hirdetés
hirdetés

„Laurelessé válni különleges dolog, többéves feladat, nehezen leírható”

Tavaly március 25-én jelent meg az NGM online kasszák módosítására vonatkozó új rendelete, amely jelentős módosításokat tartalmaz. Leküzdve a műszaki és technológiai kihívásokat, valamint a felmerülő egyéb problémákat, a Laurel kemény munka árán végül az elsők között kapta meg az ezzel kapcsolatos ONLINE 2.0 engedélyt. Bessenyei Istvánnal, a Laurel tulajdonos-ügyvezetőjével a fejlesztés apropóján, de nem csupán arról beszélgettünk.

hirdetés

Portré

Bessenyei István

Kecskeméti Főiskola, Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolai Kar (GAMF), 1976-1980
MBA (Master of Business Administration) 2010
Videoton (1980-1981)
SZÜV Rt. (1983-1993)
Laurel (1993-)

Egy lépéssel a piac előtt járva a Laurel az elsők között kapta meg az online kasszákra vonatkozó, ONLINE 2.0 szabályoknak megfelelő pénztárgép-forgalmazási engedélyt. Hogyan értékeli ezt az eredményt?

A Laurelnél szinte már hagyomány, hogy minden kihívásnak, jogszabályi előírásoknak az elsők között igyekszünk megfelelni, megelőzve versenytársainkat. Ilyen volt 2013-ban az első online kassza engedély megszerzése vagy kiskereskedelmi és trafik rendszerünk tanúsítása is.
A piacon jelenleg a Laurel az elsők között van az online pénztárgép engedélyek számát illetően, több kiskasszánk és húsznál több, PC alapú online pénztárgépünk kapott korábban forgalmazási engedélyt. Így a megfelelés az ONLINE 2.0 rendeletnek rendkívül fontos volt számunkra. Az általunk képviselt szakmaisággal, kitartással és elhivatottsággal ismét megmutattuk az ügyfeleknek, hogy számíthatnak ránk és a szakmának, hogy felkészülten, közös gondolkodással hogyan lehet jó megoldásokat határidőn belül elkészíteni.

Miben volt ez kihívás, hiszen ez a terület eleve magában hordozza a folyamatos fejlesztési igényt, amit a gazdasági, informatikai és fogyasztói változások egyaránt generálnak?
Az ONLINE 2.0 rendelet több ponton megszigorította a szabályokat, ami jelentős programmódosításokat igényelt amellett, hogy az alkalmazott eszközöket nem érintette. Ahhoz, hogy az adóhatóság ellenőrző rendszere még jobban működjön, hatékonyabb és biztonságosabb legyen, az illetékes minisztérium a rendeletet jelentősen módosította. Ezek azonban nem voltak egyszerű és könnyen végrehajtható változtatások. Az, hogy az MKEH (BFKH) és a NAV a rendelet minden pontját az előírtaknak megfelelően követelte meg – tehát az addig még „elfogadottnak” tartott megoldásokat is szigorúbban ellenőrizték és másként kérték – eléggé megrázta a piacot. A legtöbb rendszer esetében ez a leginkább elterjedt „kosaras működési modell” felülvizsgálatát és teljes átalakítását tette volna szükségessé. A folyamatos egyeztetéseknek és a hatóságokkal folytatott párbeszédek eredményeként a minisztérium illetékeseinek segítségével a szabályokat mindenki számára egységesen és végrehajthatóan sikerült értelmezni. Azt, hogy a Laurel ezeket a követelményeket sikeresen teljesítette, nem csak a szükséges, egy éven át tartó technikai és műszaki fejlesztéseknek köszönhető, hanem a rendelet megjelenése óta lefolytatott egyeztetéseknek is. Büszkék vagyunk arra, hogy képesek vagyunk nagy kihívásokkal megbirkózni és nagy feladatokat megoldani.

Mit kell tudni a rendeletről, milyen határidők kötelezőek?
Tavaly szeptemberben jelent meg a Nemzetgazdasági Miniszter 36/2016. (IX. 27.) NGM rendelete, mely módosította a jelenleg hatályos 48/2013 (XI.15.) NGM, illetve a 9/2016 (III.25) rendeletet. A megjelent módosítás értelmében az ONLINE 1.0 rendeletnek megfelelő pénztárgépeket (a jelenleg érvényes forgalmazási engedélyek alapján) 2017. január 1-ig lehetett üzembe helyezni. A meglévő engedélyek frissítésének beadási határidejét 2017. április 30-ig hosszabbította meg a rendeletmódosítás. A korábbi engedéllyel rendelkező pénztárgép szoftvert a módosított szoftver engedélyének jogerőre emelkedését követően 3 hónapon belül le kell cserélni. A http://mkeh.gov.hu oldalon megtekinthető az online pénztárgép rendelet módosítása előtt megszerzett és a már frissített forgalmazási engedélyek jegyzéke.

Miért jelentős, hogy a határidő előtt, az elsők között kapta meg a Laurel az engedélyt?
Ez igazolja, hogy felelősségteljesen állunk az ügyfeleinkhez. A Laurel ismét bizonyított, hogy a partnereit időben, határidőre, biztonsággal ki tudja szolgálni, és mindent megtesz azért, hogy a legjobb megoldásokat nyújtsa. Továbbá a Laurel első ONLINE 2.0 engedélye fontos lépcsőfok volt a tovább lépésben. Az, hogy technológiailag és a fejlesztésekben is sikeresen megfeleltünk a rendeletnek, lehetővé teszi, hogy az erre épülő megoldásaink is minél hamarabb megkapják a rájuk vonatkozó engedélyeket. Így a megújított rendszereink a lehető leghamarabb munkába állhatnak partnereinknél. Az első engedélyezés tapasztalatai alapján már most folyamatban van több újraengedélyeztetési eljárás is és új engedélyek megszerzése is.

Mindössze hatósági egyeztetések folytak?
A hatósági egyeztetéseken kívül folyamatosan tárgyaltunk az érintett szervezetekkel, szállítókkal, partnereinkkel és üzletfeleinkkel. Azonban az első engedély megszerzése csak egy állomás az ügyfelek kiszolgálásában és nem végállomás. Ismételten van mire büszkének lennünk, de a munka nem áll meg. Folyamatos az egyeztetés az üzletekkel, hogy a legjobb ütemtervet dolgozzuk ki számukra.

Eltelt némi idő az online kasszák bevezetése óta. Sokan úgy gondolják, hogy a feketepiac elleni küzdelem részét képező szigorításnak köszönhető átállás egyik nyertese a Laurel volt. Így történt? Hogyan értékeli utólag szakmailag ezt a megbízást?
Mindenki azt gondolta, hogy a Laurel szerencsés volt és nagyon sokat profitált, pedig sok tekintetben rosszul jöttünk ki az online átállásból. Nem tekintem ezt a projektet üzleti sikernek, a piacot alaposan megkavarta, úgy gondolom, szívesen visszaállnék az online kassza előtti állapotokra. Nagyon vegyes érzelmeim vannak, egyrészt büszkeséggel tölt el, hogy a csapatommal meg tudtuk oldani ezt a feladatot, és több kategóriában elsőséget tudtunk szerezni. Mindvégig tartva a határidőket megfeleltünk minden elvárásnak, egyetlen ügyfelünket sem fenyegette a bezárás veszélye. Nagyon sok versenytársunk csak az utolsó utáni határidő után készült el, az ügyfeleik retteghettek a bezárástól. Sok volt az ígérgető és a kiváró. Mi úgy álltunk hozzá, hogy amikor ilyen sok a bizonytalansági tényező, nem fér bele az időhúzás, a kivárás. Felvállaltuk az úttörő szerepet, de nem kalkuláltunk ennyi korrekcióval, módosítással. Együtt tanultunk minden ezzel kapcsolatos teendőt a NAV-val. Az első kiírás még kiforratlan volt, számtalan hiányosságba ütköztünk, rengeteg plusz munkával tudtuk csak elérni a stabil működést. Amikor az első online kasszákat bevezettük, ezres nagyságrendű kiszállásunk volt önhibánkon kívül, hogy a korrekciókat végrehajtsuk, a rendszer hibáit kijavítsuk. Ezek költségét nem tudtuk kire hárítani, el kellett szenvednünk ezt a nem tervezett drasztikus veszteséget. Az első időszakban – nem tudatosan – azt reméltük, hogyha egy-egy versenytársunk képtelen lesz határidőre megoldani a feladatot, feltételezhetően átjönnek az elégedetlen ügyfeleik hozzánk. Ez azonban elmaradt, mert a NAV rugalmasnak bizonyult, többször is adott újabb és újabb haladékot, végül ebből hozzánk csak minimális számú új megrendelés érkezett. Szintén ártott a piacnak, hogy a kereskedők az átállással óriási, nem tervezett terhet kaptak a nyakukba, ami felemésztette 2-3 éves IT büdzséjüket. Számunkra ez azt jelentette, hogy volt ugyan egy csúcs a forgalomban, de utána brutális, körülbelül 50 százalékos visszaesés következett be, és ezek a nagy egyenetlenségek egy cégnek nem tesznek jót. Az egyenletes eloszlás az ideális, mert a csapatunk nem akkora, hogy ekkora pluszterhelést elbírjon, ezért a plusz bevétel meghatározó része nem nálunk jelentkezik. Emellett egyéb tényezők is csökkentették a jövedelmezőséget, ami közrejátszott abban, hogy erőteljesebben fordulunk a külföldi piac felé. Egyébként úgy gondolom, hogy egy tisztes vállalkozás, főleg az informatika területén, ha nem képes megfelelő profitot elérni, akkor jobb, ha lehúzza a rolót. Az ezen a területen elengedhetetlen innovációk ugyanis óriási költséggel járnak, nulla eredménnyel pedig képtelenség fejlődni.

A külföldi piacra lépéssel kapcsolatban milyen terveik vannak?
Többek között az elmondottak miatt akarunk a külföldi piac felé nyitni, mert – a kisebb volumen, a lenyomott árszint és a gyenge üzleti etika miatt – itthon egységnyi energiából sokkal kisebb eredményt lehet elérni. A szocializmus nagyon átprogramozta a fejeket, nem tanultunk meg gazdálkodni, egy hiánygazdálkodásban nem művészet teljesíteni. Nekünk most kell megtanulnunk, hogyan lehet nemzetközi szinten igazán jó termékeket, szolgáltatásokat nyújtani. Több speciális innovációnk mellett az egyik kitörési pontunk a LAURA nevű kasszaprogramunk, amibe a 24 éves tapasztalatunk, tudásunk és az összes jó nemzetközi kasszamegoldás legjavát gyúrtuk bele. Ezt a kasszaprogramot több nemzetközi lánc is megvizsgálta és megállapították, hogy kimagaslik a mezőnyből. Ebből az elismerésből jött a felismerés, hogy igenis van helyünk a nemzetközi piacon, csak meg kell találnunk. A Laura egy bázisprogram, ami 18 dologgal körbe van véve, amelyek opcióként, modulonként vagy paraméterként állíthatóak. Ez egy nagyon színes világ, valójában nem is egy pénztárgép program, hanem egy komplex értékesítési rendszer. Fejlesztésekor arra a kérdésekre kerestük a választ, hogy mit jelent a hatékonyság a kasszazónában, hol vannak azok a pontok, ahol tudunk segíteni, hogy elérjük az optimális állapotot. Filozófiánk és küldetésünk alapja ugyanis, hogy a retail szakértőjeként segítsük a kereskedők munkáját, olyan megoldásokat kínáljunk, amitől teljesítménye jobb lesz, kisebb költségekkel, magasabb profittal működhet, teljesebb kontrollt gyakorolhat az egész folyamat felett, végeredményképpen versenyképesebb lesz.

Mekkora szerepe van a korszerű technológiának napjaink kereskedelmében? Mennyire nélkülözhetetlenek ezek a fejlesztések az üzleti sikerhez?
Olyan hatalmas változásokat látunk, robbanásszerű technológiai fejlődés figyelhető meg a világban, a kereskedelem területén is. Sokan még nem érzékelik, de olyan gyökeres változások előszelét érezhetjük, amelyek gyökeresen átalakítják a vásárlói szokásokat, eltüntetnek üzleteket, fogalmakat, kategóriákat. Rohamosan nő az internet, a webáruházak jelentősége, aki ma hatékonyan, gazdaságosan akar vásárolni, egyre kevésbé tudja megkerülni azokat az új lehetőségeket, amelyek egyre inkább beépülnek a kereskedelembe. A fogyasztók is mások lettek, régen megszólítottuk őket személyesen, szórólappal, hírlevéllel, klasszikus reklámmal. Ma már nem így zajlik a kommunikáció: közösségi oldalakon terjednek futótűzként a hírek. Nem lehet úgy felmenni a világhálóra, hogy ne kapjunk valami személyre szabott promóciós ajánlatot, ugyanis a Google – egyre inkább – mindent tud rólunk. Mondhatja egy kereskedő, hogy mindez hidegen hagyja őt, de ez a hozzáállás hamarosan visszaüt a forgalmában, állva hagyják őt azok a multinacionális láncok, amelyek rendkívül hatékonyan alkalmazzák a high tech eszközöket. Téved az a kereskedő, aki nem ismeri fel, hogy lépnie kell, azt mondja, mi még nem tartunk itt. Be kell látnunk, hogy ma már nincs akkora üzleti tartalék, mint régen. Azt gondolom, ha az ember sikeres akar lenni, változnia kell, igazodnia a piachoz, nemcsak az eszközökben, hanem szemléletben, látásmódban, tudásban is. Hiába birtokoljuk a legokosabb mobilt, ha szokásaink a régiek, és csak telefonálásra használjuk a készüléket. Találkoztam olyan kereskedelmi lánc vezetővel, aki megdöbbent, amikor elmondtam, mi mindent tud az a rendszerük, amit már tíz éve alkalmaznak úgy, hogy csupán az általa kínált lehetőségek töredékét használják ki. Sajnos köztünk jár még a hiánygazdaság szelleme, a „jól van ez így” szemlélet tovább él. A jó kereskedő képes „új módon” kereskedni, érti az „új kereskedés” lényegét, a korszerű gazdálkodást, az optimális rendelést, a hatékony promóciót. Ma már olyan hiperakciókat összeállító programok léteznek, amelyek segítségével drasztikusan fel lehet pörgetni a forgalmat, ki lehet söpörni az elfekvő árukat.

Egy interjúban született innovátornak nevezte önmagát. Mit jelent ez?
Úgy gondolom, a földön minden embernek vannak képességei, értékei, szerepe, küldetése. Mindenkinek azt az adottságát kell maximálisan kihasználnia, amiben a legjobb. Annyi mindent, tudást, szépséget, „vért, verejtéket és könnyeket” kaptunk elődeinktől, akik korábban éltek a Földön, hogy ezt csak egyféleképpen „hálálhatjuk” meg: ha nemcsak parazita módon kiveszünk a világból, hanem erőnkhöz képest hozzá is teszünk. Gondoljunk bele, mennyi találmányra, hány ember munkájára volt szükség, hogy ilyenné váljon a Föld. Szeretnék nagyon hasznos lenni, én is minél többet hozzátenni a világhoz. Már gyerekkoromban elhatároztam, játéktervező leszek, mert engem nem az érdekelt, hogy milyen szép egy játék, inkább azon agyaltam, hogyan lehetne valami mást, újat létrehozni. Mindig fabrikáltam valamit, alkottam, bütyköltem a dolgokat. Soha nem fogadtam el a kész helyzeteket, mindig a fejlődés vágya hajtott, könnyíteni akartam az életünkön, élhetőbbé tenni a környezetemet. Ez nekem a mai napig nagy kihívás, szórakoztat, élvezem a gondolkodást, ugyanakkor büszkeséggel töltenek el az elért eredményeim, többek között az a több mint húsz olyan nagy laureles újításunk, ami egyedülállónak számított a magyar piacon.

Mitől innovatív a Laurel csapata? Milyen főnök ön, hogyan motiválja a Laurel kollektíváját?
Egy kollégát rengeteg dolog motiválhat abban, hogy egy cégnél dolgozzon, például a biztonság, a küldetéstudat vagy a karrierlehetőség. A pénz is ott van valahol a sorban, de szerintem nem az a fő hajtóerő. Többet nyomnak a latban a szakmai kihívások, a részesedés a sikerben. Amennyire tudtam, a nagy létszám mellett is mindig figyeltem erre, ami nagy feladat a sok tervezés, innováció és stratégiai munka mellett. A cégcsoportban jelenleg százhúszan vagyunk, a létszámot az online kasszák lefutása után a piaci igények változása miatt 30 százalékkal kellett csökkentenünk. Most egy új stratégia szerint újratervezünk, ismét erőteljes építkezés kezdődik nálunk, nagy nemzetközi projektek vannak kilátásban, most éppen Dél-Afrikába utazom tárgyalni. Azt gondolom, rendkívül fontos, hogy egyrészt nagyon higgyenek bennem, másrészt mindig legyen egy cél, küldetés, amiben bíznak, ami mozgósítja őket. Büszke vagyok, hogy ilyen kollégáim vannak. Amikor jött a trafikok online átállása, és egy hónap alatt el kellett végezni ezer kasszán a feladatot, nem volt szükség semmiféle extra motivációra, mindenki állt a vártán, dolgoztak reggelig, ha kellett, és ezt mindenki természetesnek érezte. Laurelessé válni különleges dolog, többéves folyamat, nehezen leírható. Különleges készség, valamiféle áramlás, „flow” jellemzi a laureleseket, ebből alakul ki egy nem hagyományos üzleti kultúra, ami azt eredményezi, hogy másképp reagálunk az ügyfelekre, a megoldandó problémákra.

Meggyőzhető szakmai kérdésekben?
Ezt a munkatársaktól kellene megkérdezni. Azt gondolom, nagyon sok szempontból demokratikus vagyok, vérbeli csapattag. Magam is programozó voltam, amikor megtárgyalunk egy problémát, szakemberekkel beszélek szakemberként, magamba szívom a gondolataikat, mint egy szivacs. Az összes információ fontos a számomra, ha minden részletet összegyűjtöttem, azok birtokában hozom meg a legjobbnak tűnő döntést. Mindenki más ugyanis a maga kis szeletét látja az egészből, lehet, hogy az illető szakmailag jobb nálam, de helyzetéből adódóan nem tudja áttekinteni a termék vagy a piac komplexitását. Ha vannak vitáink, ebből adódnak. A döntés tehát az én felelősségem, de ahhoz mindenképpen fejlett kommunikációs készségre van szükség, hogy ezeket a kérdéseket ne erőből, hanem meggyőzéssel zárjam le. Elvem – és az egyik legfontosabb motivációs eszközöm –, hogy nem utasításokat adok a munkatársaimnak, hanem célokról, küldetésről beszélek. Ha megértik, hogy miért fontos az, amit csinálunk, akkor egész más lesz a termék is, mintha kényszer szülte volna. Egy példa erre: általános nézet, hogy egy termék bolti bevezetése kapcsán az oktatás célja, hogy minden részletet mondjunk el precízen, mindent adjunk át, dokumentáljunk, és akkor elvégeztük a munkát. Én inkább azt mondom, a mi dolgunk, hogy amikor kinyit a bolt, az eladó mindent tudjon. Mindössze ennyi a különbség, és ez mégis merőben más szemlélet: a végeredményre kell koncentrálni, nem a részcélokra.

Mivel lenne elégedett 2017 végén?
Soha nem a pillanatnyi célokat tartom fontosnak, hanem az utat. Most „flow”-ban vagyok, elégedettnek érzem magam. Mindig van új célom, útközben érzem jól magam, nem érzek elégedettséget, ha elértem egy köztes állomást. Célom, hogy mindennap úgy keljek fel, ma is jó lesz, ma is hasznos leszek, ma is teremtek valami értéket. Arra törekszem, hogy a napjaim legyenek jók, és ne csak nekem, hanem a kollégáimnak és az ügyfeleknek is. Persze, vannak üzleti tervek, mert egy vállalkozás nem működhet stratégia, célkitűzések nélkül, erre vannak megfogalmazott irányok. Ebből a szemszögből számomra nagyon fontos, hogy növeljük a cégcsoport két és fél milliárdos évi forgalmát, és már az idén legyenek külföldi szerződéseink. 2017-ben elkészítjük a kiszolgáló rendszert, és tervezünk néhány olyan kutatásfejlesztést is, ami meglepetésnek számít majd a piacon…, mert én már gondolatban nem itt vagyok, hanem jó tíz évvel előrébb.

Szubjektív

Mire a legbüszkébb?
Az utamra, arra, amit hozzáadok a világhoz, amiről úgy érzem, jól csinálom. Büszke vagyok a gyerekeimre, hogy át tudok adni nekik nem tárgyi, hanem emberi értékeket, a másképp látást, gondolkodást. Úgy érzem, nagyon figyelnek rám. A két nagyfiamnál már egyértelműen jelentkezett a maximalizmus, a magas fokú igazságérzet, az erkölcsi tisztaság, amelyek számomra is felülírhatatlan értékek. A kisebb gyerekek öt, hét és tizenegy évesek, nekik is megpróbálom ugyanezt az útravalót átadni. Úgy gondolom, óriási a szülők felelőssége, a legfontosabbnak a személyes példaadást, mintát tartom. Az elsöprő innovációs késztetés is úgy tűnik, öröklődik nálunk, a tizenegy éves Pistiben már látom magamat. Kiskorától nem a játékok érdeklik, inkább azt tanulmányozza, hogyan működik egy atomerőmű, miként keletkezik az áram. Modelleket készítünk együtt, generátort, gőzgépet, mindent akar tudni, érteni a világról.

Az ön számára melyek a legrokonszenvesebb, illetve legellenszenvesebb emberi tulajdonságok?

Leginkább azokat az embereket kedvelem, akikben látom a jó lelket, a szeretetet, az optimizmust, a csillogást. Számomra egy munkatársban sokkal értékesebbek ezek a tulajdonságok, a hozzájuk kapcsolódó jó szándék, mint a roppant nagy tudás, ha kibírhatatlan természettel párosul. A legellenszenvesebbek azok, akiknek túl nagy az egójuk. A cégben is azt hirdetem, hogy a döntések a józan ész szabályai szerint kell szülessenek, engem az nem érdekel, ki mondta azt a bizonyos mondatot. Gyakran látom, hogy ha valaki kap egy vezető pozíciót, akkor hajlamos az egójával lenyomni az embereket. Az ilyet nagyon nem szeretem, mint ahogy azt sem, ha valaki – esetleg a vélt nagyobb haszon érdekében – trükközik, nem őszinte. Azt gondolom, az ilyen emberek sosem elégedettek, nem boldogok.
Tudna példaképeket, személyiségeket említeni, aki/akik befolyásolták a pályafutását, szemléletét?
Roppant nagy alázattal és tisztelettel tekintek azokra, akiknek sikerült kiemelkedő dolgokat elérniük. Steve Jobs, Bill Gates, vagy akár nagy politikusok is, akik sokat tudtak tenni a világért, ezek mutatnak számomra példát. Felnézek azokra az emberekre és tisztelem őket, akik kilépnek a komfortzónájukból, és saját erejükön, képességükön felül teljesítenek.
Mivel tölti legszívesebben a szabadidejét?
Nagyon korlátozott az időm, de szeretek sportolni. Régen sokat teniszeztem, most inkább futok, kerékpározom, télen imádok síelni, nyáron vitorlázni. Mindenképpen az aktív kikapcsolódás híve vagyok, nem tudok tétlenül ülni. Nemrég voltam egy osztálytalálkozón, ahol mindenki azt számolgatta, kinek hány éve van még a nyugdíjig. Kérdeztem magamtól, hogy vajon miről beszélnek, nekem még mennyi feladatom van. Mit csinálnék nyugdíjasként, ülnék a pénzemen, azon gondolkodnék, mihez kezdjek vele, hiszen folyton csak romlik. Közben azon keseregnék, hogy milyen szörnyű, hogy már senkinek sincs szüksége a tudásomra.
Mi az, amit elvár a környezetétől?
Azt vallom, hogy mindenért, ami velem vagy körülöttem történik, én vagyok a felelős. Ha gond van, nekem kell fejlődnöm, tanulnom, hogy olyan viszonyt alakítsak ki a környezetemmel, amiben én is jól érzem magam. Helytelennek tartom, hogy az emberek általában kifelé, másra mutogatnak mondván, én jó vagyok, a környezetem, a körülmények a felelősek mindenért. Ha a környezetemmel baj van, akár az ügyfelekkel, akár a kollégákkal, nekem kell dolgoznom, megváltoztatnom, akár tanítani őket, vagy nekem kell másképp hozzáállni a dologhoz. Látom a nehézségeket, felmérem, ezért nem vagyok elégedetlen, tudom, hogy adott esetben mi a dolgom.

Ács Dóra, Császár László
a szerző cikkei

(forrás: Élelmiszer szaklap 2017/3.)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Cikk[205186] galéria
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

Hírlevél regisztráció

hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Élelmiszer-FMCG Hírlevél

Élelmiszer-FMCG hírek első kézből

  • napi friss hírek, érdekességek
  • kutatások, elemzések
  • exkluzív riportok
  • szakmai konferenciák
  • képzések, tréningek
Iratkozzon fel hírlevelünkre
Ne maradjon le a legfontosabb szakmai hírekről!
Élelmiszer-FMCG hírlevél