hirdetés
hirdetés

„Szeretek célokat kitűzni és azokat elérni, ha sikerül, túlszárnyalni”

Győrffy Balázs országgyűlési képviselő, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség frakciójának és a mezőgazdasági bizottságnak tagja, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) elnöke. 27 éves korában választják meg polgármesternek szülőfalujában, innen vezet útja a „nagypolitikába”. A politikus-szakemberrel a kamaráról és pályájáról beszélgettünk.

hirdetés

Hogyan kezdődött a pályája?

A Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karán szereztem közgazdászdiplomát, majd szintén Pécsen az Állam- és Jogtudományi Karon eljutottam az abszolutóriumig, de ezen a szakon a szakdolgozatomat a munka mellett még nem tudtam elkészíteni. Agrárbeállítottságú vagyok, a családom őstermelőként jelenleg is mezőgazdasággal, szántóföldi növénytermesztéssel foglalkozik, ezt a tevékenységet édesapám kisebb mértékben sertéstenyésztéssel egészíti ki. Némi túlzással gyakorlott böllér is vagyok, otthon a családban ez az én feladatom.

Az egyetem után hogyan alakult a pályafutása?

Az egyetem után a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal Veszprémi Kirendeltségén dolgoztam egészen 2006-ig, amikor 27 évesen az a megtiszteltetés ért, hogy szülőfalumban, Nemesgörzsönyben polgármesterré választottak. Ezt a pozíciót két cikluson keresztül töltöttem be. Újraválasztásomat komoly visszacsatolásnak éreztem a közvetlen környezetemtől, nagy sikerként éltem meg, hogy ekkor másfélszer annyi szavazatot kaptam, mint az első választáson.

Mi vezette a politikai pályára?

Nem készültem ilyen szerepre. 2007-ben a Veszprém Megyei Gazdakörök Szövetségénél tisztújítás volt, és fiatal polgármesterként a gazdálkodók közül néhányan biztattak, ha már úgyis benne vagyok a közéletben, vállaljam el a jelölést az elnökségre. Némi rábeszélés után elfogadtam a felkérést, és megválasztottak erre a pozícióra. Két évvel később a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének (Magosz) alelnökévé is megválasztottak. Itt kezdődött el a politikai pályám, hiszen a Fidesz és a Magosz közötti szövetség akkor már nem volt új keletű. A 2010-es képviselő-állítás során mandátumszerzési lehetőséget kaptam a Veszprém megyei területi listán. Bekerültem az országgyűlésbe, ahol a mezőgazdasági bizottságban kezdtem el dolgozni. A következő ciklusban újra bekerültem a Parlamentbe, a Fidesz-frakció tagjaként a bizottsági szerepem továbbra is megmaradt, de bekövetkezett némi változás. 2012-ben az országgyűlés elfogadta az új kamarai törvényt, amely alapvetően újította meg ezt a köztestületi rendszert. 2013 márciusában a testület elnökévé választottak, azóta próbálok megfelelni az önmagammal szemben és a szakma által támasztott igényeknek. Szülőfalummal megmaradt a szoros kapcsolat, most készült el a házunk, ott élünk feleségemmel és kisfiammal. A helyi közéletben is maradt szerepem. 2007-ben az egyházközség, amelynek presbitere voltam, egyházi óvodát és iskolát alapított. A két intézmény fenntartói jogát részben gyakorló igazgatótanácsnak jelenleg is az elnöke vagyok.

Az új kamarai rendszer megalkotásakor milyen elvárásokat fogalmaztak meg? A szervezet elmúlt hároméves történetéből milyen „mérföldköveket” emelne ki?

Elmondhatjuk, hogy a kamara az agráriumban egy széttagolt rendszer volt, nem igazán működött, országos szinten mondhatni nem is létezett. Voltak kifejezetten jól teljesítő megyei kamarák, ugyanakkor olyanok is, amelyek szakmai tevékenységét nehezen lehetett értelmezni. Akadtak extrém példák arra, hogy mire használták fel a kamarát és a befolyt tagdíjakat. Az új szervezettel az volt az alapvető cél, hogy jól strukturált rendszer jöjjön létre, amelyben a teljes termékpálya összes szereplője részt vesz. Ez indokolta az agrárkamara név agrárgazdasági kamarára változtatását is, hiszen a kibővített tagság már a termelésen túlmutató tevékenységi kört ölel fel. Az első komoly mérföldkő maga a megalakulás volt, a választások megszervezése, a kötelező tagságra történő átállás, a szavazás rendjének kialakítása. Korábban nem volt beágyazott a rendszer, ezért az indulás nem bizonyult egyszerűnek. Több kritika érte a szervezetet azért, mert kevesen mentek el a választásra jogosultak közül szavazni. Ezek jellemzően politikai indíttatású támadások voltak, és figyelmen kívül hagyták, hogy a választhatók köre megsokszorozódott, és a választáson részt vevők számát is sikerült megtízszereznünk. Nyilván mi sem voltunk és nem is vagyunk elégedettek, továbbra is szeretnénk minél közelebb kerülni a tagsághoz. Az sem tett jót a kamarai választásoknak, hogy nem akadt elleninduló. A Magosz és a vele szövetséget kötött tizenegy szervezet közös listája volt az egyetlen. Az átállás után új, megválasztott tisztségviselői karral kellett elindulnunk. A következő nagy változás a munkavállalói létszám hirtelen gyarapodása volt. A körülbelül kétszáz alkalmazottat foglalkoztató szervezet nagyon rövid idő alatt a falugazdász-hálózat átvételével közel ezerfősre növekedett, ami komoly szervezeti kihívást jelentett. Ezzel párhuzamosan a tízezres létszám után 360 ezres tagsággal kellett tartanunk a kapcsolatot, ami szintén nagyon komoly szervezési és informatikai feladatok elé állított minket. Próbálunk minden elvárásnak megfelelni, még ha közben alaptalan támadások is érnek minket, mivel nem mindenki érti, hogy mi a különbség egy CRM-rendszer és egy honlap között. Az elmúlt három évben fontos változások voltak a NAK életében, mindig kaptunk új tennivalókat, például a földbizottsági feladatok ellátása is komoly feladatot jelent. Az elmúlt másfél évben közel 70 ezer beadvány érkezett hozzánk, tavaly 50 ezer adásvételi szerződést véleményeztek a földbizottsági feladatokat ellátó megyei elnökségek. A döntéshozatal helyismereti oldalát a települési és járási agrárgazdasági bizottságok adják, amelyekből 2500, illetve 40 működik az országban. Egyébként a 70 ezerből mindössze ezer esetben született olyan döntés, amely nem támogatta az adásvételt, és csupán az összes ügy körülbelül két és fél ezreléke került bíróság elé, ami – úgy gondolom – még az elfogadhatóság határán belül van.

Hogyan épül fel a kamara struktúrája? Miként szerveződik, milyen elvek alapján áll össze a tagság?

Hivatalos nevén a Magyar Agrár-, Élelmiszergazdasági és Vidékfejlesztési Kamara – rövidebb nevén Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) − 360 ezres tagságát szegmentálni kellett, hogy a rendszer kezelhető legyen. Ennek érdekében tizenöt kamarai osztályt hoztunk létre, ebből hat a mezőgazdasági szektorban, ugyancsak hat az élelmiszeriparban, míg három a vidékfejlesztés területén tevékenykedőket fogja össze. A felosztásnak üzenetjellege is van. A tagság meghatározó része a termelői oldalról jön, annak struktúrája miatt, hiszen az őstermelők vannak a legtöbben. Ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy ennek a termékpályának az élelmiszeripar legalább olyan fontos szereplője, mint a termelés, csak természetéből fakadóan erre a területre jóval koncentráltabb megjelenés jellemző. Az idei év egyik prioritása, hogy a kamara társadalmi oldalát igyekszünk még jobban aktivizálni. A választott tisztségviselőket szeretnénk sokkal inkább bevonni a kamara működésébe, hogy amikor véleményezni kell egy szakmai anyagot vagy jogszabálytervezetet, akkor azt ne a szakmai apparátus végezze el, hanem erre a reálgazdasági szereplőknek is legyen lehetőségük. Ezen a téren vegyesek a tapasztalataim, mert sok esetben, amikor véleményt kérünk, nem mindig kapunk. Pedig a tagok saját érdeke lenne, hogy elmondják, kifejtsék álláspontjukat. Jó lenne, ha az ilyen feladatok alól mentesülne a szakmai apparátus, amely amúgy is állandó időprés alatt dolgozik. Valójában a gazdasági szereplők a kamara építőkövei, az alapjai ennek a rendszernek. Kívánatos, hogy az ő véleményük, gazdasági érdekeik jelenjenek meg. Ez néha nagyon nehéz, hiszen olyan szabályozás, amely mindenkinek megfelel, nem létezik, de mi ebbe az irányba próbálunk elindulni. Talán a jelenlegi osztálybesorolás nem a legszerencsésebb, megfontolandó, hogy az érintettek bevonásával, az igényekhez alkalmazkodva újragondoljuk a felosztást. Most tudunk ezzel is foglalkozni, korábban a szervezet felépítése, a munkavállalói létszám gyors, mondhatni exponenciális növekedése komoly menedzsmentfeladatot rótt ránk. Eközben folyamatosan eleget kell tennünk az egyre bővülő jogszabályi követelményeknek. Több olyan megállapodást kötöttünk, többek között a kormánnyal, amelyekben szintén voltak olyan feladatok, amelyeket nem jogszabály, hanem megállapodás alapján kell ellátnunk. Elmondhatom, hogy eddig nem csúsztunk a határidőkkel, nem akadályoztuk ezzel sem a reálgazdaság szereplőit, sem a kormányzatot.

Milyen szerepet játszhat a kamara abban, hogy javuljon az ágazat résztvevői között a párbeszéd? Vannak a kamarának eszközei, lehetőségei erre?

Nem egy olyan eset volt, amikor a különböző ágazati szereplőket közös asztalhoz ültettük. Megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy nem ismerték egymást. Úgy gondolom, önmagában óriási dolog, hogy a különböző ágazati szereplők elkezdenek egymással kommunikálni. Be kell látnunk, hogy egymásra vagyunk utalva. A másik nélkül nem megy. Ha az egyik feladja, a másik léte is megkérdőjeleződik. Ezért abban vagyunk érdekeltek, hogy valamennyi szektor szépen fejlődjön, mert csak akkor tudunk együtt haladni. Egy aktuális példa a GINOP-os források felhasználása. Sikerült elérni, hogy létrejöjjön egy munkacsoport, amelyben kamarai tagok is jelen vannak. Nemrégiben volt egy megbeszélés a pályázatok kiírásával kapcsolatban, amely optimizmusra ad okot. Talán kevésbé látványosak ezek a háttérbeszélgetések, mint egy tüntetés, de ez a csendes építkezés hitelesebb, mintha az ember kikényszerítené a politikai döntéshozókból a számára kedvező döntést. Dolgozunk például azon, hogy ne csak 20 millió forintra tudjanak a közepes cégek a GINOP-ból pályázni, miközben a vidékfejlesztési programban a mikro- és kisvállalkozások ennek a többszörösét kaphatják. Az ehhez hasonló anomáliákat szeretnénk felszámolni, és megteremteni egy sikeres program lehetőségét. Kézikönyveink szintén sikertörténetnek számítanak, hiszen ezeken keresztül számos hasznos információ jut el tagjainkhoz.

Mit próbál tenni a NAK a jelenlegi támogatási rendszer anomáliáival szemben?

Több oldalról próbáljuk megközelíteni a kérdést. Dolgozunk a Vidékfejlesztési Program és a GINOP közötti összhang megteremtésén. Nonszensz, hogy egy pályázatnál a maximálisan elnyerhető összeg a mikro- és kisvállalkozásoknál magasabb, mint a közepeseknél. A másik, hogy a többi V4-es országgal közösen igyekszünk némi puhítást elérni abban, hogy ne kerüljön feltétlenül nagyvállalati besorolás alá az, akinél csak a foglalkoztatottak száma haladja meg az abban a körben meghatározott volument. Ugyanis egészen mást jelent egy ötszáz fős alkalmazotti létszám egy német és egy magyar vágóhíd esetében, mivel ott a technológiai fejlettség miatt másként alakul az egy főre jutó teljesítmény. Magyarországon nem egy esetben a technológiai lemaradást plusz munkaerővel igyekeznek pótolni. Szeretnénk enyhítést elérni az Európai Uniónál, hogy az újonnan csatlakozott országok esetében – vagy akár általánosan – tegye lehetővé, hogy a technológiai lemaradással küzdő cégek esetében a létszám ne legyen önmagában elegendő ahhoz, hogy valaki nagyvállalati besorolás alá essen. Ha ezt sikerülne elérni, tudnánk forrásokat biztosítani olyan nagynak nevezett, de valójában nagynak csak a statisztikai kényszer miatt minősülő cégeknek, amelyek most elesnek a GINOP-os forrásokból. Tettünk mi is olyan javaslatot a kormánynak, hogy a kérdést valamilyen nemzeti forrásból kellene kezelni, hogy a nemzetközi szinten is versenyképes vagy a siker lehetőségét magukban hordozó cégeket, amelyek az exportalapunk jelentős részét adják, valamilyen formában támogassuk. Nyilván nemcsak pénzzel lehet segíteni, hanem piacteremtési lehetőséggel is, az exportpiacok felkutatásában, illetve megtartásában. Nem vagyunk kereskedőház, amit mi tudunk nyújtani, az valamilyen információs felület, bemutatkozási lehetőség. Erre volt példa az a tavaly nyáron rendezett magyar élelmiszernap a brüsszeli követségünkön, ahol ötven hazai mezőgazdasági és élelmiszer-ipari cég mutatkozott be, nem várt sikerrel.

Milyen szerepet játszhat a NAK a gazdaság fehérítésében?

Törvényi kötelezettségünk, hogy – amint alkalmassá válik rá az informatikai rendszerünk – létrehozzunk egy országos gazdaságszerkezeti nyilvántartást. Ehhez számtalan adatra lesz szükségünk, ami várhatóan ellenérzést kelt majd sok piaci szereplőben. Ugyanakkor ez a rendszer egyértelműen a gazdaság fehérítését szolgálja, hiszen vannak olyan ágazatok, amelyekben a feketegazdaság mértéke egészen döbbenetes. A gazdaság fehérítésére több megoldás van, közülük csak az egyik az áfacsökkentés. Egyértelműen ebbe az irányba hat az őstermelői igazolványok új rendszere is, amely mögé a szigorúbb ellenőrzés lehetőségét biztosító, komoly informatikai rendszer épül. Jelenleg ez is rendkívül fertőzött terület.

Az áfacsökkentés ügyében mit tett/tesz a NAK? Mi a szervezet álláspontja ebben a kérdésben?

A 27 százalékos áfa alapvetően nem okozna gondot egyetlen gazdaságnak sem. Amennyiben mindenki befizetné, akkor ez teljesen korrekt rendszer lenne. A kormányzat szándéka, hogy ne a munkát, hanem a fogyasztást terhelő adók kerüljenek a költségvetési bevétel szempontjából a középpontba. Ez teljesen elfogadható, viszont ha valaki áfát csal, az óriási probléma, mert lyukat üt a rendszeren. Az áfacsökkentés ügyében még 2014 végén javaslatot tettünk a kormánynak egy munkacsoport létrehozására. Ez ugyan nem állt fel, de néhány olyan felvetésünk, amely a javaslatunkat kísérte, megvalósulni látszik – részben elégedettek is vagyunk, hiszen volt olyan ágazat, amelyben megtörtént az áfacsökkentés. Nem akarom csak magunknak tulajdonítani a sikert, de nekünk is volt egy kis szerepünk abban, hogy megtörtént az áfa csökkentése, amelynek hatása azonnal megfigyelhető volt a forgalomban. Természetesen nem volt egyöntetű a fogadtatás, többek között a baromfisok nehezményezték, diszkriminatívnak ítélték a lépést – nem véletlenül. Nagyon nehéz egyébként egy ágazatot kiemelni, mert ha azt veszem alapul, hogy melyik terület fertőzött leginkább áfacsalás szempontjából, akkor a zöldség-gyümölcs ágazatra esne a választás. Ezen a területen viszont az áfacsökkentés több tízmilliárdos tétel lenne a költségvetés számára. A költségvetési mozgástér adott, fontos, hogy ne követeljünk irreális dolgokat. Ha azt tekintem, hogy mely ágazatokban vannak akut jelleggel a legnagyobb problémák, akkor a tej jut először az eszembe. Ha viszont azt nézzük, hogy az embernek elsőként hol diktálná az igazságérzete az áfacsökkentést, akkor a baromfisokra voksolnék, hisz ott a helyettesítő termék áfája ment le 22 százalékkal, és ez elég zord piaci környezetet teremtett számukra. Nem reális elvárás, hogy minden alapvető élelmiszernek egy csapásra ötszázalékos legyen az áfakulcsa, mert az – ha idevesszük a komplett élelmiszer-ipari ágazat minden termékét – több száz milliárd forintos nagyságrend lenne. Mi ütemezett áfacsökkentésre tettünk javaslatot. Arra, hogy nézzük meg, melyek azok az ágazatok, amelyek esetében – akár gazdasági, akár politikai szempontból – érdemes megfontolni az áfacsökkentést és ütemezni azokat. Megszabni például, hogy amennyiben a gazdaság teljesítménye és a költségvetés helyzete elér egy bizonyos szintet, és ez a két tényező lehetővé teszi, akkor automatikusan lépjen életbe az előre meghatározott területeken az áfacsökkentés. Mi az áfa ügyében nem vagyunk döntési pozícióban, de a kormányzattal folyamatosan egyeztetünk hol formális, hol informális úton arról, hogy melyik terület az, ahol látnak erre lehetőséget. Mi nyilván azt támogatjuk, segítjük, aminek realitása van.

Milyen bevételi forrásai vannak a NAK-nak?

Megközelítőleg 10 milliárd forintból gazdálkodunk, ennek 40 százaléka tagdíjbevételből származik, a többi uniós vagy állami forrás – a falugazdász-hálózat működtetése részben uniós, részben állami forrásból, illetve a tagdíjbevételekből történik. Az állam nagyon sok feladatot átadott nekünk, a kamarai törvény megalkotáskor azonban sikerült elérnünk azt a kikötést, hogy a kamara feladatot csak akkor vehet át, ha ahhoz fedezetet biztosít az állam.

Mit tart a kamara legfontosabb feladatának? Mikor lenne elégedett 2016 végén?

Nem vagyok elégedett típus, ha elértem egy célt, akkor jön a következő feladat. Azt vallom, a cél egy minél inkább szolgáltató típusú kamara létrehozása, amely egyre közelebb kerül a tagságához. Megpróbáljuk megszüntetni azt az ellenérzést, amely a kötelező tagságból, illetve a szintén kötelező tagdíjfizetésből fakad. Azt a célt tűztük ki, hogy lehetőség szerint a befizetett tagdíjjal azonos értékű szolgáltatást tudjunk nyújtani tagjainknak. Főképp a közepes és nagy tagdíjfizetők esetében kell többet letennünk az asztalra, ami nehéz feladat. Egy nagyobb vállalkozás számára adott a lehetőség, hogy olyan információs környezetet hozzon létre, amellyel meg tudja alapozni a döntéshozatalt. Őket a piacszerzésben igyekszünk támogatni, vagy – amit most próbálunk végigvinni – az energetikai auditban segíteni őket.

Civilben

Mivel tölti legszívesebben a szabadidejét?

Családi gazdaságunkban, 155 hektáron gazdálkodunk, amely sok időt vesz igénybe, ezért kevés időm marad egyéb elfoglaltságokra. Ha pedig mégis úgy alakul, hogy akad egy kis szabadidőm, akkor a vadászat az, ami leginkább kikapcsol. Harmadik generációs vadászember vagyok, édesapám és nagypapám is hódolt ennek a szenvedélynek. Sajnos a futball már a múlté, igazolt labdarúgó voltam sokáig, de mivel az rendszerességet igényelt, választanom kellett, hogy a szombat délutánt és vasárnapot a focizással töltöm, vagy a családdal. És ha az embernek gyereke van, eldőlt a kérdés.

Emberi és szakmai értelemben kiket tekint példaképének?

Nagyon sok nevet tudnék említeni, meg senkit sem. Nyilván nincs tökéletes ember. Igyekszem meglátni a jó példákat, mert az ember tanulni tud akár hozzáállást, akár humort, akár szakmai alázatot, munkastílust, időbeosztást. Megpróbálok a jó példák közül szemezgetni.

Hogyan fogalmazná meg az „ars poeticáját”?

Számtalan döntést kell hoznom, és általában nagyon gyorsan. Igyekszem minél jobban koncentrálni a döntések előkészítésére. Próbálok minden információt több oldalról beszerezni, nem akarom sem magamat, sem a kollégáimat olyan helyzetbe hozni, hogy valakinél „információmonopólium” alakuljon ki, mert még maximális jó szándék mellett is torzulhat az, ami hozzám eljut. Törekszem a hangulati, érzelmi tényezőket háttérbe szorítani – ez néha nehéz, mert bizonyos szituációkban heves tudok lenni, de ezen a legtöbbször sikerül úrrá lennem. Nagyon fontosnak tartom a bizalmat, hiszen az ember nem tud vezetőként úgy dolgozni egy csapatban, ha a munkatársaival szemben bizalmatlan.

Ön szerint mi egy jó vezető „titka”?

Egyértelmű: a csapat, amelyet maga köré épít. Egy vezető nem lehet magányos farkas. Ha megyek előre, hátranézek, és azt látom, hogy nem jön mögöttem senki, az elég kiábrándító. Jobb „alakzatban” mozogni. Számomra a munkatársak tudása, lelkesedése, elkötelezettsége és a beléjük vetett bizalom a meghatározó.

Mi motiválja emberileg, szakmailag?

Hogy eredményes legyen, amit csinálok. Szeretek célokat kitűzni és azokat elérni, ha sikerül, túlszárnyalni. Teljesítményorientált típus vagyok, ha valamit elértem, nem sokáig szoktam örvendezni, inkább keresem az újabb kihívást.

Milyen emberi tulajdonságokat tart leginkább rokon-, illetve ellenszenvesnek?

Szeretem az egyenes embereket, esetükben az ember tudja, mire számíthat. Ha nem is ért velem egyet, azt korrekt módon megmondja. Kedvelem az okos embereket, akiktől lehet tanulni. Amit nem szeretek, az mindezek ellenkezője. Óvakodom a sunyi, kétszínű emberektől, mert ők kiszámíthatatlanok.

Mi tekint munkájában a legnagyobb kihívásnak?

Kamarai elnökként komoly felelősségem van abban, hogy a magyar agrárgazdaság milyen pályára lép, azon hogyan halad, és mely törekvések támogatandóak. Cél, hogy a korábbival ellentétben egy olyan jól beágyazott, egységes, szolgáltató jellegű kamarai rendszer alakuljon ki, amely a tagság számára elfogadható. Ez talán utópisztikusnak tűnik, valószínűleg nem is teljesíthető rövid távon, de meggyőződésem, hogy célba érünk. A kezdeteket a kötelező tagsággal szembeni ellenállás jellemezte, de kemény munkával sikerült innen elmozdulni, és apró lépésekkel folyamatosan fejlődni, továbbhaladni.

Ács Dóra/Császár László
a szerző cikkei

(forrás: Élelmiszer szaklap 2016/3.)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Cikk[185733] galéria
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

Hírlevél regisztráció

hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Élelmiszer-FMCG Hírlevél