hirdetés
hirdetés

Erdélyi István, a Gallicoop Pulykafeldolgozó Zrt. elnök-vezérigazgatója

„Hadsereg nélkül egy tábornok mit sem ér”

A Gallicoop Pulykafeldolgozó Zrt. a hazai pulykaágazat legnagyobb szereplője. Ha ezt valaki huszonkét évvel ezelőtt megjövendölte volna Erdélyi Istvánnak, a Dózsa Tsz-ből frissen átigazolt vezérigazgatónak, ő alighanem hitetlenkedve csóválta volna a fejét. De ilyen sikert akkor a tőke és hitel helyett csupán kapcsolati tőkével rendelkező vállalatnak senki nem jósolt. Erdélyi Istvánnal, a Gallicoop elnök-vezérigazgatójával, a Pulykaszövetség elnökével beszélgettünk.

hirdetés

Ha röviden be kellene mutatkoznia, mit tartana fontosnak megemlíteni?

Negyvenegy évvel ezelőtt végeztem a Debreceni Agrártudományi Egyetemen. Ezután Újkígyósra, a 7000 hektáron gazdálkodó Aranykalász Tsz-be kerültem, ahol a lépcsőfokokat megjárva végül termelési főmérnök lettem. 1973-ban megnősültem, született két gyermekem, a lányom most negyvenéves, a fiam harminchárom. Két unokám van, egy lány és egy fiú, a fiaméknál most várjuk az első gyermek érkezését. A rendszerváltás után kerültem Szarvasra, az akkor még működő Dózsa szövetkezethez, ahol 1992 nyaráig dolgoztam. 1992. július 4. óta vagyok a Gallicoop Zrt. vezérigazgatója és 2000-től elnök-vezérigazgatója.

gallHogyan vezetett az útja a Gallicoophoz?

1990 áprilisában kezdtem dolgozni a szarvasi Dózsa Tsz-ben, ahol a vállalkozások létrehozásáért voltam felelős. Az ottani vezetés megérezte a változás szelét, tudta, hogy más irányban kell elindulni, hogy az emberek munkahelye megmaradjon. A Dózsa csődbe ment, felszámolták, ennek ellenére kevés olyan hely van az országban, ahol az „utódcégek” – a sertésteleptől a tehenészetig, a növénytermesztéstől a takarmánykeverőn át a Gallicoopig – más néven ugyan, de azóta is működnek, és ugyanúgy biztosítják az emberek megélhetését.

Miként lett a Gallicoop első embere?gall

Kezdetben sokat kritizáltuk a tulajdonosokat az igazgatósági üléseken. A Gallicoopot zöldmezős beruházásként, hitelből létrehozó szövetkezetek úgy gondolták, az osztalék majd elegendő fedezetet nyújt a hitel- és tőketörlesztésre. Ez a kezdeti időszakban nem sikerült, ennek következtében ezek a gazdaságok tönkre is mentek. Kemény viták folytak a részvénytársaság ülésein, ahol rendre felvetettük a szerintünk problematikus kérdéseket. A viták végül oda vezettek, hogy 1992 nyarán kiszálltak a régi tulajdonosok. Akkor azt mondta nekem a szövetkezet vezetője, ha eddig olyan jól tudtam kritizálni, akkor most rajta, próbáljam meg én csinálni. Így lettem vezérigazgató, vagyis fejest ugrottam a mély vízbe.

gallGondolom, az első időszak nem volt éppen „fáklyásmenet”.

Nem bizony… A tulajdonjog nagy része a hitelek fejében a bankhoz került, tőlük vásároltuk ki 1994–95-ben. A hitelbank úgy került képbe, hogy ők finanszírozták a teljes, már csaknem működésképtelen rendszert, majd miután a tulajdonos szövetkezetek tönkrementek, hozzájuk került a tulajdonrészük. Amikor átvettem a vállalatot, sokan megmosolyogtak. Az első évben nem kaptunk hitelt, a bizalmi tőkénkre alapoztunk mindent. A beszállítókkal közöltem, amíg én itt vagyok, és azt mondom, hozhatjátok a madarakat, addig az ki is lesz fizetve. Akkor már csaknem húsz éve dolgoztam Békés megyében, sokan ismertek, ezzel a kapcsolati tőkével vészeltük át az első időszakot. Miután az első évet nagyon szerény nyereséggel zártuk, a másodikban pedig kezdett helyreállni a likviditás, a bankok bizalmát is visszanyertük. Elkezdték hitelekkel finanszírozni a vállalatot, ekkortól egy jobb időszak kezdődött, egyre eredményesebbek lettünk. A sikerhez természetesen elengedhetetlen volt a jó gazdasági háttér, a kiváló pénzügyi vezetés. Garai Andrásné – akivel jelenleg ketten a cég 85%-os tulajdonosai vagyunk – pénzügyekben profi, az én feladatom pedig a gallkezdetektől az állattenyésztés, a vállalati érdekek figyelembevétele, a termelés kiszélesítése, a stratégiai kérdések pontos kidolgozása és végrehajtása volt. Mindennek köszönhetően egymást támogatva, kiegészítve voltunk képesek a vállalatot a mai szintre felhozni.

Hogyan alakult a folytatás?

1993-ban elkezdtük újra felépíteni a vállalatot. A cél az volt, hogy olyan integrációt hozzunk létre, amelynek minden szegmensét mi irányítjuk, mindegyikre hatással vagyunk, így természetesen a költségekre és az árakra is. A kezdeti időszakban csak vágással és darabolással foglalkoztunk. Az 1990-es évek közepétől elindultunk a készítménygyártással, 1999-től pedig a panírozott termékek készítésével is. A kezdetekben 12-14 000 tonna árut vágtunk le egy évben, mára ez a mennyiség 37 000 ezer tonnára növekedett. Árbevételünk az elmúlt évben 32,5 milliárd forint volt. Ma már 8000 tonna készítményt és 4000-4500 tonna panírozott terméket gyártunk. A pulykaágazaton belül a piac valamennyi ágában jelen vagyunk, ma Magyarországon a legnagyobbként, olyan stabilitással, amellyel az esetleges nehezebb időszakokat is képesek vagyunk átvészelni. Büszkék vagyunk, hogy amióta átvettük a Gallicoopot, minden évben, még a legnehezebb időszakokban is nyereségesek voltunk. Ezt a bevételi oldal mellett a költségek csökkentése is elősegítette. Ennek érdekében saját kútrendszert hoztunk létre, amely napi 1500 m³ vizet a saját kútjainkból, víztisztítónkon keresztül biztosít a feldolgozónak. A 2000-es évek elején elhatároztuk, hogy létrehozunk egy biogázüzemet, mivel olyan mennyiségű melléktermék halmozódott fel, amelynek hasznosítása százmilliós terhet rótt a vállalatra. Több évig tartó tárgyalássorozat után megvalósult Európa legnagyobb biogázüzeme, amely a Gallicoop összes melléktermékét felveszi. Ezáltal az újrahasznosítás költségei a nullához közelítenek. A 2000-es évek elején építettünk egy szennyvíztisztítót, ezzel a lépéssel is igyekeztünk magunkat kivonni abból a környezetből, amely folyamatos évi áremelkedést indukált.

gallAz idők során voltak olyan időszakok, amikor elbocsátásokra kényszerültek?

Szerencsére ilyen lépésre nem kényszerültünk. A létszám a termeléssel párhuzamosan folyamatosan növekedett, mindig a bővüléshez, az új gyártási folyamatokhoz alkalmazkodva vettünk fel újabb munkaerőt. Mára kialakult egy kiváló felső és középvezetői réteg is, amely komolyan veszi a munkáját, szorgalmas és megbízhatóan dolgozik. Nélkülük nem lehetnénk eredményesek, hiszen ma már akkora a vállalat, hogy a hatékony irányítást nem lehetne néhány emberrel megoldani. Nagyon fontos, hogy ez a vezetői gárda erősen kötődik a Gallicoophoz. Mi is ragaszkodunk hozzájuk, mert lényeges, hogy eredményeket csak közösen, együtt gondolkodva érhetünk el.

Milyen emberi és szakmai vezetői tulajdonságokat tart fontosnak ahhoz, hogy egy vállalat sikeresen tudjon működni?

A manapság sokat emlegetett, de annál kevésbé betartott tisztesség, a munkához való becsületes hozzáállás elengedhetetlen. Az egyetem, a főiskola csak marsallbotot ad a fiatalok kezébe, hogy mi lesz belőlük, csak később dől el. Azokkal szemben, akik hozzánk kerülnek, többek között az is követelmény, hogy lehetőleg költözzenek Szarvasra. Egyrészt ez növeli a vállalat iránti elkötelezettséget, másrészt az ingázás mindig idő- és energiarabló, és – azt gondolom – az úton, gyakran stresszhelyzetben eltöltött órákat hasznosabb a vállalat jobbá tételére fordítani. Meggyőződésem, hogy annak, aki a városba költözik, erősebb lesz a vállalat iránti elkötelezettsége, és könnyebben áll ellen az esetleges külső „csábításnak”. Aki itt tenni akar, mindig találhat új kihívásokat, mivel ez egy olyan terület, ahol egy hétig sem ülhetünk nyugodtan a babérjainkon. Amikor nagyon jól megy a piac, akkor is gondolatban készülni kell arra, mi lesz, ha negatív változás jön. Mindig vannak új feladatok, és ezeket csak felkészülten, lelkiismeretesen, tisztességes hozzáállással lehet megoldani.

Ön sem tősgyökeres szarvasi… Hogyan élte meg az „odaköltözést”?

Sátoraljaújhelyen születtem. A feleségemmel együtt jártunk egyetemre, ő Újkígyósról kapott ösztöndíjat. Később onnan kerültünk át Szarvasra. Örültünk a költözésnek, nagyon kellemes kisváros, jó a környezet, sok a zöldterület, reméljük, rövidesen igazi turisztikai központtá válik. Élhető város, nem túl nagy, nem is kicsi, az emberek kedvesek. Az átállás, beilleszkedés egyáltalán nem okozott problémát.

Milyen a Gallicoop és Szarvas kapcsolata?

Jó a kapcsolatunk. Mi vagyunk Szarvas legnagyobb adófizetői, befizetéseink megközelítik az évi 140 millió forintot. Több mint 900 dolgozóval mi vagyunk a város legnagyobb munkaadói is, ennek köszönhetően a megyében itt a legkisebb a munkanélküliség. A Gallicoop egyfajta motorja is a városnak, ennek megfelelően értékelik. A város és az üzem közötti kapcsolat rendszeres, az esetleges problémákat megbeszéljük, vagyis igazán jó környezetben vagyunk.

Ha tömören össze kellene foglalnia vezetői „ars poeticáját”, hogyan fogalmaznágall
 meg?


Sok munka, alázat mellett el kell ismerni az emberek munkáját, megbecsülni őket, mert a „mindennapi, egyszerű” dolgozók pozitív hozzáállása nélkül egy vállalat sem lehet sikeres – éppúgy, mint ahogy hadsereg nélkül egy tábornok mit sem ér. Nagyon fontos, hogy a környezetünkben élő emberekkel együttérezzünk, közösen gondolkodjunk, és a problémáikat – ha módunk és lehetőségünk van rá – megoldjuk.

Legszívesebben mivel tölti a szabadidejét?

Nagyon szeretem a sportot, alig várom a hétvégi kézilabda-mérkőzéseket. Most, hogy lesz idén magyar női csapat a Final Fourban, szívesen megnézem élőben is. Tökéletes kikapcsolódás a séta, kirándulás, foglalkozás az unokákkal. Nagy utazásokat nem tervezek, hiszen – bár kis ország vagyunk – itthon is van még elég felfedezésre váró látnivaló. Nagy élmény és boldogság lesz a hamarosan érkező harmadik unokánk, ami újabb örömforrás lesz számunkra.

Hogyan viszonyul a főzéshez?

A konyhában nem szoktam serénykedni, de a boltba szívesen eljárok vásárolni, már csak azért is, hogy megnézzem, milyen az árukínálat. Felmérem a konkurenciát, a termékkategóriánk kínálatát, dizájnját, csomagolását. Igyekszünk minden olyasmit átvenni, ami alkalmas arra, hogy a vásárló tekintetét – mivel a vevő leginkább a szemével „vásárol” – a termékeinkre irányítsa. Fontos, hogy egy termék „jól nézzen ki”, és – azt hiszem, elfogultság nélkül – ebben a mi termékeink élen járnak.

gallA pulyka a kedvenc étele?

Szeretem a pulykát, de a körömpörkölt az, amiért igazán odavagyok, de azt – mivel nem a legegészségesebb – csak évente kétszer-háromszor engedheti meg magának az ember. Visszatérve a pulykára: szerintem valamennyi része nagyon finom. A pulykanyakból készült leves vetekszik a fácánlevessel. A jól bepácolt mellszeletnek nincs párja, a steaknek is nagyon kellemes az íze. A pulyka neutrális hús, jó fűszerezéssel szinte minden elkészíthető belőle. Óriási előnye, hogy minden ízlésnek megfelel. Hátránya, hogy az előállítási költség tekintetében nem tud versenyezni a broilerral, ezért nem is népélelmezési cikk sehol a világon. Általában a középosztály élelmiszere, de bízunk benne, hogy ez a réteg szélesedni, a fogyasztás pedig nőni fog.

A gyerekei folytatják a „szakmát”?

A lányom üzletkötő a vállalatnál. A fiam a Debreceni Agrártudományi Egyetemen végzett, takarmányozásból doktorált. Ő is a vállalatnál dolgozik, a beszerzésért, takarmányozásért, termelésért, termeltetésért felel. Igyekszünk minden évben egyre több feladattal ellátni a későbbi zökkenőmentes átadás érdekében. A pénzügyi igazgató kolléganőm fia is nálunk dolgozik, ő a kereskedelmi területen igyekszik egyre jobban kivenni a részét a munkából. Bízunk benne, hogy a családon belüli generációváltás az elkövetkező években problémamentes lesz. Persze idő is kell hozzá, hogy az ember zökkenőmentesen át tudja adni a teendőket, és befogadó „vevőre” is szükség van, olyan utódokra, akik ezt szeretik, értik és akarják folytatni – és mindehhez megvannak a képességeik is. Nálunk ez szerencsésen alakult. Igazi ajándék az ember életében, hogy azzal a tudattal vonulhat vissza, hogy jó kezekbe kerül, amit létrehozott, sikeres lesz a folytatás – vagyis nem hiába töltött el csaknem fél évszázadot a szakmában.

 

Császár László
a szerző cikkei

(forrás: Élelmiszer szaklap 2014/3.)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Cikk[147409] galéria
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

Hírlevél regisztráció

hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Élelmiszer-FMCG Hírlevél