hirdetés
hirdetés

„Pályafutásomat végigkísérték a rendkívüli kihívások”

2016. december 1-jén a Tano Commerce Kft. – a Frank Liu hongkongi magánbefektető tulajdonában álló Famous Yield Enterprises leányvállalata – a nettó 1,134 milliárd forintos vételár kifizetése után vette át a hányattatott sorsú Pápai Hús eszközeit a felszámolótól. Az üzem igazgatására a húsipar egyik legtekintélyesebb, számos krízishelyzetet megoldó, korábbi Pick vezetőt kérték fel. A tulajdonosváltást követően rögtön növekvő pályára állt és fokozta termelését a Pápai Hús. Erről az időszakról kérdeztük az ügyvezető igazgatót. 

hirdetés

„Régi motorosnak” számít a húsiparban. Hogyan kezdődött a pályafutása? Melyek voltak karrierjének legfontosabb állomásai?

Gépészmérnöknek készültem, pályafutásom mérnöki pályán indult. Az egyetemet Miskolcon végeztem, az első munkahelyem Pápán volt, ahol pályakezdőként fejlesztésekkel és beruházási feladatokkal bíztak meg. A vállalat keszthelyi gyáregységében kiemelt fejlesztések zajlottak, ezek irányításával bíztak meg. A beruházás olyan jól sikerült, hogy marasztaltak, így letelepedtem a városban. Hét évig éltem Keszthelyen, a gépészmérnöki tevékenység mellett közelebbről megismerkedtem a húsiparral, húsipari szakmérnök képzésben is részt vettem. Később a pápai anyavállalatnál a világbanki fejlesztések kerültek előtérbe, sertés- és marhavágót, sonka- és daraboló üzemet kellett felépíteni, illetve újjáépíteni. Visszakerültem a központba, és ebben a nagy munkában kaptam komoly szerepet. A projekt jól sikerült, így az akkori vezérigazgató felkért, termelési és kereskedelmi igazgatóként vállaljam el az üzemeltetés vezetését is. Ebben a beosztásban 1989 és 1998 között dolgoztam Pápán. Ezt követően az olasz tulajdonú, Kaposváron működő, válságos helyzetben lévő Pini Hungary vezérigazgatójának kértek fel. 2003-ig néhány szakmai és vezetői szempontból egyaránt sikeres évet töltöttem el ott. Ezután a Délhús elnök-vezérigazgatói megbízása következett, és a vállalat Pickkel történő összefonódása után ezt a társaságot vezettem egészen nyugalomba vonulásomig, ami után még 2016 októberéig elláttam a vállalatnál az elnöki teendőket.

Pályafutása során nem ez az első eset, hogy elvállalja egy kritikus helyzetben lévő cég vezetését. Vonzzák a krízishelyzetek?

Pályafutásomat végigkísérték a rendkívüli kihívások. Többször kellett kritikus helyzetben lévő cégek megmentésén dolgoznom. Visszagondolva elmondhatom, mindig érdekeltek az olyan nehéz feladatok, amelyek a szakmai munkán túlmenően új csapatok szervezését is magába foglalták. Mindez összhangban volt mind szakmai, mind emberi filozófiámmal, szerettem ezeket a kihívásokat, és úgy érzem, sikerült megoldanom őket.

1998-ban hagyta el Pápát, az azóta eltelt csaknem két évtizedben mi változott a cégnél? Mennyire fogadták új körülmények?


Sajnos hasonló körülményekkel találkoztam, mint amilyenek akkor uralkodtak, amikor elmentem. Igazán jelentős fejlesztések az elmúlt 18 évben nemigen valósultak meg. A régi kollégák közül nagyon kevesen maradtak, de rendkívül jólesett, hogy a mostani kollektíva óriási bizalommal fogadott. Láthatóan úgy tekintettek rám, mint aki azért jött, hogy megmentse a város egyik legpatinásabb cégét. Ez a várakozás – a megtiszteltetésen túl – inspirál és kötelezettséget is ró az emberre. Folyamatosan az üzemben dolgozó 600-700 ember sorsa lebeg a szemem előtt, hogy folyamatosan tudjunk számukra munkát biztosítani. A cél, hogy elkezdődjön az építkezés, ami megalapozhatja a Pápai Hús jövőjét. Megpróbálunk a régi gyárba életet lehelni olyan innovációkkal, amelyek illeszkednek a tradíciókhoz, ugyanakkor megfelelnek a korszerű élelmiszer-ipari követelményeknek is. Ez nagyon izgalmas és összetett feladat, ha a csapat összeáll, és mindenki akarja, akkor nagyon szép eredményeket lehet elérni.

Milyen rálátása volt a Pápai Hús aktuális helyzetére? Az induláskor milyen feladatokat tűzött ki, milyen célokat fogalmazott meg?

Rendelkeztem helyismerettel, tudtam, mire képes a gyár, előzetesen felmértem, mit kell tenni, hogy minél gyorsabban életet leheljünk a cégbe. A legsürgősebb feladatok közé tartozott, hogy minél gyorsabban aktivizáljuk a leépített kapacitásokat, ugyanakkor piacot biztosítsunk a termékeinknek. Ugyanis a cég hosszú idő óta nem működött teljes kihasználtsággal, nem aknázták ki maradéktalanul a lehetőségeket, ezért is volt veszteséges a vállalat. Szintén nagyon lényeges volt az alapanyag kérdése. A Pápai Hús nagyon súlyos károkat okozott azzal, hogy a kétszeri csődhelyzete idején nem tudta kifizetni szállítóinak egy részét, akiket emiatt komoly veszteség ért, és elvesztették a vállalatba vetett bizalmukat. Az első teendők közé tartozott a bizalom visszaszerzése. Nem volt könnyű meggyőznünk a beszállítókat, hogy más időszak jön, ha szállítanak, rendben megkapják annak ellenértékét. Körülbelül száz, kisebb-nagyobb sertésalapanyag-beszállítót érintett ez a probléma, akikkel szemben mintegy 200 milliós tartozást halmozott fel a Pápai. Sikerült visszaszerezni a bizalmukat, úgyhogy erre a körre tudunk támaszkodni a jövőben is. A beszállítók megnyerésében szerepet játszott az is, hogy régóta ismertek a szakmából, az őszinteség, az emberi, vezetői hitelesség sokat nyomott a latban.

Az első teendők közé sorolták az elmaradt fejlesztések, beruházások pótlását. Melyek voltak ezek?

Szerencsés helyzetben van a vállalat, az új tulajdonos befektet a cégbe, maximális támogatást nyújt, eddig minden ígéretét teljesítette. A cég hitel nélkül működik, a teljes finanszírozásról a tulajdonos gondoskodik. A legfontosabb karbantartási és javítási munkák elkezdődtek és már jórészt megvalósultak, a fejlesztések folyamatosan zajlanak. A gépbeszerzésekkel,
-pótlásokkal, a technológiai korszerűsítéssel kapcsolatos projektek is elindultak. A legjobb úton haladunk, hogy kialakítsuk a tervezett termékstruktúrát, és elfoglaljuk a megcélzott piaci szegmenst. A szükséges pénz a rendelkezésünkre áll, minden szükséges feltétel biztosított a munkánkhoz.

Az újraindulás óta eltelt rövid időben mit sikerült már rendbe tenniük?

Az elmúlt időszak arra volt elegendő, hogy stabilizáljuk az alapanyag mennyiségét és minőségét. Újragondoltuk azokat a receptúrákat, amelyekről úgy véltük, hogy változtatni kellett, ezáltal a termékoldal – minőségben és egyebekben – nagymértékben stabilizálódott. Jó jel, hogy a húsvétra tervezett forgalmunk 95%-át már január végéig lekötötték a kereskedelmi láncok. Ennek a bizalomnak az az alapja, hogy a karácsonyi szezonban a termékeink, amelyek húsvétkor is a boltokba kerülnek, nagyon jól szerepeltek.

Nyilván az átvételkor teljesen tiszta lappal kellett indulni, mindent új alapokra helyezni…

Pontosan így történt, a szó szoros értelemben. 2016. november 30-án nulla órakor lehúzta a rolót a felszámolt cég, minden megállapodása, engedélye, munka- és kereskedelmi szerződése abban a pillanatban megszűnt. Utódja, a Pápai Hús Kft. december 1-jén teljesen új cégként indult el, a kezdés minden velejárójával együtt. Be kellett szerezni az összes hatósági engedélyt, az összes szerződést újrakötni, hogy azonnal tudjunk szállítani, és elkerüljük a leállást. Ugyanígy újra kellett szerződni a kereskedőkkel és a beszállítókkal. Mindezt sikerült lebonyolítanunk egy-két nap alatt.

Ez nem kis teljesítmény...

Nyilván ehhez az is kellett, hogy a partnerek is akarják a további együttműködést. A beszállítók hozzáállása pozitív volt, velük meg kellett állapodnunk, hogy előre fizetés helyett normális üzleti feltételekkel kössük meg a szerződést. A dolgozóinkkal valamennyi munkaszerződést szintén meg kellett újítanunk, szerencsére – minden várakozásomat felülmúlva – tíz alkalmazott kivételével mindenki bizalmat szavazott az üzemnek. Ez azt bizonyította, a dolgozók számára is fontos, hogy a cég tovább működjön. Meglepődtem, hogy minden területről – a beszállítóktól a kereskedőkig – ennyien és ennyire kitartottak Pápa mellett. Hogy az átállás ilyen módon megvalósulhatott, ennyire gyorsan végig lehetett zongorázni, a vállalat iránti bizalmat bizonyította, és megerősítette a meggyőződést, hogy Pápára szükség van.

Milyen üzleti stratégiát tart követendőnek a Pápai Hús számára?

Az általam a Pápai számára célravezetőnek tartott üzleti filozófia szerint, nem a tömegtermékekkel kell elsősorban versenyeznünk, amelyekből amúgy is túltermelés van, hiszen a gyár struktúrájából és múltjából adódóan ebben nem vagyunk versenyképesek. A miénk egy idős gyár, ami infrastruktúra terén elmarad a modern cégektől. Nekünk olyan termékeket kell gyártanunk, amelyeknek az európai piacon megszokottnál lényegesen magasabb a hozzáadott értéke. Mi nem akarunk versenyezni az „igazi nagyokkal”, mert annak nem nyereség, hanem veszteség lesz a vége.

Az újraindulás milyen változásokat hoz a termékportfólióban? Mely Pápai Hús termékeket tartja a leginkább versenyképesnek itthon, illetve a külpiacokon?

Az export termékkör ízlésvilágában és kiszerelésében más, mint a belföldi piacra szánt termékek, ezért nyilvánvaló, hogy a kettőt külön kezeljük. Jelenleg nagyon sok termék szerepel a palettán, ezt szűkíteni fogjuk. A választékban továbbra is kiemelt szerepet játszik – a hazai piacon és az exportban egyaránt – a sonka termékcsalád, a szalonnaféleségek, elsősorban a bacon és császár- és kolozsvári szalonna. Ezen túlmenően a felvágottak, a turistaféleségek, a speciálisan házi jellegű termékek, például a hurkaféleségek, a disznósajt belföldön szintén hangsúlyosak maradnak. Az exportban a sonkán kívül a magas színvonalon feldolgozott nyersáruk, húsféleségek jellemzik majd a portfóliónkat. Ezek a hagyományosan nagyon magas fehérjeértékkel és hústartalommal rendelkező sonkaféleségek, amelyek kilencvennyolc százalékban zsírmentes és színtiszta válogatott húsból készülnek. Emellett a baconféleségek is tradicionális terméknek számítanak Amerikában. Vannak egyéb speciális termékeink, mint például a kanadai bacon, ami színtiszta karajból készül, és az amerikai kontinensen szintén jól eladható. Távol-Keleten az étkezési tradíciókból adódóan nem nagyon ismerik a szalámi- és kolbászféleségeket, az oda irányuló export a húsra koncentrálódik, de nem tettünk le arról, hogy emellett olyan termékeket is megpróbáljunk ezen a piacon értékesíteni, amelyek követik az ottani étkezési kultúra változásait, az európai és amerikai szokások térhódítását. Ugyanakkor Pápán szünet nélkül folynak a fejlesztések, folyamatosan igyekszünk olyan új termékeket piacra dobni, amelyek figyelembe veszik a korszerű táplálkozási szempontokat, és megfelelnek az egészséges életmód támasztotta elvárásoknak. A hozzáadott adalékanyagok és a sótartalom csökkentése, a magasabb hústartalom – ezek mind beletartoznak a Pápai gondolatvilágába, és a jövőben ezek az irányok határozzák meg a vállalat termékportfólióját.

Milyen számokat, forgalmat tűztek ki célként az újraindulás utáni első évre?

17 milliárd forintos forgalmat irányoztunk elő. Az üzem az átvétel utáni első hónapban, 2016 decemberében közel 11 ezer sertést dolgozott fel az egy évvel korábbi 6600-zal szemben, ami 64 százalékos bővülést jelent. Az év utolsó hónapjában megkezdtük termékeink exportját az új piacokra is: összesen 115 tonna kerül külföldi piacokra, amelynek háromnegyedét nyers darabáruként értékesítettük. A 2017-es tervben 5 milliárdos exporttal számolunk, ami mind nagyságrendben, mind részarányban óriási előrelépés. Idén szeretnénk 200 ezer darab sertést vágni, de jelenleg úgy látom, ez a szám jelentősen magasabb lesz, elérheti akár a 250 ezret is. A dolgozói létszám várhatóan 100-120 fővel emelkedik, megközelítheti a nyolcszázat. Annak ellenére, hogy mélypontról indultunk, nem veszteséggel kalkulálunk ebben az évben, és másfél milliárdos műszaki fejlesztésben gondolkodunk.

Mitől lenne elégedett 2017 végén?

Egy menedzser számára az jelenti a legnagyobb elismerést, ha a tulajdonos elégedett a munkájával. Ha emellett a gyár is magas színvonalon működik, és nem utolsósorban a dolgozók is bíznak a jövőben – az az ideális. Számomra presztízskérdés és kiemelt cél, hogy az elkövetkező évtizedre megteremtsük a cég stabilitását. Ha ennek az alapjait idén meg tudjuk teremteni, akkor bizakodva nézek a 2018-as év elé. Még rengeteg feladat vár ránk, elsősorban a korszerű gyártás és gyártásirányítás bevezetése terén, ha ezekben sikerül előrelépnünk, akkor minden esélyünk megvan a sikerre.

 

Ács Dóra/Császár László
a szerző cikkei

(forrás: Élelmiszer szaklap 2017/2.)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

Hírlevél regisztráció

hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Élelmiszer-FMCG Hírlevél

Élelmiszer-FMCG hírek első kézből

  • napi friss hírek, érdekességek
  • kutatások, elemzések
  • exkluzív riportok
  • szakmai konferenciák
  • képzések, tréningek
Iratkozzon fel hírlevelünkre
Ne maradjon le a legfontosabb szakmai hírekről!
Élelmiszer-FMCG hírlevél