hirdetés
hirdetés

„Napról napra születünk újjá”

Wáberer György munkásságát 2014 novemberében immár másodszor díjazta az EY. 2005-ben a „Merész újító” különdíjat ítélte neki a független bírálóbizottság, 2014-ben az év üzletembere fődíjat nyerte el. Az üzletember, aki a folyamatos megújulás képességét tartja cége legfőbb értékének, húsz évvel ezelőtt egy csőd szélén álló társaság megvásárlásával kezdte vállalkozói karrierjét. Jelenleg Európa harmadik legnagyobb közúti fuvarozó cégét vezeti. Az Élelmiszer szaklap pályafutásáról kérdezte Wáberer Györgyöt.

hirdetés

Ha röviden kellene bemutatnia önmagát, mit tartana fontosnak elmondani?
Alapdolgokat említenék, nagyon céltudatos vagyok, kitartó, nehezen adom fel, ha valamiért küzdök, sokat megteszek dolgokért – és ez mind a magánéletemre, mind a munkámra érvényes.

Milyen vezetőnek tartja önmagát?
Több mint húsz éve dolgozom ezen a területen. Számomra az a legnagyobb elismerés, és büszke vagyok rá, hogy sok vezető van velem évtizedes munkakapcsolatban. Ezt én egy pozitív visszajelzésnek gondolom, más cégeknél sokkal nagyobb fluktuációt látok, ritkák az ilyen hosszú távú együttműködések. Azt hiszem, viszonylag kemény vezető vagyok. Bizonyára akadnak hibáim, kevesebbet dicsérem az embereket, mint amennyit kellene, de akik ismernek, azok tudják, ha valamit nem kritizálok, az nálam már dicséretnek számít.

Kiknek köszönheti a legtöbbet? Volt-e valaha példaképe?
A szüleimmel kezdeném, nagyon jó viszonyban voltam velük. Rendkívül demokratikus szellemben neveltek fel, abban az időben ez nem volt jellemző szülő-gyerek kapcsolat. Mindent meg lehetett velük beszélni, nagyon sokat tanultam apámtól, a kitartástól kezdve a szabad véleménynyilvánításig. Mindenkor kitartott az eszméi mellett, emiatt a szocializmusban igen sok konfliktusa volt, de ő mindig vállalta a következményeket. Bennem ezek az esetek máig megmaradtak, és erkölcsi motivációként szolgálnak. Voltak még emberek az életemben, akikhez közel kerültem. Nagyon sokat tanultam tőlük, és ezekből a kapcsolatokból hosszú távú barátságok alakultak ki.

Hogyan indult a pályája? Hol folytatta tanulmányait és hogyan alakult a szakmai pályafutása?
A Közlekedési és Távközlési Műszaki Főiskolán szereztem üzemmérnöki-, majd a SZÁMOK-nál rendszerszervezői diplomát. Első munkahelyem a 3. számú Volán volt, majd a Volán Elektronikánál töltött éveket követően, 1986-ban a Volán Tefu Rt. számítástechnikai irodavezetője lettem. A cég súlyosan veszteséges volt, másfélmilliárdos adósságállományt halmozott fel, ami évente fél milliárddal nőtt.
Amikor meghirdették a privatizációját, senki nem jelentkezett. Nem kellett a menedzsmentnek, de még a bankoknak sem. Kétszer is sikertelen volt a privatizációs felhívás. Amikor harmadszor is meghirdették, néhány társammal együtt elhatároztuk, hogy megpályázzuk. Mindenünket pénzzé kellett ehhez tennünk, én még a házamat is eladtam, és persze sok százmillió forintos hitelt is fel kellett venni.
Informatikai vezetőként láttam a gazdálkodás hiányosságait, és volt elképzelésem a működés ésszerűsítéséről. A többségi részesedés birtokában nagyon hamar kellett cselekedni: megállapodni a hitelezőkkel, racionalizálni a működést, korszerűsíteni a járműparkot. Ezek az intézkedések olyan hatékonyak voltak, hogy három év alatt vissza tudtuk fizetni a vállalat adóságait és a gazdálkodást visszavezettük a pozitív tartományba.
A nemzetközi fuvarozás az Unióhoz való csatlakozás előtt licencekhez volt kötve. Ezekhez az engedélyekhez nem lehetett hozzájutni, csak a licenctulajdonos vállalkozásának többségi részesedésével együtt. Ezért a Volán Tefu Zrt. növekedésének útja a konkurens magyarországi vállalkozások felvásárlásán keresztül vezetett. Az elmúlt két évtizedben több mint harminc céget integráltunk, köztük 2002-ben a Hungarocamiont, amely akkor a Volán Tefunál tízszer nagyobb flottával rendelkezett, mégsem tudta megközelíteni a mi eredménytermelő képességünket.

Milyen motiváció hajtotta korábban, és mi vezérli most?
A motivációm húsz évvel ezelőtt és most is változatlan: szeretem a gazdasági szervezetek működését eredményesebbé, jobbá tenni. Pályafutásomat ugyan a Volán Tefu privatizációja határozza meg, de ha másképp alakultak volna a dolgok, és nem a fuvarozás területén botlok bele egy ilyen lehetőségbe, akkor valószínűleg más területen csinálnék hasonlót, azaz vállalatok hatékonyságának javítását. Ne felejtse el: rendszerszervező vagyok, érzékem van ahhoz, hogy átlássam a szervezetek struktúráját és megvalósítsam az optimális működést.

Miket tart élete, pályafutása legfontosabb állomásainak?
Távirati stílusban: a Volán Tefu privatizációját, a Hungarocamion átvételét, gyermekeim születését és a 2008-as válságra adott válaszokat.

Miket tart cége legfontosabb értékeinek?
A megújulás folyamatos képességét. A Volán Tefu működését három év alatt teljesen megújítottuk, és a reménytelenül veszteséges gazdálkodásból virágzó vállalatot alkottunk. A Hungarocamion átvételével dimenziót váltottunk, és integrálásával mi is teljesen megváltoztunk. Ugyanez történt csaknem harminc további vállalatnak a beolvasztásakor. A franchise rendszer bevezetése is teljesen átalakította működésünket. Napról-napra születünk újjá, hogy felülkerekedjünk azokon a versenytársainkon, amelyek megelégszenek a tegnap sikereivel.

Miért és hogyan vezették be a franchise-rendszert?
A 2008-as európai pénzügyi és gazdasági válságnak voltak előjelei: a fuvarozás a legjobb gazdasági barométer. Amikor még senki nem beszélt válságról, mi már érzékeltük a fuvarozási volumenek csökkenését. Ezért kidolgoztunk egy a korábbinál takarékosabb és hatékonyabb működési modellt a fuvarozás területén. Amikor a megrendelők a fuvarozó kiválasztásáról döntenek a díjnak meghatározó szerepe van. A válságban különösen éles árverseny alakult ki. A megrendelésre vonatkozó döntésben ugyanakkor fontos szerepet játszik, hogy a fuvarozó milyen gyorsan és milyen kapacitásokkal képes reagálni, valamint hogy milyen garanciákat ad a szolgáltatás biztonságára is. A feladatunk tehát az volt, hogy feltárjuk a működési rejlő költségtartalékokat, ugyanakkor biztosítsuk a piaci versenyben a versenytársaknál rugalmasabb és biztonságosabb szolgáltatás feltételeit.
Ekkor kezdtük el a Waberer’s kamionflottáját kisebb, rugalmas, operatív egységekbe szervezni. 80-100 járműszerelvényből álló szervezeteket hoztunk létre, amelyeknek vezetői a vállalkozás társtulajdonosai lehettek. Ma már több mint 20 ilyen szervezetünk van. A franchise elven működő kft-ket a nagyvállalat erős pénzügyi háttere segíti. Az anyacég nagy beszerzési darabszámaiból eredően ezek a kis cégek előnyös áron jutnak eszközökhöz, kiszolgálják őket a Waberer’s fejlett informatikai, járatoptimalizálási rendszerei, a fuvarokról pedig a kereskedelmi szervezet gondoskodik. Az így a piacon helyzeti előnybe került „kis” flották gyorsan tudnak reagálni a megrendelői igényekre. Az ügyvezető saját kockázatára a fuvar végrehajtásáról önállóan intézkedik. A szisztéma kiválóan bevált. Miközben a válság éveiben az európai versenytársak 30 százaléka csődbe ment, a többség csökkentette a kapacitásait, addig a Waberer’s tovább tudott növekedni.

Mi kell ahhoz, hogy egy hazai cég az európai pályán is „labdába rúgjon”?
Jobbnak, hatékonyabbnak és innovatívabbnak kell lenni nyugat-európai versenytársainknál. A fuvarozás területén egyelőre még van egy helyzeti előnyünk, a nyugat-európainál valamivel alacsonyabb bérszínvonal. Ez azonban egyrészt a magyar munkavállalók folyamatosan növekvő igényei, másrész a nyugat-európai országok piacvédelmi intézkedései következtében néhány éven belül el fog tűnni. Németországban például január elsejével bevezették a német minimálbér fizetésének kötelezettségét a Németországban fuvarfeladatot végrehajtó, vagy akár csak Németországon áthajtó külföldi sofőrök számára is.
Ennek ellenére a magyar vállalkozások fegyelmezett gazdálkodással, innovatív megoldásokkal ilyen körülmények között is lehetnek sikeresek az Európai Unióban.

Önmaga számára mit, miket tart a legnagyobb szakmai kihívásnak?
Azt, hogy hogyan lehet fenntartani és meddig lehet fokozni a hatékonyság javítását. Az elmúlt húsz évben ez mindig sikerült, minden évben jobbak és eredményesebbek lettünk. Szerintem ezt a tendenciát bármeddig fenn lehet tartani, ha megvan bennünk az elkötelezettség a kompromisszumok nélküli fejlődésre.

Milyen emberi, vezetői értékeket tart a legfontosabbnak?
A megfontoltságot, szívósságot, merészséget és a következetességet.

Hogyan foglalná össze szakmai „ars poeticáját”?
Minden problémán felül lehet kerekedni a legjobb megoldás kitartó keresésével. Nem véletlenül a vállalat jelmondata az „optimum solution”, ami a tökéletességre törekvést fejezi ki. Az optimumot egyre jobban meg lehet közelíteni, bár elérni szinte lehetetlen.

Milyen tervek, célok vezetik most?
Szerencsére van hová fejlődni. A cég jelenleg a harmadik legnagyobb európai közúti fuvarozó vállalat a saját eszközeivel szolgáltatást végző társaságok rangsorában. Reális lehetőséget látok arra, hogy a Waberer’s International Zrt. forgalmát hat éven belül, azaz 2020-ra megduplázzam, azaz elérjük az egymilliárd eurós értékesítési árbevételt. Ezzel a társaság Európában saját szegmensében átvenné a vezető szerepet. A későbbi növekedésnek sem látom a korlátait, hiszen a Waberer’s jelenleg a folyamatosan növekvő európai távolsági közúti fuvarozási tortából alig egy százalékkal részesedik.

Azt hiszem, nem túlzás azt állítani, hogy ön gazdag ember. Milyen a viszonya a pénzhez, a luxushoz?
A puritán gazdagok közé sorolnám magam. Nem gondolom, hogy úgy élek, mint amilyen gazdagnak tartanak. Van néhány kollégám, akik szintén jómódban élnek, és szerintem többet költenek, mint én. Engem nem az tesz boldoggá, hogy megszerzek dolgokat, hanem az, hogy mi az, amit fel tudok építeni.

Magánemberként kedvenc időtöltése? Mi az, ami kikapcsolódást jelent az ön számára?
Úgy gondolom, a fizikai erőnlét megőrzése, a sport alapvető egy sikeres vállalkozó számára. A megfelelő kondíció teszi lehetővé azt a kitartást és éber figyelmet, amely a jó döntésekhez és az azokat megelőző elemző munkához kell. Nem ritkák az egész napos, sőt az estébe nyúló tárgyalások. Az asztaltól az kel fel győztesen, akinek a fizikuma lehetővé teszi a szellemi frissesség és éberség fenntartását órákon, napokon át.
Több sportból rakom össze a sport „mixet”. Síelek, futok, úszok, hegyet mászok. Szenvedélyesen kerékpározok. A munkahelyemre is naponta 30 kilométer tekerve érkezem mindig, amikor az időjárás azt lehetővé teszi. Ha elfoglaltságom megengedi, részt veszek hegyi kerékpáros maraton versenyeken és megragadok minden lehetséges alkalmat arra, hogy edzem magam. A kultúrával is hasonlóképpen „mindenevő” vagyok. Cégcsoportunk a karitatív tevékenységen kívül a kultúrát is támogatja, például a színházakat. Az én hobbim az édesanyám révén, aki nagyon szépen festett, a festészet. Rajongó ugyan nem vagyok, de minden más művészeti ágban is szeretem a szépet.

„A kamionok, mint a bölények” énekelte egy blues slágerében Ferenczi György, egy kicsit az amerikai filmek „kamionromantikájának” szellemében. Az önök cégcsoportja mintegy négyezer kamionsofőrjének ad munkát. Kézenfekvő a kérdés: ön szerint milyen emberek a kamionosok, létezik egyáltalán ilyen „típus”?
Talán a legjobb szó, hogy magányosak. Kitartónak kell lenniük, útra kelnek, elmennek hetekre, egyedül kell megküzdeniük mindenféle problémával. De nemcsak magányosak, a problémamegoldó képességüknek is jónak kell lennie. Egészen más jellegű ez a munka, mint egy gyári munkásé, aki nyolc óra munka után nyugodtan hazaballag. Állandóan ismeretlen helyeken járnak, ahol kiszámíthatatlan dolgok történnek velük. Leesik az ónos eső, becsúsznak az árokba, ki kell húzni a másikat, nem érnek oda időben a célhoz. Mindig akad valami probléma, amit meg kell oldaniuk, és mindezt egyedül. Amiben tudunk, segítünk nekik pár ezer kilométeres távolságból, de ott, abban az adott pillanatban egyedül vannak. Legtöbbjük úgy kezd bele, hogy pár évig csinálja, félretesz egy kis pénzt, aztán megpróbál váltani. De nagyon sok olyan kamionosunk van, aki 40 éve dolgozik sofőrként, kialakítja a maga kis világát, jó a kapcsolata a családdal, minden pénzét nekik adja. Nehéz szakma ez, aki hosszú időn keresztül tudja csinálni ezt, az bizony kemény férfi.

Névjegy

Wáberer György

Jelenlegi beosztása
Waberer’s International Zrt., elnök-vezérigazgató

Korábbi beosztásai
3. számú Volán, Volán Elektronika, üzemmérnök
Volán Tefu Rt., számítástechnikai irodavezető

Végzettsége
Üzemmérnök, Közlekedési és Távközlési Főiskola,
Rendszerszervező, SZÁMOK

 

Császár László
a szerző cikkei

(forrás: Élelmiszer szaklap 2015/2)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

Hírlevél regisztráció

hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Élelmiszer-FMCG Hírlevél

Élelmiszer-FMCG hírek első kézből

  • napi friss hírek, érdekességek
  • kutatások, elemzések
  • exkluzív riportok
  • szakmai konferenciák
  • képzések, tréningek
Iratkozzon fel hírlevelünkre
Ne maradjon le a legfontosabb szakmai hírekről!
Élelmiszer-FMCG hírlevél