hirdetés
hirdetés

Gyaraky Zoltán, a VM Élelmiszer-feldolgozási Főosztályának vezetője

„Hit nélkül lehetetlen nagy dolgokat cselekedni ”

Gyaraky Zoltán életének mozgatórugója több mint 40 éve a magyar élelmiszeripar. A tartósítóipari mérnöki végzettségű szakember pályáját az államigazgatásban kezdte. Hamar haladt fel a ranglétrán, majd kipróbálta magát az üzleti szférában is. Végül mégis visszatalált az államigazgatáshoz. 

hirdetés

Jelenleg a Vidékfejlesztési Minisztérium Élelmiszer-feldolgozási Főosztályának vezetőjeként sokszor nagy vehemenciával vívja Don Quiote harcát elképzelései érdekében. A nevéhez számos olyan szakmai kezdeményezés, rendelet, törvény előkészítése és kidolgozása kötődik – pl. tanusító védjegyek, magyar termék rendelet, hungarikum törvény –, ami jelentősen meghatározza az ágazatban zajló folyamatokat.

Néhány éve már alig van olyan ügy, rendelet, jogszabály, amihez ne kötődne valamilyen formában Gyaraky Zoltán neve. Honnan ez a nagy elhivatottság az élelmiszeripar iránt? Miért pont ezt a területet választotta annak idején?

gyarAz életem meghatározó módon az élelmiszeripar felé sodort. Édesapám a nagykőrösi Toldy Miklós Élelmiszeripari Középiskolának volt az igazgatója 20 éven keresztül. Nyolcadik elemi után, amikor pályát kellett választani, sokat beszélgettünk a hogyan továbbról. Akkoriban jöttek divatba a technikumok, szakközépiskolák, és engem motivált az, amit édesapám mondott, hogy ennek az iskolatípusnak az az előnye, hogy az érettségi mellé kapok egy szakmát is a kezembe, de ha úgy döntök, akár felsőfokú oktatásban is tudok részesülni. Másrészt nagykőrösiként az ottani konzervgyár az életünk része volt, már kisiskolásként is gyakran mentünk gyárlátogatásra, kisebb-nagyobb nyári munkákra, ezért kézenfekvő volt, hogy beiratkoztam az élelmiszeripari technikumba. Ráadásul úgy gondoltam, élelmiszerre míg a világ világ mindig szükség lesz, tehát szakemberként is biztos munkát ad ez a szakterület. Így kezdődött a mi közös életünk az élelmiszeriparral. Az iskolában jó eredményeim voltak, és evidensnek tűnt, hogy továbbtanuljak ezen a területen, jelentkeztem tehát a Kertészeti Egyetem Élelmiszeripari Karára.
Ekkor már érezte, hogy mennyire meghatározó lesz ez a szakma az életében?
Már a középiskolában láttam, mennyire komplex tudást igényel ez a szakma, és úgy gondoltam, olyan szakterületre tévedtem, ami nekem nagyon tetszik. Kell hozzá biológia, kémia, matematika, de az se baj, ha a fizikával is valamennyire tisztában van az ember. Ezek az alaptudományok mindig is nagyon érdekeltek, izgalmasnak tartottam, hogy mindegyikkel foglalkozhattam egyszerre.

Otthon az édesapjával gyakran beszélgettek szakmai kérdésekről?

Édesapám rendkívül lelkes tanáremberként rajongott az egész élelmiszeripari képzésért. Az élelmiszeripar volt élete motorja. Matematikát, fizikát, kémiát oktatott a szakközépiskolában. Gyakorlatilag egy kis 20-30 fős ipariskolából egy 1100 fős intézményt hozott létre, azt is mondhatjuk, hogy az ő nevéhez kötődik Nagykőrös élelmiszer-ipari tudás-centrummá válása. Tőle láttam azt is, hogy az embernek nagyon komolyan kell venni azt, amivel foglalkozik. Ez a maximalista mérce azóta is mélyen gyökeredzik bennem. Ha nem hiszek erősen abban, amit csinálok, az nálam nem is működik, erős hit nélkül nem tudok dolgozni. Az egyetemen is nagyon fontos volt nekem, hogy a leendő szakmámból felkészült legyek.

Az egyetem után hol kezdett el dolgozni?

A tartósítóipari mérnöki diploma megszerzése után rövid ideig a Budapesti Zöldért nevű, akkori zöldség-és gyümölcs értékesítő és feldolgozó szervezetnek a savanyító üzemében kezdtem el dolgozni, amikor kaptam egy jelzést a volt mikrobiológia professzoromtól, Deák Tibortól, hogy felvennének a Fővárosi Élelmiszer-ellenőrző és Vegyvizsgáló intézet Tartósítóipari Osztályára. Nagy szakmai kihívás volt ez, ezért nagyon örültem a lehetőségnek. Az egyetem elvégzését követő egy év múlva megjelent az első szakkönyvem, a Zöldség-gyümölcs feldolgozás előkészítő műveletei címmel. Tekintettel arra, hogy az új munkahelyem nagyon magas szakmai színvonalú hatósági intézménynek számított az élelmiszer-ellenőrzés területén, nagyon fontos szempont volt, hogy az ott lévő munkatársak milyen szakmai előmenetelt érnek el.

Mi volt ilyen fiatalon a legnagyobb kihívás önnek ebben az intézményben?

Az intézetben én a technológiai ellenőrzési területen kezdtem el dolgozni, ami azt lehet gyarmondani, hogy a véremben volt. Elég szépen haladtam az ominózus ranglétrán. Alig 1 éve voltam az Intézetnél, amikor megrendezték az Élelmiszerellenőrzés I. Tudományos Konferenciáját Kecskeméten, ahol kezdő mérnökként lehetőséget kaptam egy előadás megtartására. A technológiai ellenőrzések egy új, speciális területéről, egy olyan matematikailag is értékelhető rendszer felépítéséről tartottam előadást, amivel összehasonlíthatóvá válik a különböző üzemekben lévő azonos technológia minőségi és élelmiszer-biztonsági színvonala. Ez abban az időszakban meglehetősen újszerű dolog volt. Aztán az egyetemi szakdolgozatommal a Magyar Élelmezéstudományi Egyesület pályázatán is nyertem egy díjat. Ezek a sikerek véglegesen elindítottak a pályán. 1981-82-ben felkértek a hús, növényolaj, baromfi ipari osztály vezetésére, 29 évesen. Én voltam a legfiatalabb osztályvezető ebben az intézményben, sőt a saját osztályomon is, ez persze elég nagy kihívást jelentett.

Hogyan tudott tekintélyt szerezni magának az idősebb kollégák között? Már akkor is ilyen agilis volt?

Nagyon határozottan, fiatalos lendülettel igyekeztem csinálni a munkámat. Hogyan váltam vezetővé? Azt gondolom, hogy ennek van egy kulcsa, úgy hívják, hogy intuíciós képesség. Meggyőződésem, hogy a vezetőnek bele kell tudni képzelnie magát abba a szituációba, amibe az embereit helyezi. Együtt kell élnie a csapattal. A tekintély építése, pláne ha az ember a legfiatalabb egy csapatban, kizárólag úgy megy, ha legalább egy területen annyira felkészült szakmailag, mint a legjobb ottani dolgozó. Nekem a technológiai, és az élelmiszerekkel kapcsolatos gyakorlati ismeretek voltak az erősségeim. A legnagyobb tekintélyt mégis az adta, hogy a hatósági ellenőrzési munkában rendkívül nagy hangsúlyt helyeztem a korrektségre. Aki szándékosan kívánta becsapni, félrevezetni a fogyasztókat, azokkal szemben kategorikusan felléptünk. Másrészről igyekeztünk átérezni a gyártók problémáit is. Így egy-két éven belül a gyártók maguk kerestek meg minket a problémáikkal, nem akarták eltitkolni azokat előttünk.

Hogy került végül a másik oldalra, az ellenőrzésből a piaci szférába?

1993-ra az akkor már összevont szervezetű Állategészségügyi és Élelmiszer-ellenőrző szolgálatnál a fővárosi főmérnöki beosztásig jutottam, az Állomáson belül én irányítottam az egész élelmiszer minőségellenőrzést. Két-három év múlva azon a területen, ahol dolgoztam eljutottam a csúcsra, és végig kellett gondolnom, hogy elég-e ez nekem, vagy még szeretnék a szakmában valami mást is elérni. Ekkor több cégtől is megkerestek a civil szférából, és én a Consact minőségügyi tanácsadó céget választottam. Mivel korábban sokat foglalkoztam minőségellenőrzéssel, és akkoriban jöttek divatba az úgynevezett ISO 9000-res minőségirányítási rendszerek, egyre nagyobb volt a piaci igény erre. A cégnél élelmiszer üzletág igazgató lettem.

Mi volt a legnagyobb változás a hatósági munkához képest?

Meg kellett tanulnom szolgáltatóként gondolkodni. Az államigazgatásban hozzám jöttek és kerestek az ügyfelek, itt viszont nekem kellett megkeresni az ügyfeleket. Teljesen szabad kezet kaptam, de nehéz volt megszokni, hogy az én, és az embereim fizetése is azon múlik, tudunk-e üzletet szerezni.

És tudtak?

Igen, hiszen amikor átvettem ezt az üzletágat 17 millió forint volt az éves árbevétel, amikor 5 év múlva továbbléptem, 100 milliós. Körültekintőbbé tett ez a munka, még jobban ráirányította a figyelmemet arra, hogy a terméknek mindig eladhatónak kell lenni a fogyasztók számára. Nagyon sok HACCP-, és ISO rendszert építettünk ki akkoriban, és a hatósági tapasztalataimra építve tudtam, hol vannak azok a területek, ahol nem lehet kompromisszumot kötni, és melyek azok a területek, ahol nem kell annyira merevnek lenni.

Később, amikor átkerültem az SGS Hungária Kft-hez, szintén megtapasztaltam, hogy az üzleti életben a legnagyobb kihívás, kitalálni a megrendelőid számára, hogy mire van leginkább szükségük akkor, amikor még ők maguk sem fogalmazták meg az igényüket. Így épült fel az élelmiszer jelölésének vizsgálatával foglalkozó részleg. Korábbról ugyanis tudtam, hogy az élelmiszerellenőrzések kifogásainak 60 százaléka jelölési hibából fakad. Bedobtam, hogy ezzel meg kellene próbálkozni, aztán az egyik legnagyobb eredménnyel működő üzletág lett. Ezt a munkát sikeresen szerveztem meg a Wessling Hungary Kft-nél is.

Az üzleti sikerek ellenére mégis visszatért az államigazgatáshoz? Miért?

Azt gondolom, leginkább az élelmiszer-ipari elkötelezettségem volt az oka ennek. Ebben az időben már nagyon sok előadást tartottam országszerte, 95-től pedig több, mint tíz évig tanítottam a Szegedi Egyetem Élelmiszer-ipari karán élelmiszer-jogot és a budapesti Corvinus Egyetemen is hasonló témákban. Emellett több olyan kutatásban, felmérésben vettem részt, ami a hazai élelmiszeripar helyzetét, lehetőségeit próbálta felvázolni. Sokat jártattam a számat, hogy az élelmiszeriparnak meg kell újulnia. Azt mondták, ha ennyire nagy a szám, miért nem próbálom ki magam az államigazgatásban. Felkérést kaptam a minisztériumból az élelmiszer-ipari főosztály vezetésére. Tetszett a kihívás, úgy voltam vele, ha már komolyan veszik a gondolataimat, akkor én meg megcsinálom. Sokat hezitáltam, mert szerettem az üzleti szférát is, de vonzott a lehetősége annak is, hogy az államigazgatás legfelsőbb, minisztériumi szintjén tudjak valamit tenni az élelmiszeripar érdekében. Végül elfogadtam a felkérést, így kerültem vissza az államigazgatásba.

Ön szerint hogyan kellene megújulnia a hazai élelmiszeriparnak?

gyarA hazai élelmiszeriparban strukturális változásokra van szükség. A mai magyar élelmiszeripar 96%-ban mikro- és kis vállalatokból áll, ugyanakkor a maradék négy százalék durván 80-85%-ot adja a teljes termelési értéknek. Ez komoly szerkezeti arányeltolódás, amit meg kell újítani. Örülök, hogy ebben sokan egyetértettek velem, és az államigazgatási körben is sokan elfogadták már ezt. A kormány 2012-ben ki is hirdette, hogy az élelmiszeripar stratégiai ágazat, és nem azért, mert olyan nagymértékben járul hozzá a GDP-hez, hanem, mert a lakosság hazai élelmiszerekkel való ellátása kulcskérdés. A magyar adottságok lehetővé teszik azt, hogy magas hozzáadott értékű, különleges igényeket kielégítő, nagyon jó minőségű élelmiszereket állítsunk elő, és ezeknek kell átvenni a helyet az exportszerkezetben is, sőt a belföldi piacon is egyre több igényes magyar élelmiszeripari terméknek kellene megjelenni. Ez nem zárja ki a tömegtermékek előállítását, de nagyon nem mindegy, hogy miből várunk profitot. A tömegtermékből, amit én csak rezsihordozóknak hívok, vagy a különlegesekből. Meg kell találni a helyes arányokat.

Sok konfliktusa van a piaci szereplőkkel az elképzelései miatt?

Mit tagadjam, kemény támadásoknak vagyok kitéve a saját szakmámon belül is. Megkaptam már, hogy nem vagyok egészen normális, hogy ilyeneket mondok, hiszen mindenki tudja, hogy a nagy élelmiszerláncoknak kizárólag a nagyon olcsó termékekre van igényük, mert azt tudják eladni. Ugyanakkor az áruházláncokkal egyeztetek, azt mondják, hogy vennének ők igényes terméket is, csak az nem megy, hogy igénytelen terméket adok, igényes áron. Azt én is tudom, hogy az igényes termékekből tényleg nem lehet nagy volumeneket eladni, de azt is látni kell a tömegtermékek piacán nem tudunk versenyképesek lenni, mert azt a kereskedelmi láncok alacsonyabb áron be tudják szerezni az importból.

Hogyan éli meg a támadásokat? Jó néhány éve ismerjük már egymást, de nekem úgy tűnik, hogy kifejezetten jól tűri…

Nem örülök neki, de nem is zavar. Tudomásul kell venni, hogy nem vagyunk egyformák, és természetesen az érdekeink sem azok. Ha el akar az ember érni valamit az életben, akkor a lehető legnagyobb konszenzusra kell törekednie és építenie. Fontos, hogy az embernek elegendő érve legyen mások meggyőzésére, hogy maga mellé tudjon állítani olyanokat, akik az előbb még nem értettek vele egyet. Ez nagy szellemi kihívás, és büszke vagyok arra, hogy sokszor előfordult már, hogy meggyőztem a velem vitatkozókat.

Visszatérve a hazai élelmiszeripart meghatározó szabályozásokra, mint például KMÉ, egyéb élelmiszer védjegyek, magyar termék rendelet, hungarikum törvény és még sorolhatnám. Valamennyi fejlődéstörténetében közreműködött. Ezek a feladatok hogyan találják meg önt?

Mindig gerjesztettem a környezetemet igényes, magas minőséget biztosító munkát végezni. Ha valamilyen trend alakulóban van, igyekszem megtalálni azokat az eszközöket, amelyek segítik a piaci igények érvényre jutását. Ha tetszik, a pozitív diszkrimináció híve vagyok, és mániákusan keresem azokat a lehetőségeket, amelyekkel kiemelhetők a tömegből az átlagostól eltérő tulajdonságú termékek. Szerencsém van, mert a beosztásom révén jó néhány feladatom egybecseng ezzel a belső igényemmel. Így például már 92-től elkezdtem foglalkozni a tanúsító védjegyekkel, hogy amikor uniós taggá válik Magyarország, legyen olyan eszköz a kezünkben, ami lehetővé teszi a kiváló élelmiszerek megkülönböztethetőségét. Majd később, amikor elárasztották az üzleteket az import termékek, akkor a magyar termékek pozíciója érdekében alkottuk meg a magyar termék rendelet néven közismert jogszabályt, és nagyon örültem annak is, hogy a kormány a mi főosztályunkat bízta meg a hungarikum törvény előkészítésével, kidolgozásával is. Büszke vagyok rá, hogy ebben a munkában is részt vehettem.

Ilyen munkatempó mellett nehéz Gyaraky Zoltán munkatársának lenni?

Akik hasonlóan elkötelezettek a szakmájuk iránt, mint én, azoknak nem. Elvárom ugyanis, hogy nagymértékben önálló, kreatív, lelkes és erősen agilisak legyenek a munkatársaim. Aláírom, azok számára azonban elviselhetetlen vagyok, akik reggelente mindig elvárják, hogy a főnök megmondja, mit csináljanak. Valamennyi munkatársamnak viszonylag szabad kezet biztosítok, elmondom, hogy mit szeretnék elérni, de elvárom, hogy aztán önállóan tervezzék meg, gondolkodjanak a feladaton.

Mi a kedvenc élelmiszere egy olyan embernek, aki ennyit foglalkozik a magyar élelmiszerekkel?

Nincs kedvencem, mert általában mindent szeretek, de leginkább a feleségem főztjét. Én magam is szoktam főzni, csak a feleségem ezt nehezen viseli, mert ilyenkor meglehetősen szétpakolok magam körül.

Van az életének olyan része, amikor nem gondol az élelmiszerekre?

Szeretek uszodába járni, régen sokat jártunk hegyekbe kirándulni. Nagyon szeretem a természetes vizeket, tavakat, tengereket.. Az igazság azonban az, hogy amikor nagy nyugalom vesz körül egy idő után azon kapom magam, hogy fejben csak visszakanyarodok a munkámhoz, és valamilyen megoldandó problémán töröm a fejem. Azt hiszem menthetetlen vagyok, az életem az élelmiszeripar, nehezen tudom kikapcsolni a munkámat az életemből, és minden tiszteletem a családomé, hogy ezt elnézik nekem.

Névjegy 

Végzettsége: okleveles tartósítóipari mérnök
Jelenlegi beosztása: VM, Élelmiszer-feldolgozási Főosztály vezetője
Családi állapota: nős, két gyermeke van

 

 

Ács Dóra
a szerző cikkei

(forrás: Élelmiszer Szaklap 2014/5.)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Hozzászólások (1 db)
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
#
Tisztelt VM osztályvezető!

Örömmel olvastam el az onlineújságban közölt interjút.
Meglepődésemre sok hasonlóságot fedeztem fel. Én is egy évtizedben tanultam az élelmiszeripari iskolákban, és foglalkoztam üzleti tanácsadással.
Fiatalabb vagyok ugyan, de az én szüleim is azt mondták, hogy kenyér mindig szükséges lesz, biztos szakma a sütőüzem. Itt kezdtem az ipari iskolát. Középiskolában
szintén voltam konzervgyári látogatásban. A SZÉFen tanított, ahová én is jelentkeztem technológus mérnöki karra. Államigazgatásban nem dolgoztam, de voltak céljaim,
és talán majd szerzek rá ismertséget a szférában. Az én életem Békéscsaba környékről szól.

Csaba
hirdetés

Hírlevél regisztráció

hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Élelmiszer-FMCG Hírlevél

Élelmiszer-FMCG hírek első kézből

  • napi friss hírek, érdekességek
  • kutatások, elemzések
  • exkluzív riportok
  • szakmai konferenciák
  • képzések, tréningek
Iratkozzon fel hírlevelünkre
Ne maradjon le a legfontosabb szakmai hírekről!
Élelmiszer-FMCG hírlevél