hirdetés
hirdetés

Már egymást is eszik a nagyhalak

A reálbérek csökkenése nyomokat hagyott a legnagyobb magyar élelmiszer-kereskedelmi hálózatok forgalmán is - derül ki a Nielsen árbevétel alapján összeállított listájából. (...) A tizenhét legnagyobb hazai élelmiszer-kereskedelmi hálózat tavaly 3310 milliárd forint forgalmat ért el, szemben a 2006- os 3176 milliárddal. Ez azt mutatja, hogy az ágazat 15 vezető kiskereskedelmi és két nagykereskedelmi (C+C) cége is csak infláció alatti, 4,2 százalékos átlagos árbevétel-bővülést tudott felmutatni. (2007-ben a kiskereskedelem forgalma változatlan áron számolva összességében három, míg az élelmiszer-kereskedelemé egy százalékkal esett vissza.) Bár a Nielsen piackutató cég által összeállított 2007-es rangsorban lényegében nem változtak a helyezések a tavalyelőttihez képest, a számok azt mutatják, hogy ennek ellenére mozgalmas évet hagyott a háta mögött az ágazat. (Népszabadság 2008. 03. 26.)
hirdetés
A toplisták többnyire az árbevétel nagysága szerint állít fel egy sorrendet. Az árbevétel rangsorolás a piac részesedés mérésére szolgál. A hitelminősítő elsősorban a cég fizetőképességét vizsgálja, az árbevétel alapján csak a cég nagyságáról kapunk képet, de a hitelképességéről, a gazdasági teljesítőképességéről nem. A toplistán 15 céget rangsorolnak, s ezek közül vannak olyanok, akik évek óta Magyarországon nem adja közre a mérlegét, nem közölnek számokat. A mi tapasztalatunk az, hogy a nagy multinacionális cégek az eredeti származási országukban közölnek konszolidált adatokat, de a leányvállalatok működési helyén nem olyan készséggel adják le a hivatalos mérlegeiket. Ellentételes tendenciákat látunk Európában, Magyarország azok közé az országok közé tartozik, ahol gyakran előfordul, hogy nagy cégeknél, melyeknek időben megvan a mérlegük, auditálva van a mérlegük, és jelentéseket készítenek a nemzetközi központoknak, mégis,- a törvényi kötelezettség ellenére is, - a cégvezetés úgy dönt, hogy inkább vállalja a büntetést, de nem ad le mérleget. Nyilván azért, mert azt hiszik, hogy a konkurens cég a mérlegadatok birtokában valamiféle kereskedelmi előnyhöz juthat. A gondolkodásuk hátterében valószínűleg az áll, hogy a mérlegen keresztül, ki lehet számolni a fizetések pörgési sebességét, a rövid, és a hosszú lejáratú kötelezettségek összehasonlításával látni lehet, hogy egy cég mennyi bankhitellel, mennyi anyacégi támogatással működik. Azt is ki lehet olvasni ezekből a számokból, hogy milyen gyorsan teljesíti a követeléseket, amelyek vele szemben fennállnak A nemzetközi tapasztalatokat illetően jelentős különbségek vannak. Míg Magyarországon a tárgyévet követően május 31-éig kell leadni a mérleget, addig egyes országokban akár két évet is lehet várni a mérlegadatok leadásával, mint pl Németországban, ahol nagyon késői a határidő, viszont a cégek 95 százaléka be is tartja. Más országok teljesen kirekesztik a kereskedelemből azokat, akiről a nyilvános rendszerekben nincs friss adat. Ilyenek pl. a Skandináv országok, ahol automatikus és olcsó rendszerekben akár egy benzinkutas is ellenőrizheti az előtte álló cégképviselő fizetőképességét mielőtt utánfutót vagy bérautót ad neki.
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

Hírlevél regisztráció

hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Élelmiszer-FMCG Hírlevél