hirdetés
hirdetés

„Folyton menni, haladni kell, és akkor megtaláljuk a célt is.”

Sánta Sándor húsz éve tevékenykedik az édesiparban, kilencedik éve a Magyar Édességgyártók Szövetségének elnöke, az iparág egyik meghatározó szereplője. Hosszú évekig vezette az utolsó nagy magyar csokoládégyárat, a Bonbonettit, majd 2015-ben Chocco Garden néven saját vállalatot alapított. Beszélgetésünk apropója, hogy cége a napokban felvásárolta az egyetlen magyar rágógumigyárat, az SZP Kiskun Kft.-t. Exkluzív interjú Sánta Sándorral, a Chocco Garden Kft. tulajdonos-ügyvezetőjével.

hirdetés

Nagyon friss édesipari hír, hogy a Chocco Garden megvette Magyarország egyetlen rágógumigyárát, a Szabadszálláson működő SZP Kiskun Kft.-t. Hogyan zajlott a tranzakció?

Érzelmileg erősen kötődtem még a Bonbonettis korszakomból ehhez a céghez, amely beszállítóként gömbrágókat gyártott. Ezt az együttműködést az új, ukrán tulajdonos fokozatosan leépítette, majd végleg felmondta. Mivel a bubble gum, vagyis a fújható rágók piacán tevékenykedő magyar rágócég nem rendelkezett saját értékesítéssel, menedzsmenttel és szervezeti háttérrel, kizárólag bérmunkában termelt, a korábbi megrendelő döntése után csődközeli állapotba került volna. Ha megvizsgáljuk a Chocco Garden portfólióját, más „megmenekített”, tradicionális édesipari termékeket is találunk benne. Próbáltunk felkarolni néhány „veszélyeztetett” termékkört, ilyen például a csavart ostya vagy a fogyasztói teszteken sikert sikerre halmozó zselés szaloncukrunk. Ebbe a sorba illeszkedik az SZP Kiskun Kft. megmentésének ötlete is. Három éve indult el erről a beszélgetés, ahogy telt az idő, egyre inkább belelovaltuk magunkat a tervbe. Úgy gondoltuk, hogy ezzel a termékkel több piacot meg lehet újra szerezni. Korábban ez egy nagy kibocsátású gyár volt, amelyet az évek során leépítettek. Lépésről lépésre elkezdtünk kisebb beruházási terveket készíteni. A folyamat két és fél év alatt jutott el odáig, hogy néhány hete papíron is megvásároltuk a céget Szőke Péter alapító-tulajdonostól, aki a jövőben is szakmai tanácsadóként segíti a munkánkat. Természetesen az érzelmi kötődés nem lett volna elég mindehhez, ismertem a cég mutatóit, így tudtam, hogy megfelelő beruházások esetében a számok is alá fogják támasztani a döntésünket. Egy év leforgása alatt közel százmillióval forinttal emelkedett a cégcsoport saját tőkéje, ez jelentett fedezetet a beruházásokra és nyújtott biztonságot a továbblépéshez.

A rágógumik esetében mekkora piacról beszélhetünk?

A rágógumik piaca két nagy szegmensre osztható. A világ rágótermelésének mintegy kétharmadát a chewing gumok, azaz drazsérágók teszik ki, a harmadik harmad a bubble gumok, vagyis a fújható rágók részesedése. Ez utóbbiak piaca Magyarországon 100-150 tonnás, ezt szinte száz százalékban a most megvásárolt üzemben állítjuk elő. Ugyanakkor egészen más léptékről beszélünk, ha a legnagyobb exportpiacainkat, az Egyesült Államokat, Kanadát, vagy Brazíliát vesszük szemügyre, ahol egy-egy piac lehet akár húszezer tonnás is. Ennek a gyárnak klasszikusan Németország és a Benelux államok voltak a legjelentősebb piacai, ahol a rágófogyasztás a magyar átlag többszöröse. Ez az üzem, amikor csúcskapacitáson termelt, közel 1500 tonna rágót gyártott, meghatározó részét exportra. Döntésünk egyik motivációja az volt, hogy szerencsére nem csupán Magyarországon ez az egyetlen ilyen típusú rágógyár, az EU-ban is nagyon kevés hasonló üzem maradt meg. A legtöbb gyártó átállt a drazsérágók gyártására, és felhagytak a klasszikus, inkább gyerekeknek szóló termékek előállításával. Vonzó volt számunkra – és ez a meggyőződésünk –, hogy innovációval, beruházással vissza lehet hódítani ezt a piacot. Mi most elindultunk ezen az úton, első lépésként az elmúlt három év alatt az értékesített mennyiséget sikerült felvinnünk évi négyszáz tonna fölé, idén pedig már 500 tonnára. De van még bőven feladatunk.

Milyen ízvilág a legnépszerűbb, a trendi ma a világpiacon, illetve Magyarországon?

A gyümölcsízek – számtalan van belőlük – világszinten népszerűek, a nemzetközi piacon a savanyú is egyre inkább hódít, mi is most fejlesztettünk ki egy ilyet. Az Egyesült Államokban fogalmazódott meg először az igény az extra savanyú ízre, amely minden bizonnyal hamarosan a magyar piacot is meghódítja.

Milyen fejlesztéseket, beruházásokat terveznek a felvásárlás után a szabadszállási üzemben?

Letettünk egy kétszázötvenmilliós beruházási tervet, amelyet szeretnénk rövid távon, egy év alatt megvalósítani, ennek körülbelül a harmadánál tartunk. Ez egy régi gyár, mindent korszerűsíteni kell, rengeteg dolog van, azt sem tudjuk, mivel kezdjük: új gépek, energiaellátás, infrastruktúra, a minőségbiztosításhoz kötődő rendszerek, az irodák korszerűsítése, tulajdonképpen mindenhez hozzá kell nyúlni.

A fejlesztéseknél mennyire veszik figyelembe az új, egészségtudatos táplálkozással kapcsolatos piaci trendeket?

Természetesen mi is elindultunk ebbe az irányba, az új gyártósorunk már lehetővé teszi, hogy ilyen jellegű, drazsé formájú termékeket állítsunk elő. Május elsejétől megjelentünk a boltokban egy nagyon szép új termékkel, egy minidrazsé-rágóval, ezt cukormentesen vagy csökkentett cukorral is tudjuk gyártani. Tisztában vagyok az egészséges életmód fontosságával, de nem szabad átesni a ló túloldalára. Most az a „trendi”, hogy sokan még a steviát is steviázzák, - vagy ahogy Madonna mondta egy koncert végén, sokkal előbbre tartana a világ, ha többet használnánk a hála szót, mint a gluténmentest - ennek valódi hatását azonban majd csak húsz-harminc év múlva tudjuk igazán megítélni. Mi azt tartjuk a legfontosabbnak, hogy az édességet megpróbáljuk úgy megőrizni, ahogy régen szerettük. Hiszünk abban, hogy a minőség irányába kell elmenni, ezért biztosak vagyunk benne, hogy a szaloncukornál és az ostyánál is előbb-utóbb nagyobb piaca lehet a termékeinknek. Ugyanakkor azt is látjuk, hogy ISM-en kiállított termékek nagyrésze nem tartozik a kimondottan egészségtudatos kategóriába, jellemzően színes-szagos édességek, és arról szólnak, hogy szeresd őket, legyenek szépek, dobd fel magad velük. Sokat fektetünk abba, hogy minél élvezhetőbb termékeket állítsunk elő, ennek érdekében a világ legjobb minőségű gumibázisát készítő spanyol gyártótól vesszük az alapanyagot. Megpróbáljuk minél puhábbra gyártani a rágót, népszerű, természetes ízeket használni. Példaértékű az együttműködésünk a K+F területen német és amerikai cégekkel, amelyek messzemenően támogatják fejlesztéseinket.

Megőrzik a retró vonalat?

A gömbrágót csak nálunk nevezik retrónak , így ezt a vonalat is megőrizzük, mert a mediterrán, az arab és az amerikai térségben egyértelműen megvan ennek a stabil piaca. Ezek a vevők ugyanúgy, változtatás nélkül keresik ezeket a termékeket. Elvárás, hogy legyenek benne természetes aromák, gyümölcsporok, mi például egy gyógyszergyárral közösen fejlesztettük ki az eperporunkat, amely rendkívül ízletes. Ezek a termékek még biztosan jó ideig gyárthatók. Kérdés, hogy mikorra erősödnek fel annyira az új trendek, hogy nekünk is váltanunk kell. Jelenleg azt látjuk, hogy a piac egyharmada még ezekről a termékekről szól, és a mi innovációs hajlandóságunkkal, azt gondoljuk, elég nagy teret tudunk nyerni a piacon.

Milyen lépéseket, átalakításokat terveznek az SZP Kiskun Kft. Chocco Gardenbe történő beolvasztása során?

Beépítjük a mindennapi gyakorlatba az elmúlt évtizedekben megismert best practice-eket, hogy legyenek KPI-ok, mutatószámok, olyan dolgok, amiket nem szeretünk ugyan, de ma már nélkülözhetetlenek egy korszerű vállalat működéséhez. Erősíteni kell a minőségi szemléletet, a munkafegyelmet, a precizitást, – mindazt, ami pozitívumot a multinacionális gyártóktól megtanultunk. Hiszek a lean menedzsmentben, melynek alkalmazásával felgyorsul a vállalaton belüli kommunikáció. Persze sokkal több van így a vállakon, és ha egy ember kiesik a folyamatból, akkor sokkal nehezebb pótolni. Napjainkban nagyon leszűkültek a marginok, mindenki leépít, ameddig lehet, de ez szerintem nem feltétlenül rossz. Régen is szerettem a menedzseri szemléletet, ha egyértelmű az egyéni felelősség, egy ember visz végig egy dolgot, kőkeményen, nem adogatja a feladatokat összevissza tovább. Ez persze nagy teher, és ehhez már majdnem tulajdonosi szemlélettel kell rendelkezniük a munkatársaknak.

A rágógumik mellett milyen termékekből áll össze a Chocco Garden termékportfóliója?

Jelenleg ötven termékünk van, a forgalmunk tömegét egyértelműen a rágó adja, de emellett van három olyan termék csoportunk, amelyet nagyon szeretünk. Az egyik a csavart ostyák, amelyeknek nélkülünk teljesen megszűnne a magyarországi gyártása. Ezt nagyon nem szeretnénk, bár a termék forgalma még nem számottevő a nápolyikhoz viszonyított magasabb ára miatt. Nagyon kicsi szegmens a „szép termékek” piaca, de azért ezekre is van igény. A Magyar Édességgyártók Szövetsége elnökeként érzelmileg duplán kötődöm a tradicionális magyar édesipari termékekhez, ezek ápolását, fennmaradásukat nagyon fontosnak tartom. Két másik termékcsoportunk,- amelyeket szépségük és ízük miatt tovább akarunk vinni -, a desszertjeink és a szaloncukraink. Ez utóbbiban sokak szerint a legjobbak vagyunk: gyümölcslével dúsított zselés szaloncukrunk 25-30%-os étcsokoládés mártási hányadával messze megelőzzük a piaci versenytársainkat ezen kategóriában. Tavaly, amikor ez a termékünk bekerült az egyik hard diszkontba, annyi pozitív levelet kaptam, mint pályafutásom húsz éve alatt még soha. A harmadik termékcsaládunk a Praline Selection párnadesszert az év Valentin napi desszertje lett, s reméljük nemcsak a szép doboza, de a finom csokoládéknak köszönhetően is, így a német, orosz és a cseh és a szlovák piacon nagyon megugrottak az eladásaink.

Hogyan alakul a Chocco Garden forgalma?

Tavaly körülbelül 30-40 fős létszámmal -szezontól függően- közel nyolcszázmillió forintot forgalmaztunk, ennek mintegy hetven százaléka származott exportból. A továbbiakban is egyértelműen ez a kijelölt stratégiai irány. Mi az exportpiacokon haladunk gyorsabban – bár a magyar piac lenne a legfontosabb –, de a főtevékenységünk, a rágó szempontjából a külföldi piacok sokkal nagyobbak, így értelemszerű, hogy abba az irányba mozdultunk el. Persze, a kollégák mindig kérdezik, miért nincs ott a termék a helyi üzletekben, s erre nehéz válaszolni, de reméljük, itthon is fordul a helyzet előbb-utóbb.

A rágógumik esetében sikerült megtalálni egy piaci rést. Ugyanez elmondható a desszert- és a szaloncukortermékeikről is?

Az ostyák és desszertek piacán brutális és „ingujjfelgyűrős” a küzdelem, a nagy márkákat nagyon nehéz megszorítani, kiváló a minőségük, jó az áruk és erős a marketing. Ott találni kell valamit, ami nálunk például a zselés szaloncukrunknál sikerült: nem spóroltunk, tényleg odatettük a kiváló minőségű étcsokoládét, természetes alapanyagokat, valódi gyümölcslevet használtunk. A desszerteknél nagyon fontos, hogy mindegyiknél kitaláljunk valami egyedit. Egyszer egy családi barát még réges régen azzal biztatott, hogy nem kell mindig mindennel foglalkozni, hanem csak egy saját, önálló egyedi különbséget kell találni, és az meghozza a sikert. A táblás csokiknál, ahol két nagy szereplő van - de más szegmenseket is mondhatnék -, nagyon nehéz ilyet találni. Ezzel szemben desszertek piaca jobban diverzifikált, kevésbé koncentrálódik egy-két nagy márka kezében, a fogyasztók is könnyebben elcsábulnak. Mindezek jegyében létrehoztunk hat szép párnadesszertet, amivel megpróbálunk megszólítani olyan embereket, akiknek ajándékozáskor fontos az esztétikum, hogy szép legyen a desszert, amit adnak.

Hány éve dolgozik az édesiparban?

Éppen húsz. Előtte a gyógyszeriparban dolgoztam egy évet, azt is nagyon szerettem. Aztán jött egy lehetőség, váltottam, és jól döntöttem, beleszerettem, az édesiparban ragadtam.

Hogyan élte meg a Bonbonettinél eltöltött hosszú évek után az elválást és az újrakezdést?

Pozitívum, hogy volt egy új célom, saját elképzelésem, és egy napig sem tartott az érzelmi váltás. Sokan megkérdezték, hogy jól döntöttem-e. Elmondhatom, hogy jól és jókor. Mi azt a céget sikerre vittük, tizenkét év alatt nagyon fejlett, prosperáló vállalat lett belőle, jó piacrészekkel és profitabilitással. Az új tulajdonos stratégiájával nem tudtam azonosulni, hiszen a hazai gyártás leépítését jelentette sajnos és ez nagyban segítette a döntésemet. Ha van egy stratégiai elképzelésed, és annak a gyökeres ellentétét akarják veled megvalósíttatni, akkor ott nem kell túl okosnak lenni, hogy felismerd, váltani kell. Az a tapasztalat is segített, hogy ha egy járt úton egy jó csapattal végigmentél, akkor bízol magadban, hogy a siker később is folytatódni fog.

Kilencedik éve tölti be az elnöki posztot a Magyar Édességgyártók Szövetségénél. Miket tart a legfontosabb trendeknek ezen a piacon?

Ha a számokat nézzük, a magyar piac nagyon sokat fejlődött, sok cég kezdett el fejleszteni és édesiparral foglalkozni. 215-ről öt év alatt 262-re nőtt az édesipari cégek száma, többségük mikro- és kisvállalati szinten tudott sikereket elérni. Rengeteg kkv jelenik meg a piacon, de sokan közülük egy év múlva általában felszívódnak. Egy nemzetközi nagyvállalat mindenhol csökkenti a portfólióját, és egy-egy kiemelkedő forgalmú termékre koncentrál. A globalizáció pedig folytatódni fog, a szortiment csökken, a régi termékek, az ikonikus hazai márkák eltűnhetnek. Ezeket a márkákat a hozzánk hasonló cégek próbálhatják meg életben tartani, többen közülük igen sikeresen. Fontos, hogy megtaláljuk azokat a kis réseket, ahol tudunk versenyezni. Mi pontosan azért választottuk core tevékenységünknek a rágót, mert kevesen maradtak ezen a területen, és – ha a mennyiséget nézzük – ez egy óriási piac. A helyzetünket megkönnyítette, hogy ennél a gyártónál megvolt a know how, a szakértelem, a szakemberek. A munkaerő – és főképp a képzett szakemberek – hiánya jelenleg az édesiparban is az egyik legnagyobb probléma, amivel természetesen mi is folyamatosan szembesülünk. Ezt a gondot részben automatizálással, csomagológépek beszerzésével tudjuk áthidalni, bár – mivel az édesipar nagyon beruházás- és kézimunka-igényes – ennek vannak korlátai.

Vezetőként mi a hitvallása?

A legfontosabb, hogy az emberek higgyenek a sikerben. Folyamatosan próbálom minden munkatársamat arra ösztönözni, hogy legyen bátor, higgyen abban, hogy jó terméket gyárt, legyen ő is részese a sikernek. Azt vallom, hogy csak az út a biztos, nem a cél. Folyton menni, haladni kell, és akkor megtaláljuk a célt is. Emellett természetesen az eredményeket is mindig látniuk kell a munkatársaknak, ezeket meg kell osztani a csapattal.

Mit vár el a munkatársaitól?

Legyenek már-már mazochista módon eltökéltek, mint én. Az úton menni kell, és ehhez nélkülözhetetlen az elszántság. Másképp nem megy, folytatni kell akkor is, ha az ember ötször visszapattan, kudarcot vall – mert az FMCG-piacon rendkívül nehéz talpon maradni.

Hogyan viseli, ha valami nem sikerül?

Megpróbálom ezt a helyzetet elkerülni, ezért egyik jelszavam a proaktivitás. Azonnal keresek 5 új utat, ha valahol azt tapasztalom, nem megy. Persze, kudarcok azért lehetnek, de belőlem az csak újabb lendületet vált ki. Indulatot ritkán.

Hogyan szeret kommunikálni a munkatársaival?

A személyes kommunikációban hiszek, az élő szóban, akár telefonon keresztül is. Az e-maileket ki nem állhatom.

Milyen kapcsolatot tart ideálisnak a kollégáival?

Szeretem a baráti hangulatot, kapcsolatokat a munkahelyen, akkor könnyebb megnyílni egymás előtt, de egyszerűbb levezetni a feszültségeket is, ha kibeszéljük az esetleges problémákat.

Hány órát tölt el általában naponta alvással?

Rengeteget, hatot pontosan.

Hobbi és sport?

Reggel, vagy este tudok a teniszre és a kondizásra időt szakítani, az egészséges életmód jegyében. A sportot régen is szerettem, ma pedig egyre jobban imádom. A sporttól az ember soha nem kap rosszat, mindig csak jót, leszámítva persze a térdműtétet. A teniszben azt kedvelem, hogy mindenem mozog, nemcsak ütögetek, játszom, hanem taktikázom is, folyamatosan mindent csinálok szimultán, és ez teljesen megmozgatja az agyamat is.

Család, gyerekek?

Két lányom van, tizenkettő és tizennégy évesek, szintén sportolnak mindketten. A nagyobb teniszezik, ma már szebben üt, mint én, a kisebb pedig nagyon ambiciózus, világbajnok akar lenni aerobikban – és szerintem lesz is.

Maximalistának tartja magát?

Az vagyok, teljes mértékben. Ha valaki nem kedvel, az általában emiatt van. Ugyanis a maximalizmust sokan rossznak tartják. Azt mondogatják, nagyon nehéz megfelelni nekem.

Honnan szerzi az energiát? Csokoládéból?

Mindig is sok energia volt bennem. Kitűnő tanuló voltam végig, az egyetemen két diplomát szereztem egyszerre. Világéletemben szerettem a kihívásokat, gyerekkorom óta magasra tettem a lécet. Szeretem a pörgést.

 

 

 

Császár László
a szerző cikkei

(forrás: Élelmiszer magazin 2018/5.)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Cikk[223885] galéria
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

Hírlevél regisztráció

hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Élelmiszer-FMCG Hírlevél