hirdetés
hirdetés

„Sokat dolgozunk azért, hogy szerencsénk legyen”

eisberg: Az ország második legjobb munkahelye

A karácsony előtti sajtónyilvános gyárlátogatáson minden látogató kapott egy zenei CD-t, amelyet Gazsi Zoltán, az eisberg Kft. ügyvezetője saját kezűleg állított össze a cég dolgozóinak. Kedves, de nem kifejezetten ügyvezetői gesztus. Talán tavaly ezért is lehetett az AON Hewitt országos felmérésében ez a cég kategóriájában az ország második legjobb munkahelye. Megnéztük, mi köze van mindehhez az ügyvezetőnek.

 

hirdetés

Miért éppen saláta? Miért épp az eisberg?

Kémia-biológia tanár szerettem volna lenni, de amikor felvételiztem, nem indult ilyen szak, ezért az agrárvonal felé indultam, és nem bántam meg. A meleg égövi specializációt választottam, izgalmas témák vettek körül, a krokodiltenyésztéstől a datolyatermesztésig…  Első munkahelyem az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet volt, ahol a főosztályvezető, amikor meglátta a diplomám meleg égövi betétlapját, azt mondta: „Ezt jól dugd el…” Hamar rájöttem, hogy az állami szféra nem vonz, nem ezt akarom, nehezen bírtam a bürokratikus kereteket. Sok külföldi céggel álltunk kapcsolatban, akik az intézethez jelentették be a hazai forgalmazásra szánt vetőmagokat, így nagy kapcsolatrendszerem alakult ki. Így ismertem meg az akkori Sluis & Groot holland zöldségvetőmagcéget is, amelyet később a Syngenta multinacionális vállalat vásárolt fel. Még csak ismerkedtem a szakmával, amikor
legnagyobb meglepetésemre négy hónap után kineveztek a kísérleti állomás vezetőjének.

 Névjegy

Gazsi Zoltán 

1989-ben végzett a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen. Karrierjét az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézetnél kezdte, innen került a Syngenta zöldségvetőmag-részlegéhez, ahol 14 évig dolgozott. Kezdetben az ócsai Fajtakísérleti Állomás vezetőjeként, majd magyar, később kelet-európai termékmenedzserként.1994-ben megkapta az EAME-régió (Európa, Afrika, Közel-Kelet) káposztafélék üzletágának koordinációját, majd az utolsó két évben globális projektkoordinációs feladatokat is ellátott. 2007 óta az eisberg Hungary Kft. ügyvezetője.

Hogy mit láttak bennem, nem tudom, talán azt, hogy bármilyen feladatot lelkesen végeztem, legyen az kapálás vagy babszedés. És sokat kérdeztem. Furcsa szituáció volt, mert úgy kellett vezetőnek lennem, hogy újoncként közben a kollégáktól kérdeztem, hogy mit is kell csinálni. Jól kezeltük a helyzetet, megszerettük egymást. Később tettem egy kétéves kitérőt az építőiparban, ami mai szóval élve nem jött be. De tanultam belőle. Munkát kezdtem keresni, és hihetetlen szerencsével egy féléves vezető kiválasztási folyamat vége előtt négy nappal jelentkeztem az eisberg ügyvezetői állására. Megírtam egy tesztet, és sokat beszélgettünk Michaellel, az akkori magyarországi ügyvezetővel, akivel tíz évig konkurensként dolgoztunk az európai vetőmagpiacon – és aki ma is a közvetlen vezetőm Svájcban. Felvett. Ha egy héttel később telefonálok, biztosan lekésem ezt a pozíciót. 

Olvasva az önnel készült interjúkat, mintha szenvedélye lenne a vezetés, a pszichológia, az emberek motiválása. Ez zsigerből jön, vagy egy jó vezető megtanulja?

 
Érdekelnek az emberek. Vezetési technikákat lehet tanulni, de ha valaki nem igazán nyitott az emberi kapcsolatokra, ez nem fog jól menni. A vezetői szerep nagy felelősség is, hiszen ahogy az én utam elindításában is voltak példaképek – tanár, főnök –, én is hatok másokra, ha akarom, ha nem. Szeretnék valamit hagyni magam után, hogy vezetőként rám is úgy emlékezzenek a beosztottjaim, a kollégáim, hogy tanultak tőlem valamit. Talán kicsit önző dolog, még meg kell tanulnom elengedni, hogy ne akarjak a központban lenni. Nem minden helyzetben, de egyre többször érzem úgy, hogy sikerül.
 Látogatás az eisberg gyáli üzemében
 
Mi volt a legfontosabb, amit vezetőként megtanult?
 
Az egyik legfontosabb felismerésem az volt, hogy nem kell, hogy mindenki szeressen, el kell tudni viselni, hogy bármit teszek, mindig lesz olyan, akinek az nem jó. 
A népszerűség furcsa egy szerzet… Nem lehet mindig csak az alacsonyan csüngő almákra ácsingózni, azokat szedegetni. Türelem kell az élethez. Megtanultam, hogy fel kell ismerni a cégen belüli informális kapcsolathálókat. Gladwell a Fordulópont című könyvében világít rá, hogy mitől lesz valami sikeres és menő, míg egy másik nagyon hasonló megbukik. A mozgatórugók mindig a csomópontban álló emberek – lehetnek akár hangosak és csendesek –, ők hatnak erősen a közösségekre, véleményük meghatározó. Egy cégen belül fontos a véleményformálókra odafigyelni, de ha egy vezető „használni” szeretné őket, már el is vesztette velük a kapcsolatot… Érzék és érzékenység nélkül nem megy. Beláttam azt is, hogy a demokrácia nem mindig jó. Ha vállalati karácsonyt vagy éves kirándulást szerveztünk, az első évben megkérdeztem, ki hová szeretne menni – de abból óriási káosz lett. Azóta magamra veszem a szervezést, én döntöm el, hova menjünk, és úgy tűnik, ez működik.

Az ügyvezető szervezi a vállalati kirándulást?

Igen, nincs sem titkárnőm, sem HR-esem. Ezeket a feladatokat kis külső segítséggel én vállalom, és inkább négy minőségbiztosítási szakembert alkalmazunk, mert a hangsúly ezen kell, hogy legyen. Nem szabad abba a hibába esnünk, amelybe sok termelőüzem már beleesett: az „irodai vízfej” megmondja a tuti stratégiát, a „melós” meg gyártsa le a terméket. Mi mindannyian abból élünk, amit a dolgozók kiválogatnak, szeletelnek, megmosnak, szárítanak, csomagolnak. Az én dolgom, hogy ehhez a munkához a feltételeket biztosítsam.

Ezért érezhetik magukat itt jól a dolgozók? Mivel motiválja a munkatársait?

Igyekszünk nemcsak a dolgozói elégedettséget, hanem az elkötelezettséget is növelni. Hogy az üzemi dolgozók is magukénak érezzék a céget. Ebben például nagyon jól bevált az ötletláda. Sokáig nem működött, elakadt, és senkit nem hibáztathattunk saját magunkon kívül. Nem jeleztünk időben és rendszeresen vissza, nem csoda, hogy ötletek helyett csokipapírokat találtunk benne. Levontuk a tanulságot, és újjászerveztük. Minden ötletről, javaslatról két héten belül döntés születik, és transzparensen láthatóak a további fejlemények: megvalósítjuk-e, ki és mikor. Számos termékinnovációra és gyártásifolyamat-fejlesztésre kapunk javaslatot, amelyeket kisebb összeggel honorálunk.

 

Volt nehezen feldolgozható kudarca?

Mindig nehéz helyzet, ha a cég fejlődésével nem tud mindenki együtt haladni a tréningek, továbbképzések ellenére sem. Van egy zseniális könyv, a Jóból kiváló. Arról szól, hogy egy céget – paradox módon – az akadályoz meg abban, hogy kiváló legyen, ha elég jók a munkavállalói. Mert „csak” jók, és nem kiválóak. Hiszen aki rossz, attól könnyű megválni, de mit csinálsz a „csak” elég jókkal? Szükség van üzemeltetőkre is, de vezető pozícióba olyanok kellenek, akik felismerik a strukturális változások szükségességét, megvan bennük az akarat, és képesek is végig vinni azokat. Ha úgy nézed a kérdést, hogy kitől kellene megválni, az nehéz dolog, de ha úgy, hogy ha valaki felmondana, harcolnál-e érte, akkor a helyzet új megvilágítást nyer.

Jó vezetőnek tartja magát?

Úgy érzem, öt év elteltével most érek meg lassan igazán az ügyvezetői feladatra. Sok hiányosságom van, de ezeket a vezetőm részben elfogadja, részben motivál a fejlődésre. Ami nem megy, azt szerencsére jó kollégáim pótolják. Nagy önállósággal tudok dolgozni, és én is ezt a szemléletet igyekszem továbbadni: a céget minél inkább önjáróvá szeretném alakítani, ahol helyükön lévő szakemberek önállóan kompetens döntéseket hoznak.

Szereti a salátát – még?

Igen, hogyne, ebédre majd mindennap eszem. De nemcsak én, hanem a dolgozók közül szinte mindenki fogyaszt ebédre salátát, ami, azt gondolom, mindennél többet elmond a termék tisztaságáról, megbízhatóságáról.

És a vevők szeretik a salátát? Válság van, de az egészséges étkezés trendje is erős. Ez hogy érinti az eisberget?

A válság hatása mindenütt jelen van, természetesen a mi üzletágunkban is. A negatív hatásokat elkerülendő számos intézkedést tettünk: szélesítettük a termékpalettát, amelynek keretében bevezettünk két alacsonyabb árfekvésű terméket (Puszta és Betyár saláta), és úton van a legkifinomultabb vevői igényeket is kielégítő baby leaf mix értékesítésének elindítása is. Tavaly év végétől a hazai piacon kaphatóak a tálcás készétel salátatálak és süthető zöldségtálak. Folyamatosan nő az exportértékesítésünk, az osztrák és szlovén piac mellett január végétől elindultak a szállítások Horvátországba, amit várhatóan a szlovák és szerb piac is követ. Szerencsés termékkel dolgozunk, az egészséges életmód trendi dolog, ez segít bennünket. Nagy a termékben a lehetőség, a szín-, forma- és ízvariáció, és könnyű öntetekkel, más alapanyagokkal kombinálni. De az is igaz, hogy sokan,sokat dolgozunk azért, hogy szerencsénk legyen.

 

hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

Hírlevél regisztráció

hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Élelmiszer-FMCG Hírlevél