hirdetés
hirdetés

Összefoglalta az agrárium helyzetét a KSH

A Központi Statisztikai Hivatal az Agrárium2016 mezőgazdasági gazdaságszerkezeti összeírásának adatait „A magyar mezőgazdaság regionális különbségei, 2016” című kiadványában jelentette meg.

hirdetés

Az adatokból kitűnik, hogy tovább folytatódott az egyéni gazdaságok ezredforduló óta tartó csökkenése, ugyanakkor nőtt a mezőgazdasági tevékenységet végző gazdasági szervezetek száma. Az egyéni gazdálkodók által használt földterület átlagos nagysága nőtt, míg a gazdasági szervezeteké csökkent. Az állattartó gazdasági szervezetek száma harmadával növekedett, az egyéni gazdaságoké harmadával csökkent 2010 óta. Az elmúlt 6 évben kissé kedvezőbb lett a gazdálkodók mezőgazdasági végzettség szerinti összetétele, a legtöbb egyéni gazdálkodó továbbra is az idősebb korosztályhoz tartozik.

Hogyan változott a gazdaságok száma?

Magyarország mezőgazdasági szempontból legjelentősebb térségei Észak- és Dél-Alföld. 2016-ban az országban mintegy 9,4 ezer gazdasági szervezet folytatott mezőgazdasági tevékenységet. A szervezetek száma minden megyében emelkedett 2010 és 2016 között, de számottevő növekedés Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén és Somogy megyében (mindháromban 44 százalékos) jelentkezett. Az egyéni gazdaságok száma 422 ezer volt. A gazdasági szervezetekhez hasonlóan 2016-ban az egyéni gazdaságok jelentős része, csaknem fele Észak- és Dél-Alföldön gazdálkodott. Számuk minden megyében csökkent 2010-hez képest, legjelentősebben Közép-Magyarországon (–36 százalék), Veszprém (–34 százalék), Borsod-Abaúj-Zemplén (–32 százalék) megyében, míg Tolna (–15 százalék) és Hajdú-Bihar (–14 százalék) megyében stabilabb a gazdaságszám.

Hogyan alakult a mezőgazdasági földhasználat?

A 2016 júniusában felmért mintegy 6 millió hektáros termőterület több mint háromnegyede mezőgazdasági terület. Egy gazdaságra jutó mezőgazdasági terület esetében kiugróan alacsony (5,6 hektár) átlagterület jellemző Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére, míg Jász-Nagykun-Szolnok megyében átlagosan 25 hektáros birtokokon gazdálkodnak. Bács-Kiskun és Hajdú-Bihar megyében főleg a közepes méretű birtokok, míg Békés megyére a nagyobb átlagterületű gazdaságok a jellemzők. A megyék többségében 10–15 hektáros átlagterület a jellemző, amely 2010 és 2016 között mindenhol nőtt, legjelentősebben Közép-Magyarországon.

2016-ban a gazdasági szervezetek átlagosan 248 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodtak. Részben jogi és szabályozási okokból (birtokmaximum, bejegyzett földhasználat) a 2500 hektár feletti területet használó gazdasági szervezetek száma jelentősen, 112-ről 61-re csökkent, vagyis 3 év alatt közel felével kevesebb az ebben a nagyságkategóriában gazdálkodók száma. Az érintett mintegy 190 ezer hektáros terület egy része a korábbi szervezetek kezelésében maradt szántóterületként, vagy új társaság, illetve egyéni gazdaság használatába került. Ez a folyamat jellemzően Somogy, Fejér, Jász- Nagykun-Szolnok, Bács-Kiskun, Baranya és Csongrád megyét érintette. A feldarabolódás ellenére a szervezetek által használt földek 70 százalékát továbbra is az 500 hektárt meghaladó gazdaságok művelik. Nagy területen gazdálkodó szervezetek jellemzően Baranya, Békés, Fejér, Jász-Nagykun-Szolnok és Hajdú-Bihar megyében fordulnak elő nagyobb számban.

Forrás: 123rf

A mezőgazdasági terület nagyobb részben az egyéni gazdaságok használatában volt: a mezőgazdasági földek 58, a szántóterületek 56 százalékát művelték. Egy egyéni gazdálkodó 2016-ban átlagosan közel 7,6 hektár területen gazdálkodott. 2016-ban a kezelésükben lévő összes mezőgazdasági terület több mint felét a gazdaságok 7,1 százaléka (mintegy 25 ezer gazdaság) használta, 20–200 hektár közötti birtokokon.

Szántóföldi növénytermesztés

A szántóterület mezőgazdasági területen belüli aránya az ország északnyugati részében (90–92 százalék), valamint Baranya, Tolna és Békés megyében (91 százalék) a legmagasabb. Az étkezési szokások és a kereslet változása (termelési túlkínálat, bioetanol iránti mérséklődő igény), valamint a termeléshez kötött agrártámogatások több növénycsoport esetében is változásokat hoztak. 2016-ban kukorica helyett például tönköly- és durumbúzát, őszi árpát, repcét, napraforgót és szóját vetettek nagyobb arányban. Közép-Dunántúlon pedig 3 év alatt több mint kétszeresére nőtt a zöldségek vetésterülete.

Szőlő- és gyümölcstermesztés

Szőlészettel többségében egyéni gazdálkodók foglalkoznak, ők művelik a terület több mint háromnegyedét, átlagosan 0,8 hektár körüli kis gazdaságokban, jelentős regionális különbségekkel. A szervezetek szerepe a nagyobb, 30 hektár feletti földekre összpontosul, főként Dél-Dunántúlon, Fejér, Komárom, illetve Budapest és Pest megyében. A szőlőterület több mint harmada a Kunsági borvidéknek otthont adó Bács-Kiskun megyében helyezkedik el.

A gyümölcsös terület elhelyezkedése koncentrált, a teljes terület 34 százaléka Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében van, ugyanakkor a legnagyobb csökkenés is itt, valamint Csongrád és Közép-Magyarországon 2010 és 2016 között. A legtöbb cseresznyét, meggyet, szilvát, diót és az alma közel kétharmadát Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében termelik. A bodza termőterülete a telepítés támogatásának és a jövedelmezőségnek köszönhetően több mint harmadával nőtt 3 év alatt, Bács-Kiskun megye mellett Győr-Moson-Sopron és Borsod-Abaúj-Zemplén megyében telepítették jelentősebb területen.

Változások az állatállományban

A felmérés adatai szerint 2016-ban az ország 262 ezer gazdaságában több mint 2,4 millió állategységnek megfelelő állatállományt tartottak, amely 1,1 százalékos csökkenésnek felel meg 2010-hez viszonyítva.

A legtöbb mezőgazdasági haszonállatot állategységben kifejezve Bács-Kiskun és Hajdú-Bihar megyében tartották. 2010 és 2016 között az állatállomány nagysága Közép-Magyarországon jelentősen, emellett Győr-Moson-Sopron, Zala, Baranya, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok, Bács-Kiskun, valamint – a legnagyobb állatállománnyal rendelkező – Bács-Kiskun és Hajdú-Bihar megyében is emelkedett. Ez a bővülés elsősorban annak köszönhető, hogy a gazdasági szervezetek állattartási kedve is növekedett, amely ellensúlyozni tudta az egyéni gazdaságokban bekövetkezett csökkenést.

A legtöbb szarvasmarhát, a teljes állomány 13 százalékát Hajdú-Bihar megyében tartották 2016-ban. Sertéstartás szempontjából is Hajdú-Bihar megye a meghatározó, annak ellenére, hogy 6 év alatt 83 ezerrel csökkent az állomány.

Forrás: 123rf

A csökkenés országos szinten is jellemző volt. Az egyéni gazdaságokban egyre többen hagynak fel a sertéstartással, kevesebben, kisebb állományt tartanak. 2016-ban a tyúkállomány Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Bács-Kiskun megyében volt a legnagyobb. Az ország lúdállományának 37 százalékát Hajdú-Bihar megyében, a kacsák 61 százalékát Bács-Kiskun, a pulykák 20–20 százalékát Győr-Moson-Sopron és Vas megyében tartották. Hajdú-Bihar megyében van a legnagyobb, 229 ezres juhállomány, amely közel annyi, mint a Dunántúl teljes juhállománya.

Hányan dolgoznak a mezőgazdaságban?

A gazdasági szervezetek 97 ezer állandó, valamint 57 ezer időszaki alkalmazottról számoltak be 2016-ban. Ez az állandó alkalmazottak körében 21 százalékos emelkedést jelent 2010 óta, míg az időszaki alkalmazottak száma megduplázódott ebben az időszakban. A legtöbb állandó és időszaki alkalmazott Észak-Alföldön dolgozott, ami összefügg azzal, hogy itt működött a legtöbb mezőgazdasági tevékenységet végző gazdasági szervezet, illetve itt található a gazdasági szervezetek által jelentett mezőgazdasági terület 18 és az állategység 27 százaléka.

Az egyéni gazdaságokban közel 18 ezer állandó és 71 ezer fő időszaki alkalmazottat foglalkoztattak a 2016 júniusát megelőző egy év során. Az állandó alkalmazottak száma a 2010. évi érték közel kétszerese, míg az időszakiaké 15 ezerrel nőtt. A legtöbb állandó alkalmazottat Dél-Alföldön, a legtöbb időszakit Észak- és Dél-Alföld egyéni gazdaságai alkalmazták. Az adatok szerint mintegy 711 ezer családtag végzett nem fizetett mezőgazdasági tevékenységet: Észak-Alföldön dolgoztak a legtöbben, Közép-Magyarországon a legkevesebben családi munkaerőként.

Milyen a hazai termelők korösszetétele és mezőgazdasági végzettsége?

2016-ban a gazdálkodóknak 31 százaléka volt 65 év feletti, míg a 35 év alattiak aránya 5,3 százalék. Míg Közép-Magyarországon és a Dunától keletre fekvő területein leginkább a 35 év alattiak száma csökkent, addig a Dunántúlon a 45–54 éves korosztályé. A gazdálkodók korösszetételében nincsenek jelentős regionális különbségek.

Az elmúlt 6 évben a gazdálkodók mezőgazdasági végzettsége kissé kedvezőbb lett. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya 2,6-ról 3,4 százalékra emelkedett 2010-hez képest. A középfokú végzettségűek aránya 6,1-ről 10 százalékra nőtt, ugyanakkor a gazdálkodók háromnegyede továbbra is csak gyakorlati tapasztalatára támaszkodik.

A felsőfokú mezőgazdasági végzettséggel rendelkező gazdálkodók aránya Dél-Dunántúlon a legkedvezőbb (3,8 százalék), Észak-Alföldön a legkedvezőtlenebb (3,1 százalék). A 35 év alatti gazdálkodók 6,4 százaléka rendelkezik felsőfokú végzettséggel, szemben a legidősebb korosztálynál megfigyelhető 3,2 százalékkal, azonban még a 35 év alattiak esetében is elmondható, hogy 69 százalékuk nem rendelkezik semmilyen mezőgazdasági képzettséggel. Így megállapíthatjuk, hogy a kedvező folyamatok ellenére a legtöbb egyéni gazdálkodó az idősebb korosztályhoz tartozik, és mezőgazdasági végzettség hiányában a tapasztalataira támaszkodva gazdálkodik.

(forrás: KamaraOnline.hu)
hirdetés

Címkék

Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

Hírlevél regisztráció

hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Élelmiszer-FMCG Hírlevél