ezt meg lehet valósítani Magyarországon is. Akkoriban egészen más „pálinkák” voltak még az üzletekben. Kontrasztnak pedig ott agvoltak a jó borok, ugyanis a borászok akkor már kiépítették az igényes fogyasztói réteget, mi, pálinkások tulajdonképpen az ő „köpönyegükből” bújtunk elő. Azt gondoltuk, hogy ezek az igényes vásárlók fogékonyak lesznek a minőségi pálinkákra is. Nagyon sok éjszakán át beszélgettünk, jöttek az ötletek sorjában. Mi kezdtünk el először itthon sötét üvegbe palackozni, mi hoztuk be az adagolós kiöntőt is. Sokat tettünk a pohárkultúráért, még mielőtt az első palackba dugó került, elkezdtünk kísérletezni, hogy a minőséghez méltó pohárban kerüljenek az asztalra ezek az italok. Ez ma már magától értetődik, de akkor ez egyáltalán nem volt természetes. Abban hogy sikerrel jártunk, nem kis szerepük volt a vendéglátósoknak is, akik – bár eleinte berzenkedtek – rájöttek, hogy a minőségi pálinka drága, de jó, és eladható, a fogyasztók, a szakma és a média is nyitott volt a változásra…, vagyis jó termőtalajra talált az ötlet. Első lépésben nem mertünk nagyot álmodni, egy százmilliós beruházással kezdtük, a kapacitásunk a negyede volt a mostaninak. Ezután viszonylag gyorsan kellett fejlődtünk, rohamosan nőtt a piaci igény. agKörülbelül 10 ezer palackkal indultunk, jelenleg 100-120 ezerre tehető a gyártott mennyiség, évente 600 tonna gyümölcsöt dogozunk fel. 2005 óta minden energiámmal itt vagyok Magyarországon, dolgozunk közösen üzlettársammal, Szabó Lászlóval, ő a gazdasági és marketing ügyeket intézi, én pedig a szakmai kérdésekkel foglalkozom.

Miért pont Agárd lett a székhely?ag

Fontos szempont volt Budapest közelsége, és hogy a környéknek legyen köze a gyümölcstermesztéshez. Így találtunk rá egészen véletlenül Agárdra. A helyiek először idegenkedtek az ötlettől, még aláírásokat gyűjtöttek ellenünk, hogy ne építsünk egy „büdös pálinkafőzdét” a turizmus fellegvárába. Szerencsére lekésték a határidőt a beadvánnyal. Hozzáteszem, hogy öt éven belül megkaptuk a „Gárdony városáért” kitüntetést, amiért jó hírét vittük a környéknek. Nagyon jó a kapcsolatunk a helyiekkel, és az önkormányzattal. Én már ide is költöztem a családommal, és nagyon örülök, hogy itt élhetünk.


A mostani Destillatán (is) kosárnyi érmet hozott el az Agárdi…, és ez így már hosszú évek óta. Meg tudná becsülni az eddigi elismerések számát?


Talán nagyképűnek tűnhet, de nem mernék vállalkozni ilyen becslésre, azt sem tudom fejből, hányszor lettünk nemzetgyőztesek, vagy a legjobb kereskedelmi főzde címet hány alkalommal nyertük el. Közhelynek tűnhet, de számomra az a legnagyobb díj, ha a fogyasztó értékeli, amit készítünk. Ezek az elismerések, érmek, trófeák nekem inkább szakmai visszajelzések. Nem indulunk sok versenyen, csak azokon, amelyekről tudom, hogy a kóstoló szakemberek szakmailag felkészültek, hiteles véleményeket kapok tőlük, amelyekkel tudok dolgozni, érvényes tanulságokat levonni, felmérni, hogy jó úton járunk vagy sem. 2002-ben indultunk először a Destillátán, akkor értük el az első sikereket. Azóta rengeteg díjat nyertünk, de ezeket egyik palackunkon sem jelenítjük meg, mivel nem az érmet tartom a lényegnek, hanem hogy a fogyasztó megbízzon a márkában, ha levesz a polcról egy palack Agárdit, tudja, mire számíthat. Ha egy terméket benevezek egy versenyre, vagy egyáltalán palackba zárom, azért tűzbe teszem a kezem, mert úgy gondolom, az adott évjárat értékeit megfelelő módon, a mi minőségi színvonalunkon tudtuk palackba zárni. Ha mégis ki kellene valamelyiket emelni a díjak közül, akkor egyrészt a 2009-es Destillata lenne az, ahonnan 10 ország 180 nevezője közül elhoztuk az összesített győztes címet, ami számomra felér egy világbajnoki aranyéremmel. A másik eredmény, amelyre különösen büszke vagyok, hogy az egyik termékünk Magyarország legjobb pálinkája lett a gyulai versenyen.

agPálinkában melyek a kedvenc íze?

Ez mindig az adott alkalomtól és az elfogyasztott ételtől függ. Inkább konzervatív az ízlésem. Nagyon szeretem a hagyományos ízeket, a szilvát, a szőlőt, a kajszit, egy jó presszókávé mellé nagyon szívesen megiszom egy törkölyt, abból is inkább a fűszereset, mondjuk egy muskotályost, különleges ételekhez akár egy birset. Szerencsére nagyon sok a lehetőség, ezeket megpróbálom ki is aknázni.

Szereti a különlegességeket, például a zöldségekből készített párlatokat?

Érdekes italok ezek, de én inkább a konyhában tudom elképzelni őket, biztos feldobnak egy-egy ételt. Az ötlet nem rossz, de én nehezen tudom elképzelni, hogy valaki bemegy egy vendéglőbe egy kupica zellerpárlatot inni. Az innovációs vágy persze minket is hajt, keressük, kutatjuk, ami érdekes lehet a száminkra. Nagy szerencsém, hogy különböző versenyeken zsűritagként rengeteg párlatot/pálinkát kóstolhatok itthon és külföldön. Látok sok újdonságot, és ha valamiről azt gondolom, hogy érdekes lehet a magyar piacon, kipróbáljuk, működik-e. A berkenye például nem a mi ízlésvilágunk– bár Ausztriában nagyon népszerű, 70 eurót kérnek egy 0,2 literes palackért – nálunk nem jött be: három év alatt kelt el néhány száz üveg. Próbálkoztunk trópusi gyümölcsökkel is, az egyik szemem sírt, a másik nevetett, amikor kiderült, nemigen működik. Sírt, mert jó lett volna, ha ezekkel ki tudtuk volna használni a holtszezont. Nevetett, mert örültem, hogy a magyar fogyasztók a hazai gyümölcsökből készült pálinkákat részesítik előnyben. A magyar fogyasztó alapjában véve konzervatív ízlésű, a legkeresettebb ízek a szilva, a körte, a kajszi, a szőlő. Nálunk a cigánymeggy és a birsalma nagyon megy. Több mint harmincféle termékünk van, de a forgalmunk kétharmada hat ízből folyik be. Ettől függetlenül kell a sokszínűség, folyamatosan próbálkozunk új dolgokkal, hol több, hol kevesebb sikerrel. Nagyon sikeres volt például a cigánymeggy és a piros vilmoskörte bevezetése.

agCivilben mit iszik?

Szeretek mindent, ami jó. A borok, legyen az fehér, vörös vagy rozé, szinte mindegy, csak a minőség feleljen meg. Ilyenkor is az alkalom a döntő, ha például otthon grillezek, egy jó rozé fröccs nélkül neki se kezdek. Sörben a német típusúakat kedvelem, a könnyedebb, gyümölcsösebbeket. Természetes a pálinka is szerepel az „itallapomon”, nem csak Agárdit iszom, ha találok valami jót, itthon vagy külföldön, mindig veszek belőle, kipróbálok mindent, ami innovatív termék, és feladja nekünk a leckét. Összehasonlítgatom a saját termékeinkkel, ha esetleg jobb, elgondolkodom, hogyan tudnánk mi is eljutni arra a színvonalra. Ami az innovációt illati: a cégünk most nyitni fog egy új irányban, ugyanis gyümölcsleveket is készítenünk majd. Eddig is próbálkoztunk ilyesmivel, de nagyon költséges volt az előállítás. Ugyanis technológiai okokból a magyar gyümölcsöt ki kellett vitetnünk Ausztriába, ott gyártattuk le, majd hazahoztuk. Idén remélhetőleg egy korszerű technológiával saját magunk is el tudjuk készíteni a megfelelő minőségben a gyümölcsleveket, nem kell megutaztatni a gyümölcsöt, hanem helyben dolgozzuk fel. 100%-os gyümölcslevek lesznek ezek, elsősorban almára és szőlőre alapozunk, majd kiderül, mennyire lesz erre nyitott a hazai piac. Tudjuk, milyen minőséget szeretnénk, és örülnénk, ha ugyanolyan szerencsénk lenne ezzel is, mint a pálinkával, és a fogyasztó tapasztalja, hogy gyümölcslé és gyümölcslé között is van különbség, nemcsak árban, hanem minőségben is.

Mi kell ahhoz, hogy valaki kiemelkedő jó főzőmester legyen?

Mindenekelőtt szeretnie kell azt, amit csinál – persze ez minden szakmára igaz, teljesen mindegy, hogy vízvezeték szerelő, vagy krampácsoló az illető – ha nemszeretem munkát végez, akkor az soha nem lesz az igazi. Így van ez a pálinkafőzéssel is, szeretni kell, emellett nagyon fontos, hogy a mester érzékszervileg képezze magát, legyen nyitott az újdonságokra, fogadja el az építő jellegű kritikát, ismerje a fizikai, biokémiai folyamatokat, tudja, hogy mikor, mi történik cefrével. Nézzük meg a borászatokat, köztük is azok a pincészetek az igazán kiemelkedőek, ahol ott van az ember, a filozófia a termék mögött. A borászatok között is azok vannak az élen – a csúcsborászatokról beszélek –, ahol nem tömegterméket állítanak elő, hanem minőséget.

Lehet egy absztinensből főzőmester?ag

Én ismerek valakit Ausztriában, aki ugyan nem teljesen absztinens, de nagyon mértékletesen fogyaszt alkoholt. Ha egy ember főzőmester, az nem jelenti azt, hogy alkoholista. Amikor először elmentem a háziorvosomhoz, az első kérdése az volt, hogy mennyit iszom. Majd rögtön megnézette a májfunkciómat. Megnyugtattam, hogy a főzés, elválasztás, kóstolás során kiköpjük a megkóstolt italokat. Egyrészt azért, mert este autóba fogunk ülni, másrészt bódult állapotban valószínűleg rossz termékek kerülnének ki a kezeink körül. Egyéként dolgozni nem is lehet alkoholos befolyásoltság alatt. A munka során konzekvensen „tisztának” kell maradnunk. Alkoholt a szabadidőben lehet fogyasztani – de akkor is csak mértékkel.

Melyik volt élete legemlékezetesebb pálinkája?

Nagyon sok jó pálinkát kóstoltam, nehéz közülük választani. Talán a mellett voksolnék, amit Dél-Burgerlandban, a Lagler birtokon kóstoltam, és amelynek köszönhetően megszerettem ezt az italt. Valószínűleg az lehetett a legjobb, mert ha nem az lett volna, akkor nem gyakorolt volna ilyen mély hatást rám. Valószínűleg akkor most nem erről beszélgetnénk itt, és minden bizonnyal nem főzőmesterként, hanem gyümölcstermesztési tanácsadóként dolgoznék valahol. Azóta már rengeteg párlatot, pálinkát kóstoltam, sokszor találkozom nagyon szép italokkal. Ilyenkor az ember mindig új erőre kap, töpreng, hogyan lehetne hasonlót készíteni. A tanulást sosem fogom befejezni – egyébként szerintem senki sem –, mert a technológia folyamatosan fejlődik, és folytonosan nőnek a vásárlói igények is. Mikor 2009-ben megnyertük a Destillatát, újságírók megkérdezték, már ott vagy a csúcson, mi a célod még? Egyszerű a válasz, mondtam, minden évjárat újabb kihívás, amelynek meg kell felelni.

Néhány villámkérdésag

Társasági vagy magányos ital a pálinka?

Szerintem egy egészséges embernél társasági ital. A magányos ivót pedig inkább alkoholistának hívják. Persze az embernek vannak olyan pillanatai, amikor inna egy pohárkával, de alapjában véve, úgy gondolom, inkább társaságban fogyasztjuk a pálinkát.

Bánatában vagy örömében iszik a magyar ember?

Bánatában és örömében, vagy csak úgy. Jómagam inkább az örömre szeretek inni, a bánatot szerintem másképp kell elnyomni, meg lehet és kell találni a módját, hogy átfordítsuk a dolgokat a napfényes oldalukra. Tehát én inkább az örömteli alkalmakra tartogatom pálinkát.

Vidámak leszünk tőle vagy szomorúak?

Ez alkati dolog, attól függ, ki milyen ember. Másrészt természetesen attól is, hogy mennyit fogyasztott. Vannak mennyiségi fokozatok, amelyektől különféle stációkba kerül a fogyasztó. Az azonban biztos, hogy az első reakció a vidámság.

Agresszívek leszünk a pálinkától vagy békések?

Ez független a pálinkától. Békés ember békés, agresszív ember agresszív lesz tőle. Mindenkiből azt hozza elő, ami egyébként is benne van. Természetesen én bízom benne, hogy békés emberek isszák a pálinkát.

Névjegy
Vértes Tibor (született: Mór, 1966) a Kecskeméti Kertészeti Főiskola elvégzése után a Móri Állami Gazdaságnál kezdte pályáját gyümölcstermesztő területvezetőként. A nyolcvanas évek végén Németországban dolgozott és tanult. Ezt követően Ausztriában – többek között a Burgenlandi Mezőgazdasági Kamaránál – folytatta pályáját, ahol 12 évig dolgozott szaktanácsadóként. 2001-ben barátaival megalapította - teljes mértékben zöldmezős beruházásként - az Agárdi Pálinkafőzde Kft.-t, ahol a főzde 2002-es indulása óta ügyvezetőként és szakmai irányítóként tevékenykedik.

 

Császár László
a szerző cikkei

(forrás: Élelmiszer szaklap, 2014/4.)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

Hírlevél regisztráció

hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Élelmiszer-FMCG Hírlevél

Élelmiszer-FMCG hírek első kézből

  • napi friss hírek, érdekességek
  • kutatások, elemzések
  • exkluzív riportok
  • szakmai konferenciák
  • képzések, tréningek
Iratkozzon fel hírlevelünkre
Ne maradjon le a legfontosabb szakmai hírekről!
Élelmiszer-FMCG hírlevél