hirdetés
hirdetés

Interjú Kelényi Kolossal, a Szamos Marcipán tulajdonostársával, termelési és kereskedelmi igazgatójával

„Nagyon tudok lelkesedni”

Szamos. Marcipán. Legenda. A családi vállalkozásoknál minden új generációváltás kétesélyes, komoly megoldandó feladat: sikerül-e átörökíteni a sikert vagy sem? A Szamosnál nincs kérdőjel… A titok nyitja: „Szerencsések vagyunk, az egymást követő generációk hasonlóan tehetségesek, és más és más erősségekkel rendelkeznek.” Kelényi Kolossal, a Szamos Marcipán tulajdonostársával, termelési és kereskedelmi igazgatójával beszélgettünk.

hirdetés

Névjegy

Jelenlegi beosztása: Termelési és kereskedelmi igazgató
Korábbi beosztásai: Kooperációs igazgató
Termelési igazgató
Végzettsége: Műszaki és élelmiszer-ipari egyetemi diplomák

Hogyan mutatná be néhány mondatban önmagát?

Nagyon tudok lelkesedni, ügyekért, projektekért, fejlődésért, munkaközösségért, az engem irányító családért. Rengeteg energiát tudok fektetni abba, hogy előrelépjünk. Sokszor bukom el a dolgokat a túlzott lelkesedés miatt, kapok is pofonokat az élettől, de próbálok mindenből tanulni, másképp, jobban tenni a dolgomat. Amit talán a legfontosabbnak tartok, hogy a bennem lakozó kezelhető szintű kreativitást megpróbálom pozitív hozzáállással, akarattal, termékfejlesztésben, új ötletekben kamatoztatni, és ez reményeim szerint a cégnek és a családnak is javára válik.

A Szamos históriája nem egy hétköznapi cégtörténet…

Azt gondolom, ez egy ritka és ideálisnak mondható történet. Ritka, mert a családi tulajdonú vállalkozások többnyire két-három generációnként nagyon súlyos válságba kerülnek, és ez elkerülhetetlennek tűnik. Az egymást követő generációk akkor képesek továbbvinni a családi vállalkozást, ha speciális, az adott időnek megfelelő adottságokkal rendelkeznek. A váltás értelemszerűen együtt jár olyan időszakkal, amikor közösen kell dolgozni, együtt kell valamit létrehozni. A generációváltás óriási teher, komoly megoldandó feladat. Azt gondolom, mi szerencsések vagyunk, hogy az egymást követő generációk egyaránt tehetségesek, de más és más erősségekkel rendelkeznek. Szamos nagypapa például elképesztően kreatív, nagyon mély tudású szakember volt, végtelenül széles spektrumát átfogta az édesipari termékeknek, a tortától a fagylaltig minden édességhez hozzá tudott adni valami pluszt. A marcipánnal lett ő nagy név, híres cukrász, de akkor sem jött zavarba, ha tortát vagy fagylaltot kellett fejlesztenie. Ezt a tudást alkalmazta a második generáció a nyolcvanas években, amikor egy kisvállalkozásból hihetetlen növekedésnek indult a cég. A marcipánfigura-termékek jelentették a kiindulópontot, majd a szakbolthálózat elindulásával a nyolcvanas-kilencvenes évektől bővült a portfólió. Akkortól már csokoládé, desszertek, fagylalt és a kilencvenes évek második felétől már a torta és süteménytermékek is színesítették a Szamos kínálatát. Jött a második generáció, édesapám már tipikus projektmenedzser-típusú gondolkodással vezette a céget. Rendkívül tudatos értékesítés, export és hazai piacépítés zajlott, gőzerővel folyt a szakbolthálózat fejlesztése. A nemzetközi láncokba – Tescóba, METRO-ba, Auchanba, SPAR-ba – is bekerültünk, több lábon állt a cég, ennek köszönhetően a negatív piaci hatásokra is kevésbé volt érzékeny. Így vészeltük át az EU-csatlakozással együtt érkező nyugati termékdömpinget és később a válságot is. A három-négymilliárd forint közötti árbevétel része volt egy nagyon erős exporttevékenység, ehhez járult egy mintegy ötszázmillió forintos szakbolti értékesítés, a nemzetközi kereskedelmi láncok, és a rendszer negyedik lába a slepptúrás értékesítés volt. Ezt a struktúrát örököltük az öcsémmel, és azóta azon dolgozunk, hogy az eddigi értékek megtartásával, illetve azok átalakításával hozzátegyünk még valami pluszt a rendszerhez. Nyilván mi másként gondolkodunk néhány kérdésről, például az exportstratégiáról, mint a korábbi generációk. Édesapám saját márkás termékek gyártásával, azok osztrák és német értékesítésével épített ki nagyon erős értékesítési csatornát, mi már brandingelt termékekkel, a Szamos márka átemelésével igyekszünk meghódítani a nyugat-európai piacot. Minden csatornában törekszünk átörökíteni a hagyományokat, ugyanakkor hozzátesszük azt a másfajta látásmódot, amellyel reményeink szerint hasonló eredményeket érünk el majd, mint szüleink, nagyszüleink. Gyökeresen más, ha a külpiacon egy erős branddel támogatva lépünk be egy piaci szegmensbe, sokkal komolyabb erőt ad, jobb tárgyalási alapot.

Úgy hírlik, a Szamos a legklasszikusabb értelemben vett családi vállalkozás, mindenki kiveszi a részét a munkából…

A szüleim a mai napi napig nagyon aktívak, együttműködnek velünk, részt vesznek a cég operatív irányításában. Úgy osztjuk meg a feladatokat, hogy mindenki az idejének, energiájának megfelelő mértékben kapcsolódik be a különböző projektekbe. Személyre szabott fejlesztéseket is irányítunk, például a tavaly novemberben Bécsben megnyílt cukrászdánkat jelenleg a szüleim irányítják. Nagyon élvezik azt a típusú értékteremtést, amely egy teljesen új piaci platformon a megszokott rutinon kívül más módszereket is igényel. A huszonöt üzletből álló hazai szakbolthálózat menedzselése nagyon jó kezekben van, egy értékesítési pont kijelölése után már csak ujjgyakorlat beindítani egy újabb helyet. Bécsben új típusú problémákkal szembesülünk, a márka ereje nem összehasonlítható a budapestivel, ott új, másfajta bizonyítási lehetőség és kényszer van. A szüleim most több időt töltenek az osztrák fővárosban, mint idehaza. Ketten felügyelik az üzletet, beállították a menedzsmentet, ők választják ki az embereket, édesanyám tervezte meg a cukrászda teljes építészeti rendszerét, a technikai háttér édesapám keze munkáját dicséri. Ők most jutalomjátékot játszanak Bécsben, harminc év tapasztatával, szaktudásával felvértezve egy nagyon fontos ponton kapcsolódtak be a cég életébe. Olyan szerencsések vagyunk, hogy a nagymamám is él még, ugyan már nem vesz részt az operatív döntésekben, de az üzenetet, amelyet ő közvetített egész életében, a munkához, az értékekhez, az alapanyagokhoz való hozzáállását átvettük, hordozzuk, érzékeljük minden alkalommal, amikor találkozunk, beszélünk vele. A szüleim élete is hasonló értékeket hordoz: anyukám keze nyoma mindenütt ott van, ő tervezte az összes csomagolóanyagot, kezdve az évtizedek alatt ikonikussá vált Szívdesszert díszdobozától a töltött marcipán Szamos golyóig. Ezek elképesztően hosszú életpályát megélt termékek, huszonöt évig változatlan kiszerelésben piac- és versenyképesek tudtak maradni. Emellett az összes szakbolt belső terét édesanyám tervezte, és aktívan közreműködött a kivitelezésben is. Édesapám pedig összefogta az anyavállalat termelőegységét és a szakbolthálózatot, irányította a termékfejlesztést és menedzselte a beruházáshoz szükséges tőkemozgatást, ennek köszönhetően állandó fejlődésben tudott maradni a cég. Ez átlagban évi két cukrászda megnyitását jelentette, ami rendkívül komoly építkezésnek számított. Ehhez az élelmiszer-ipari termelés szezonalitása miatt nagyon átgondolt, okos stratégia kellett, ki kellett számítani, hogy megfelelő időben lépjünk tovább, mikor fejlesszük az anyavállalat gépparkját, és jól időzítve nyissunk meg új cukrászdákat.

Minek volt köszönhető a kilencvenes években a Szamos nagy fellendülése?

A cég növekedése a kilencvenes években volt a leglátványosabb, akadt olyan esztendő, amikor a forgalomnövekedés elérte az ötven százalékot. Ennek több oka volt: a szakbolthálózat és a nemzetközi kiskereskedelmi láncokba történő belistázás országos ismertséget hozott a cégnek, ezután pedig a legnagyobb értékesítési csatornáknak megfelelő árbevételt hozó exporttevékenység indult be a kilencvenes évek közepétől. Mindez együtt adta a robbanást, ami valamennyire lefékeződött a kétezres években. Két és fél-három milliárdos árbevételnél volt egy holtpontunk, onnan kellett nekünk, a harmadik generációnak elrugaszkodnia. Ez zajlik most, jelenleg tíz-tizenöt százalékos éves árbevétel-növekménnyel számolunk négymilliárdos teljes éves bevételre vetítve, ami köszönhető az összes értékesítési csatorna – a szakboltok, a nemzetközi láncok, az export és a kisautós értékesítés – párhuzamos öt–tizenöt százalékos növekedésének.

A bécsi cukrászda a Szamos első határon túli márkázott megjelenése? Várható újabb üzletek nyitása?

Igen, a bécsi cukrászda az első brandingelt megjelenése a Szamos Marcipánnak külföldön. Tervezzük, hogy több üzletet nyitunk Bécsben, illetve Németországban, mivel ezekben az országokban óriási hagyománya van a marcipánnak. Nekünk, ha nem is a legfontosabb, de ikonikus termékünk a marcipán. Tapasztaltuk, hogy vannak olyan partnerek, amelyek megérezték a Szamos márkában rejlő lehetőségeket, például az osztrák OMV kúthálózat, amely első partnerként prémiumkategóriás tartós süteményeinket veszi fel a kínálatába. Csokoládé-termékkörben erős kiugrást tervezünk, gépesítéssel, termékfejlesztéssel komoly előrelépéseket tettünk, de teljesen más a piaci környezet, amelyben a csokoládé mozog, a marcipán ebből a szempontból számunkra jóval kezelhetőbb terület.

Hány éves korában csöppent bele a marcipánbirodalomba? Mikor kezdett el dolgozni a cégnél?

Tizenkét éves korunktól nyaranta a pilisvörösvári üzemben, illetve a fagylaltozóban, az egyetemi évek alatt a szakboltban dolgoztunk a testvéremmel. Élelmiszer-ipari mérnök vagyok, először úgy volt, hogy a szakbolthálózatra koncentrálok, az öcsém pedig a termelőrészleg, az anyavállalat koordinációs feladatait látja el. Aztán jött egy fordulat, az öcsém ügyvezetője és operatív irányítója lett a szakbolthálózat egyik szegmensének, én pedig a kooperációs üzemekkel kezdtem el foglalkozni. Apám úgy döntött, hogy a termelésirányításhoz szükséges szaktudást ötven-száz fős kooperátor üzemekben próbáljam meg elsajátítani, hogy ne az anyavállalatnál éljem meg a tanulási folyamatot, a negatív tapasztalásokat, hogy megfelelő rutinnal fogadtathassam el magam az akkori középvezetéssel. Karcagon volt egy kis üzem, ahol üzemmérnökként, később üzemvezetőként dolgoztam. Néhány éven át a Szamosnak szezonálisan bedolgozó üzemeket irányítottam, aztán az anyacégnél lettem termelési igazgató, majd 2010-ben, amikor hirtelen megüresedett a kereskedelmi igazgatói szék, apámban felmerült az a vad gondolat, hogy a termelési szekcióból a kereskedelmi részleghez igazoljak át. Ez tanulmányok hiányában elég merész ötletnek tűnt, de nagyon hamar ráhangolódtam az új területre. Nagyon élveztem és élvezem a mai napig, örülök, hogy ez a váltás megtörtént, megtaláltam magam az új területen. Azt is szeretem, szerencsének tartom, hogy úgy kereskedhetek, hogy közben irányíthatom a termelést és a fejlesztést is. Nincs annál csodálatosabb, mint amikor az ember egy ötletet operatív módon végigkísérhet a megvalósulásig. Nagyon sok múlik azon, hogy a kereskedő és a termelő/fejlesztő részleg hogyan képes együtt dolgozni. Az érdekek nem mindig egyeznek, komoly harcok dúlhatnak a két csapat között. Nálunk ez nem fordulhat elő, mert egy kézben van a kettő. Az én váltásom nem jöhetett volna létre ilyen zökkenőmentesen, gördülékenyen – már az első évek is két-háromszázmilliós növekedést hoztak –, ha az édesapám alatt szocializálódott menedzsment nem hitt volna bennünk. Elkezdtünk együtt dolgozni az előző generáció középvezetőivel, ezt az átmenetet nem tudtuk volna végigvinni egy új menedzsmenttel. Nekünk az előző generáció tudását kellett átörökítenünk a mostani piaci helyzethez alkalmazkodva. Nélkülük nem lett volna se folytatás, se fejlődés. Sikerült a váltás, és ezért nagyon hálás vagyok nekik.

Vezetőként mi az ars poeticája?

Azt gondolom, minden csapattagnak ugyanazt kell gondolnia egy projektről, pontosan annyira kell hinnie benne a hierarchia minden szintjén. Én egy termékfejlesztésnél a piackutatást úgy kezdem el, hogy megpróbálom az általam vezetett csapaton tesztelni a terméket. Átgondolni velük együtt az adott kérdést, hogy amikor felállunk a brainstorming végén, mindenki úgy érezze, hozzátett valamit az eredményhez, amely végül megszületett, még akkor is, ha különböző véleményekkel indultunk is el az elején. Ez nem átverés, nem manipuláció, hanem összehangolódás. Akik egy csapatban dolgoznak, a megbeszélés végére belülről fakadóan, őszintén kell, hogy úgy gondolják, egyetértenek a közös céllal, vagy széthullik minden. Ezért van az, hogy a belső kóstolási teszteket szúrópróbaszerűen az üzemben szoktam végezni, hogy az, aki a gép mellett áll – akár egy gépfejlesztés esetében is –, tudja, hozzátehet valamit, és ha ezt érzi, hozzá is tesz valamit. Ilyenkor teljesen más a hozzáállása, érdekelt lesz, nem fogaskeréknek, karhúzogatónak, robotnak érzi magát, hanem valakinek, akire odafigyelnek, számít a szava. Nagyon sok az ötlet, rengeteget fejlesztünk, egy átlagos cég innovációinak többszörösét, és ha ebben a rendszerben a háttér passzív vagy szembemegy, akkor minden bukik, a hibák ezrei bukkannak elő. Amennyiben a közeg befogadó, mindenki hozzáadja a maga tudását, képességét, akkor minden olajozottan működik… És ez – azt hiszem – a Szamos Marcipánnál jól működik.

Mi a termékfejlesztés fő csapásiránya ma a Szamosnál?

Mostanában „csokoládélázban” égünk. A Szamoshoz a köztudatban „odaragadt” a marcipán jelző. El akartunk szakadni tőle tíz évvel ezelőtt, de én mégsem szeretnék tőle annyira megszabadulni. Ugyanakkor a csokoládét rendkívül izgalmas dolognak tartom. Beszereztünk egy olyan gépet, amely hatékonyabban, profi módon tud finomdesszertet, pralinét, bonbont készíteni, úgyhogy most még jobban belelendültünk a csokoládévonalba. Most került a boltokba a Gyöngypraliné termékcsaládunk, amely újra ikonikus termék lesz, reményeink szerint. Ez egy különleges bonbon, amelyet egy fiatal mérnök kollégával találtunk ki, egy különleges töltött csokoládédesszert. Háromféle csokoládéval operáltunk, felhasználtunk fehér-, tej- és étcsokoládét egy gyártástechnológiában, mindez gyümölcsös krémmel, valamint egy izgalmas sósnugát-töltelékkel. Belevittünk egy kis kézművességet, amely a Szamosra jellemző, azt gondolom, ismét igen különleges termékcsaládot hoztunk létre.

Milyen marketingstratégiát követett, illetve követ a Szamos Marcipán?

A szüleim nem marketingstratégiát építettek, hanem létrehozták önmagukat, és a család tükörképét azzal a bolthálózattal, amelynek olyan ékkövei vannak, mint a Szép Kilátás cukrászda és a belvárosi Gurmé Ház. Az édesanyám ezeket a helyeket olyan gondossággal, igényességgel rendezte be, mint a saját lakását. Ennél a tevékenységénél nincs őszintébb dolog, a marketing ugyanis nem őszinte, sminkeli, elkendőzi a valóságot. Ezzel szemben, amit édesanyámék alkottak, hosszú távon működő, nagyon igaz dolog. Velük ellentétben én már alkalmazom a marketinget. Egy példa arra, hogy miként gondolkodom erről: Nemrégiben forgattunk egy reklámfilmet, amikor az ügynökség briefet kért, azt mondtam nekik, ültessék le a nagybátyámat, aki az alapító Szamos Mátyás fia, és termékfejlesztő cukrász a családban. Kértem, beszélgessenek vele, kérdezzék meg, mit miért csinál, hogyan talál ki új csokoládétermékeket vagy újfajta tortareceptúrát, miként viszonyul a családhoz, a gyerekéhez. Azt kértem, hogy a reklám részben erről szóljon, illetve mutassák meg azt is, hogy mi úgy vagyunk csokoládé nagyüzem 250-300 emberrel, hogy közben kezek díszítik, csomagolják, rakják össze ezeket a desszerteket, vagyis emberek készítik őket embereknek. Magyarországon egy átlagos csokoládéüzemben gépek kattognak, és a menedzsment azon töri a fejét, hogyan lehet kisebb létszámmal nagyobb mennyiséget előállítani. Kéz nem érinti meg a termékeket, nincs bennük az a gondoskodás, ami minden Szamos terméket jellemez. Azt kértem a filmesektől, mutassák meg, mi folyik nálunk, hogy hajtogatjuk, és nem ragasztjuk a dobozt, mert nem akarjuk gépesíteni a gyártást. Az én marketingkoncepcióm, az üzenet, hogy a Szamost emberek állítják elő embereknek, mi benne vagyunk a termékekben, szívvel-lélekkel csináljuk a fejlesztést és a klasszikus szortimentet is, ezek a termékek elmondható, hogy a család tükörképei.

Mi az, ami kikapcsolja, amivel legszívesebben tölti szabadidejét?

Két nagy szerelmem van, az egyik a család, kisgyerekes apuka vagyok, három- és négyévesek a kicsik. A másik szerelmem a természet, az erdőjárás… a két történet, amely persze végül egybeér. Ezek azok, amiktől feltöltődöm, visszaigazolást kapok, hogy a dolgokat jól csinálom. Olyan szintű nyomás alatt kell tökéletes teljesítményt nyújtanunk, hogy az megszakítás nélkül elviselhetetlen. Jó munkabírásúak, terhelhetőek vagyunk, jól szervezünk, átvettük ezt a családtól. Jó iskolákba jártunk, és eredményesen hasznosítjuk az ott tanultakat, de mindez működésképtelen lenne, ha nem lenne meg a családi háttér. Nagyon hűséges, kitartó és odaadó tudok lenni a feleségemhez, erre megvolt a családi mintám, láttam, mekkora örömöket szereztek egymásnak a szüleim. Számtalan szép dolgot hoztak létre közösen, és ez nagyon erősen összekötötte őket. Ezt másolom, megpróbálok ugyanúgy élni, együtt dolgozni a feleségemmel, egymást kiegészítve, létrehozni közösen dolgokat. Ugyanakkor a munka mellett meg kell találni a kikapcsolódás pillanatait is. Hál’ istennek a feleségem vidéki lány, fertőszentmiklósi, rengeteg erdő van arra. Ha ott járunk, a az jelenti az igazi kikapcsolódást.

Milyen emberi tulajdonságokat tart a legfontosabbnak?

A szüleim példáján megtapasztaltakat. A következetességet, a kompromisszumok nélkül kitartást, a jövőbe látást, kreativitást. Fontos, hogy az ember életképes célt jelöljön ki. Elképesztő kitartás és következetesség is szükséges, hogy az ötletek meg is valósuljanak. Kell mindehhez nagyon komoly motivációs képesség is. Édesanyám pedagógus volt, nagyon tudta/tudja motiválni a körülötte lévő embereket, hogy minden szereplő magáévá tegye ebben a játékban a kitűzött célokat, összehozni egy csapatot. Mindezek mellett talán a legfontosabb az őszinteség. Ilyen hosszú távon, generációkon, évtizedeken át őszinteség nélkül nem lehet sikereket elérni, sem a magán-, sem az üzleti életben. El lehet adni cifra csomagolású B kategóriás csokoládét A kategóriás árszinten egy darabig, de nem sokáig. Azt hiszem, nem csupán a családunkban, de a Szamos termékekben is az egyik kulcsszó az őszinteség.

 

Császár László
a szerző cikkei

(forrás: Élelmiszer szaklap 2015/10.)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

Hírlevél regisztráció

hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Élelmiszer-FMCG Hírlevél