hirdetés
hirdetés

Exkluzív interjú Fazekas Sándorral

Egy kormányzati ciklus véget ért, és elkezdődik egy újabb. Fazekas Sándor földművelésügyi minisztertőll ebből az alkalomból kértünk összegző és előre tekintő interjút, amelyben a jelenlegi „forró” témákra is rákérdeztünk. 

hirdetés

Igen mozgalmas négy év áll a Vidékfejlesztési Minisztérium mögött. Melyek voltak az elmúlt négy év legfontosabb történései a minisztérium tevékenységi körében?

Büszkék vagyunk arra, hogy évente közel 750 milliárd forint hazai- és európai uniós forrást fordíthatunk a magyar mezőgazdaság és vidék támogatására, és hogy immár éves szinten 8 milliárd eurónyi árut értékesítünk a külpiacokon. Mindez ugyanakkor hiábavaló lenne, ha nem stabil és erős a hazai piac, ha itthon nem preferáljuk a hazai termékeket.

A mezőgazdaság teljesítményének bővülésével párhuzamosan az ágazat nemzetgazdasági jelentősége is nőtt. A magyar agrárgazdaság teljesítményének növekedéséhez jelentős mértékben járultak hozzá a megnövekedett agrár- vidékfejlesztési támogatások. Ezek stabilizálták az ágazat pénzügyi helyzetét, valamint elősegítették az ágazat technológiai fejlesztését, ezáltal a hatékonyság, és a jövedelmezőség növekedését. Emellett az értékesítési feltételek javítása, a koncentrált kiskereskedelem erőfölényének korlátozása, a helyi értékesítési lehetőségek kiszélesítése (kistermelői rendelet), új termelői piacok nyitása is pozitívan hatottak az ágazat teljesítményére. Az agrár- vidékfejlesztési támogatásokkal kapcsolatban elmondható, hogy a 2010–2014. években az ágazat részére juttatható források jelentősen emelkedtek.

2014-ben mintegy 725,8 milliárd forint áll rendelkezésre, szemben a 2010. évi 540,6 milliárd forinttal. A növekedés oka főként az uniós közvetlen támogatások, valamint a társfinanszírozású vidékfejlesztési támogatások összegének emelkedése, valamint új nemzeti támogatási jogcímek megjelenése. Ez utóbbiak közül kiemelendő a nagy népszerűségnek örvendő Tanyafejlesztési Program, amelyre évente mintegy 1,6 milliárd forintot különít el a tárca, vagy a sertéságazat helyzetét javító stratégiai intézkedések támogatása, amelyre szintén 1,6 milliárd forint áll rendelkezésre. A 2012-ben indult új kárenyhítési rendszer sikerét mutatja, hogy 2014-ben a termelők befizetéseiből és az állami hozzájárulásból 8,3 milliárd forint áll rendelkezésre a 2013. évi károk kompenzálására.

A növekedés másik oka a már meglévő nemzeti támogatási formák átdolgozása, az uniós forrásból kevésbé részesülő, főként az állattenyésztési ágazatok támogatásainak megemelése.

Elkészült a 2014-2020-ra vonatkozó Élelmiszer Fejlesztési Stratégia. Melyek ennek a legfontosabb irányai, hol lehetnek a magyar élelmiszeripar lehetséges kitörési pontjai?

A kormány az élelmiszer-feldolgozást stratégiai ágazattá nyilvánította. A VM elkészítette az élelmiszeripar fejlesztését megalapozó stratégiáját, és a 2014−2020 közötti uniós társfinanszírozású programok idei tervezése során kiemelt figyelmet és jelentős összeget fordít az élelmiszeriparra. A tervek szerint különböző alapokból a korábbi időszakban rendelkezésre álló forrásnál jelentősen nagyobb összegű támogatáshoz juthat az ágazat fejlesztési céljai megvalósítására. Az alapvető stratégiai cél az élelmiszeripar versenyképességének helyreállítása. Ennek elérése érdekében az élelmiszer-ipari fejlesztési stratégia kiemelt célként kezeli a stabil finanszírozás lehetőségeinek segítését, a vállalkozások hatékonyságának növelését az innováció ösztönzésével, a korszerű tudással rendelkező humán erőforrás arányának növelését az élelmiszer-ipari vállalkozásoknál, az élelmiszerlánc piaci pozíciójának erősítését és a támogató vállalkozási környezet elősegítését.

A stratégia a különböző méretű vállalkozások számára hogyan fogalmazta meg a fő fejlesztési irányokat?

A mikro-és kisméretű élelmiszer-ipari vállalkozásoknak különösen jelentős szerepük van a helyi, regionális ellátásban, a foglalkoztatásban, valamint a mezőgazdasági alapanyagok felvásárlásában. A versenyképes kisvállalkozások támogatása mellett meg kell teremteni a fejlődésre nem, de önmaguk és szűkebb környezetük eltartására képes mikro- és kisvállalkozások életben maradásához szükséges feltételeket is.

A közepes méretű élelmiszer-ipari vállalkozások termékeik jelentősebb részét regionális, országos, és több esetben az országhatárokon túlnyúló piacokon értékesítik, megkísérelve az árversenyt a tőkeerős nemzetközi cégekkel. Elő kell segíteni növekedésüket, versenyképességük javítását, termékskálájuk ésszerűsítését, a magasabb minőségű, speciális igényeket kielégítő termékek versenyképes előállítását.

Tekintettel a Magyarországon jó minőségben és gazdaságosan megtermelhető mezőgazdasági nyersanyagokra, a feldolgozásban lévő foglalkoztatási lehetőségekre, valamint a feldolgozott termékek nagyobb jövedelmezőségére, alapvető érdekünk, hogy a belföldi ellátást ezek hazai feldolgozásából biztosítsuk, és a fennmaradó részt is a lehető legmagasabb hozzáadott értékkel szállítsuk a külföldi piacokra. Ezért támogatni kell, hogy az alapvető élelmiszerek (tömegtermékek) területén fennálló óriási versenyben a magyar élelmiszeri-pari nagyvállalatok felzárkózhassanak a Magyarországra beszállító cégekhez a hatékonyság, termelékenység, innováció, technológia, szervezés, menedzsment stb. területén. A nemzetközi nagyvállalatokkal azonban a legnagyobb hazai vállalkozások sem tudják felvenni a versenyt mérethatékonyságban, ezért a hazai nagyvállalatok kizárólag a kiemelkedő minőségű termékekkel maradhatnak versenyképesek.

Az élelmiszeripar számára megfelelő minőségű és mennyiségű alapanyag-termelést és -ellátást milyen lépésekkel kívánja a minisztérium ösztönözni, annak feltételeit megteremteni?

A kormány szándékai szerint az élelmiszer-feldolgozás a Vidékfejlesztési Program keretéből közel 200 mrd Ft forráshoz jutna, és további, mintegy 300 mrd Ft forrást használna fel az ágazat az egyéb operatív programok (alapvetően a GINOP, kisebb mértékben a TOP) keretében. Az ERFA finanszírozású programokban (GINOP, TOP) azonban a források egyrészt nincsenek ágazatokhoz allokálva, másrészt az elsődleges feldolgozású (Annex I) élelmiszerek előállítását végző vállalkozások ERFA forrásokból történő támogathatósága a Bizottsággal folyó további egyeztetések eredményétől függ.

Az élelmiszeripari fejlesztések két fő iránya a versenyképesség növelése magasabb hozzáadott értékű termékek előállításával, a lehető legkorszerűbb technológiákkal és a piacra jutást segítő fejlesztésekkel, valamint az erőforrás-hatékonyság növelése (alapanyag, víz és energia megtakarítás, fenntarthatóság javítása).
2010 előtt több üzem bezárt, illetve válságba került. De az ágazat mára túl van a mélyponton. A magyar élelmiszeripar az elmúlt években növelte a termelését, tartja a piacait, és eredményesen exportál. Úgy látom, hogy lassanként ezen a területen is kilábalnak a válságból, illetve megjelentek az élelmiszeriparban a helyi kis és közepes kapacitású feldolgozók.

A hazai élelmiszerek forgalmának növelése, illetve piaci lehetőségeinek segítése nagymértékben függ a termékek árának áfa-tartalmától. Idén év elején vezették be az 5%-os áfát az élő- és félsertés piacon. Lát-e arra esélyt a miniszter úr, hogy más alapvető termékkörökre is bevezessék a csökkentett áfát? Mit mutatnak az eddigi tapasztalatok, segített-e az ágazat helyzetén ez az intézkedés?

A feketegazdaság elleni küzdelem az egész agrárium területén kiemelt figyelmet kapott az utóbbi időben. A sertéságazatban e tekintetben a legfontosabb lépés az volt, hogy 2014. január 1-jétől az élő- és félsertés áfa-kulcsa 27%-ról 5%-ra csökkent. Az alapvető cél a hazai munkahelyek megvédése, valamint a nagyarányú feketegazdaság visszaszorítása volt. Az áfacsökkentéstől az állatlétszám emelkedésén, valamint a tisztességes piaci szereplők versenyhátrányának csökkenésén túl a Fölművelésügyi Minisztérium és az ágazat szereplői egyaránt azt várják, hogy a hazai alapanyag felvásárlás növekedjen, ami visszafoghatja az élősertés behozatalt.

Tekintettel arra, hogy az intézkedés életbe lépése óta még kevés idő telt el, jelenleg elsősorban a szakmai érdekképviseleti szervezetekhez beérkezett ágazati visszajelzések, tapasztalatok állnak rendelkezésre. A piaci szereplők többsége pozitívan ítéli meg az áfa csökkentést. A gazdasági szereplők egy része már tapasztalt változásokat, az együttműködési hajlandósággal és a fizetési határidővel kapcsolatban.
Az FM által remélt pozitív folyamatok elindulása az alábbiakban foglalható össze: Jobban megéri hazai alapanyagot vásárolni. Az év elején általában jellemző alacsony kereslet megélénkült, a termelők a forgalom növekedéséről számoltak be (a Központi Statisztikai Hivatal adatai szerint a vágósertés felvásárlása 4,9%-kal emelkedett az első negyedévben). Élénkülés volt tapasztalható a tenyészállatok forgalmában is, melynek oka, hogy a tenyészállatok vásárlása is az 5%-os áfa-körbe tartozik január 1-jétől. Némileg megélénkült a félsertés közvetlenül fogyasztónak, illetve kereskedőnek történő értékesítése, és önmagában a félsertés kereskedelme is (az Agrárgazdasági Kutatóintézet adatai szerint januárban 68,1%-kal, februárban 57,2%-kal, márciusban 59,4%-kal, áprilisban pedig 82,97%-kal nőtt a félsertés feldolgozói értékesítésének mennyisége 2013 azonos időszakához képest). Csökkent az élősertés importja (a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal adatai szerint 2014. január-áprilisban 10,1%-kal csökkent az élőállat importjának mennyisége 2013 azonos időszakához képest.

 

Jelenleg több „forró téma”, nézeteltérés, vita is akad az EU és Magyarország között, amelyek közül több a minisztérium hatáskörébe tartozik. Ilyen például a földtörvény, a házi pálinkafőzés, az akác. Mit tehet Magyarország a konfliktusok feloldása érdekében?

A földtörvény 5-15 éves távlatban rendezi át a földbirtokviszonyokat. Aminek azonnali pozitív hatása van, az az állami területek új birtokpolitika alapján történő bérbeadása. A jószágtartók érdekében kiemelt birtokméreteket biztosít az új földtörvény, hiszen az állattenyésztő telepeknek megemelt területnagyságot engedélyez. A törvény egyetlen ágazatban sem korlátozza az üzemek számát, csak az egy üzemre jutó birtokméretet. Negatív hatása tehát nem lesz az új szabályozásnak az alapanyag-termelésben. Kifejezetten pozitív hatása lehet azonban abban, hogy új piaci szereplők bekapcsolódását teszi lehetővé. Ennek jegyében a kormány megtízszerezte az állami földhasználók számát, különösen a családi gazdaságok, mint közepes birtokok megerősítésével. A magyar földtörvény megalkotása az uniós normákat betartva és jelentős részben az osztrák földjogra alapozva történt. A magyar szempontból talán leginkább releváns burgenlandi földforgalmi törvény 4. fejezete minden esetben hatósági engedélyhez köti a külföldi magán- és jogi személyek termőföld-tulajdon szerzését, illetve azt valamilyen kiemelten fontos tartományi politikai érdekkel (szociális, gazdasági vagy kulturális érdekkel) kell alátámasztani. Ennek hiányában igazoltan legalább 10 éve Ausztriában kell gazdálkodnia a termőföld-tulajdont megszerezni kívánó személynek. Mindezen feltételek alól kizárólag nemzetközi szerződés tehet kivételt.

A törvény megalkotásakor nem csupán más tagállamok joganyagát, hanem az Európai Bíróság joggyakorlatát is tanulmányozták a minisztériumi szakértők, amely a későbbi, uniós fórumok előtti esetleges jogviták szempontjából kulcsfontosságú tényező. A dánok is megküzdöttek a saját törvényükért, sok vita és jogi eljárás után mégis elérték, hogy nem szántják német traktorok a dán határt.

Mind az alkotmányosság kereteit, mind a brüsszeli bürokraták támadásait ki fogja állni az új földtörvény. Sok parag­rafust vettünk át a francia és dán földtörvények végleges szövegéből. A Jobbik folyamatosan ökölszabályokat szeretett volna elfogadni, mi ehelyett az ész szabályaira építettünk. Olyan törvény született, amely az ügyeskedőktől, a jogsértőktől és a termőföldben kizárólag befektetési lehetőséget látó, mezőgazdasággal élethivatásszerűen nem foglalkozó kül- és belföldi spekulánsoktól tökéletesen megvédi a magyar termőföldet, és Brüsszelben is megállja a helyét. Tehát nem történik nemzeti alapú diszkrimináció, hanem a föld az azt jogszerűen birtokló, ténylegesen megművelni képes és kész, helyben lakó földművesekhez kerül.

Az „idegenhonos özönfajok”, nevezetesen az akác kapcsán is vihar támadt…

Az Európai Bizottság 2013 végén terjesztette elő új uniós jogszabály megalkotására irányuló javaslatát az úgynevezett idegenhonos özönfajok (inváziós fajok) betelepedésének és elterjedésének megelőzése és féken tartása érdekében. Az Európai Bizottság tervei szerint az EU számára leginkább veszélyt jelentő idegenhonos özönfajokat egy európai szintű egységes lista tartalmazná, amelyre a tagállamok és a Bizottság szakmai egyeztetésének eredményeként kerülnének fel az egyes fajok. A listán szereplő fajokkal kapcsolatosan a tagállamoknak – attól függően, hogy milyen típusú özönfajról van szó – különböző intézkedéseket kellene végrehajtaniuk. A tárgyalásokon határozottan képviseljük a Magyarország számára kiemelt gazdasági (erdészeti, faipari és méhészeti) jelentőségű akác megkülönböztetett kezelését. Ezt a magyar akác számára úgy szükséges biztosítani, hogy hazánk Európában egyedülállóan gazdag biológiai sokféleségét, turisztikai vonzerejét és az egészséges élet feltételeit is megőrizhessük, fejleszthessük.

Az akácot meg kell becsülnünk. Magyarországon 18-19 ezer méhész (rajtuk keresztül közel százezer ember) számára biztosít megélhetést, a méztermelés felét az akácméz adja. De az akác védelme mellett legalább ilyen fontos, hogy megtartsuk azokat az uniós forrásokat, amelyek akáctelepítésre vonatkoznak. Erdőtelepítésre, akáctelepítésre is van forrás. Az uniós támadással kapcsolatban mi abból indultunk ki, hogy az uniónak eleve nincs olyan hatásköre, hogy megmondja, hogy melyik országban mit termelnek, mi az özönnövény, mire nincs szükség. Minden ország el tudja dönteni, hogy milyen fák nőjenek a területén.

Az akác adja ma a hazai faállomány egyharmadát, az erdőterületek 25 százalékát, és ipari faként, erdősítésre alkalmas növényként pótolhatatlan. A magyar kormány nem támogat semmilyen olyan új uniós rendelkezést, amely ellehetetlenítené az akáccal foglalkozó erdőgazdákat és méhészeket. Az akácos ültetvények teljes felszámolása hazánkban legalább annyira elképzelhetetlen, mint amennyire például a kukorica termesztésének megszüntetése.

A harmadik érzékeny kérdés, amelyben nézeteltérés támadt az EU-val: a házipálinka főzés adómentessége. Elképzelhető valamiféle kompromisszumos megoldás?

Magyarország elsődleges, kiemelt jelentőségű feladata hagyományos nemzeti termékünkhöz, a pálinkához fűződő közös érdek megóvása, annak megvédése. Ennek érdekében figyelemmel kell lennünk a pálinka előállításához, származásához és eredetvédelméhez tartozó valamennyi tevékenységre. A Bizottsággal történő tárgyalásos rendezés során, kompromisszumos módosítások eredményeképpen elérhető, hogy nemzeti kincsünket valóban meg is tudjuk óvni, és ismertté tegyük az EU-ban. Meg fogjuk találni azt a megoldást, hogy az uniós szabályoknak is eleget tudjunk tenni, és a házipálinka adómentes főzését is meg tudjuk őrizni. A magyar pálinka világhírű, minden külföldi, aki Magyarországra látogat, viszi haza ajándékként is. A célunk az, hogy a pálinkát a következő években világmárkává fejlesszük. Ehhez mennyiségre és minőségre egyszerre van szükség. Meggyőződésem, hogy az a mennyiség, amit otthon, 50 literes üstben lecsepegtetnek a kerttulajdonosok, nem olyan számottevő, hogy a magyar pálinkapiacon konkurenciát jelentsen. A bérfőzőtt pálinka már egy jelentősebb tétel. Bízom abban, hogy a piacra termelő pálinkafőzdék is megtalálják azt a lehetőséget, hogy növeljék a termelésüket és gazdaságosabbak legyenek.

Újabb négyéves kormányzati ciklus küszöbén állunk. Melyek a vidékfejlesztési, illetve mostantól földművelésügyi minisztérium legfontosabb tervei, teendői?

Az EU-s pénzeket a családi gazdálkodók, a kis és közepes mezőgazdasági termelők részére szeretnénk eljuttatni. Valamennyi területre, amelyre a vidékfejlesztési pénzek felhasználhatók, a minisztérium a partnereivel együtt – az agrárkamarával, szakmai szervezetekkel, tudományos műhelyekkel – elkészítette a megfelelő programozást.

Mindennek az alapja ugyanakkor az, hogy a következő időszakban fókuszba kerül az élelmiszerfeldolgozás. A korábbinál nagyságrendekkel több forrás jut fejlesztésre, a minőség előállításának támogatására vagy az élelmiszerlánc működésének hatékonyságjavítására. Ez az irány jelenti a garanciát a kiváló magyar élelmiszerek piaci helyzetének további erősödésére.

A magyar mezőgazdaság 15 millió ember számára, különösebb megerőltetés nélkül kell, hogy élelmiszert termeljen. Kiemelt feladat az elkövetkező időszakban az öntözés fejlesztése. A gabonaágazat szinten tartása mellett fejlődési lehetőséget tartogatnak a kedvező áron értékesíthető, magasan feldolgozott termékek. A meglévő sikeres ágazatok (gabona, olajos növények) mellett a kertészeti termékek, zöldség-gyümölcs, szőlő, bor jöhetnek szóba, mint húzóágazatok. Kívánatos, hogy a mezőgazdaság bruttó termelési értékén belül az állattenyésztés a mostani, alig több mint 30%-ról, érje el az 50%-ot.

 

Császár László
a szerző cikkei

(forrás: Élelmiszer Szaklap 2014/6.)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

Hírlevél regisztráció

hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Élelmiszer-FMCG Hírlevél

Élelmiszer-FMCG hírek első kézből

  • napi friss hírek, érdekességek
  • kutatások, elemzések
  • exkluzív riportok
  • szakmai konferenciák
  • képzések, tréningek
Iratkozzon fel hírlevelünkre
Ne maradjon le a legfontosabb szakmai hírekről!
Élelmiszer-FMCG hírlevél