hirdetés
hirdetés

Ahol az akarat, ott a mód!

Csődközelből, mintegy 2 milliárd forintos hitelállománnyal, több száz millió forint lejárt szállítói tartozással, csontsovány tehenekkel vette át egy fiatal jogász hölgy a Malomsoki gazdaságot 2012-ben.

hirdetés

Dr. Kacz Ivett felszámolás előtt álló nagyvállalatokat konszolidált, s így került kapcsolatba a ma már saját tulajdonában álló, állattenyésztéssel, tejtermeléssel és növénytermesztéssel foglalkozó Malomsoki Extra-Tej Cégcsoporttal. Mára egyensúlyba kerültek, ledolgozták az adóság több mint felét, elérték 36-37 literes tejtermelési átlagot, és a Pannontej fő beszállítói. A további fejlődéshez pedig egy most elnyert 50 % pályázati támogatásból megvalósuló 1 Mrd forint összegű beruházás ad számukra óriáslöketet.



Ez a kezdet felér egy hajmeresztő szabadugrással. Mi az, ami egy fiatal hölgy figyelmét ennyire megragadja, mitől látott jövőt ebben a gazdaságban?

Aki hozzám hasonlóan valami nagyot megugrik, lendületében fel sem fogja a paradigmaváltást. Jön egy szikra, megszületik a szándék, és a változás visszavonhatatlanná és természetessé válik. A cég életébe a felszámolás előtti stádiumban bankbiztosként kapcsolódtam be. Lévén nagyvállalti szektorról van szó, az előző vezetésnek a hitelező bank minden esélyt meg akart adni a konszolidációhoz, hiszen ilyen esetben a banknak is nagy a kockázata, illetve adott esetben a vesztesége. Két hónap vizsgálat után eljött a pillanat, hogy személyesen is leltárt készítsek az állatokról az esti műszak idején. Akkor történt meg a varázslat a fejőházban: ahogy jöttek be a tehenek, én pedig ott közöttük mászkáltam a listáimmal a kezemben valami beindult bennem.



Azt érzetem, hogy ezeket a szegény jószágokat meg kell menteni, vagy különben mennek a vágóhídra. Amióta az eszemet tudom, imádom az állatokat és úgy éreztem, hogy itt segítenem kell. Akkor abban a pillanatban valami eldőlt: itt kell maradnom mindegy, milyen státuszban. A háttérbe húzódva bele is vágtam a munkába, ami nem volt könnyű, mert az előző tulajdonosi kör közel 2 milliárdos hitelállománnyal 8 hónap alatt szélhámos módon teljesen kifosztotta a céget. Miközben tettem a dolgomat egyre jobban megszerettem ezt a világot, és sikerélményt adott, hogy emelkedni kezdtek a mutatók is.  Láttam mit tud a cég, láttam benne a potenciált, bíztam a számításaimban, hittem a tehenekben és a cégben. Már több éve dolgoztam az agráriumban, igaz szarvasmarhával nem foglalkoztam előtte, de meg akartam tanulni és igyekeztem mindenhez alázatosan, óvatosan és fokozatosan hozzá nyúlni. 

Az erős akarat még kevés a megmaradáshoz, hogyan alakult ezután?

Közel egy év munka után támadt egy „elvetemült” ötletem: mit veszíthetek alapon a bank elé álltam a mentőtervemmel. A bank is látta, hogy az elmúlt időszakban sikerült visszafordítani a negatív folyamatokat és remény mutatkozik a felszámolás visszafordítására, esélyt adtak nekem. Új hitelszerződéseket kötöttünk, most már egymással, minden pénzügyi követelést átvállaltam, és még intenzívebb munkához láttam. Így lett ebből az egészből a végén egy siker történet.

Hogyan fogadták önt a cégben dolgozók? Gondolom nagy szüksége volt egy gazdálkodó csapatra, akik a gyakorlatban támogatja.

Mire én tulajdonosi pozícióba kerültem, addigra már a cég dolgozóival, a beszállító partnerekkel és az alvállalkozókkal ismertük egymást, hiszen a krízis időszakban már együtt dolgoztunk. Úgy gondolom mindenki bízott és hit bennem, és természetesen a cégcsoportban is, mindent megtettek annak érdekében, hogy talpra álljunk. Akkor megígértem a partnereknek, hogy mindenkinek ki lesz minden követelése fizetve és ezt az ígéretemet tartottam is. Cserébe mellém álltak, segítettek és mindenki a múlt ledolgozásáért, de már a jövőéért is dolgozott. Nagyon segítőkész, jó emberekkel hozott össze a sors, mind a cégben, mind a partnerek között, akik mindenben támogattak. Rengeteget tanultam a szakmáról, a munkáról, kitartásról, alázatról, és tanulok még a mai napig is. Azt szoktam mondani, hogy ez egy organikus rendszer, aminek a részei vagyunk, és annak minden egysége élő szervezet és ez egy bonyolult mátrix, egymásra épülő folyamatokkal, ahol minden mindennel összefügg, ezért nem mindegy mibe és hogyan avatkozunk bele. Mindeközben a természetből, a termőföldből állítjuk elő a rendszer működéséhez szükséges alapanyagokat, a takarmányt, így az időjárási viszonyoknak is alá vagyunk rendelve. Szóval ez tényleg egy igazi mátrix a szó jó értelmében. És épp ez benne a szépség és a kihívás. Ezért is gondolom azt, hogy épp itt lenne az ideje annak, hogy visszaállítsuk a szakma értékét és méltó rangjára emeljük, oda ahol a helye lenne.

Az előbb említett kihívásokon túl természetesen mi is egy gyorsan változó világban élünk, ahol minket sem kímél a technológia rohamos fejlődése, ezért a régi szemlélethez, technológiákhoz sem szabad túlzottan ragaszkodni, befogadónak kell lenni a vívmányokra is.  A tejhasznú szarvasmarhatartás az elmúlt 10-15 évben óriásit fejlődött, az újdonságok főleg a tengerentúlról az USA-ból jönnek át. A hazai szektor képviselőinek egy jelentős része nagyon nyitott az új dolgok iránt és hasonló technológiai fejlettség mellett, nagyon szakszerűen gazdálkodnak, így itthon is lehet már nagyon jól működő telepeket látni.

Említette a technológiát. Nyilván sokáig nem tehették meg, hogy gépekben, technológiában fejlesszenek.

Nagyon nem, hiszen ahhoz rengeteg forrás kell, ez pedig egy kifosztott cég volt. Nem hogy megtakarításunk nem volt, hanem óriási hitel állomány terhelt minket, amiből 6 év alatt 1 milliárd forintot sikerült visszafizetnünk, a cég pénzügyileg stabil lett úgy, hogy közben minden foglalkoztatott a bérét a 6 év alatt mindig időben megkapta, és jelenleg elmondható, hogy az éves árbevételünk 2 Mrd forint, az adózás utáni eredményünk 150 millió forint körüli összeg. Mindeközben egy 40 éves telep régi felszereltségével, technológiájával dolgoztunk. Ebből a cégből az évtizedek során csak kivettek anélkül, hogy bármit is visszaforgattak volna a fejlesztésbe.

Most először ez másképp lesz, sikerült ugyanis egy 1 milliárd forintos, 50 százalékos intenzitású fejlesztési támogatást nyerni, ami ritkaság ekkora volumenben. Mi a terv és mikor válhat valóssággá?

Épp ezekben a hetekben indul a tervezett beruházásra a nyílt közbeszerzési eljárás, és ha minden jól megy, idén nyáron elkezdődnek a bontások, alapozások szeptemberben pedig az első építési munkák. A cél, hogy 2019 októberre mindennel elkészüljünk, s akkor lesz egy új fejőházunk, elletőnk, 250 db új borjúház az itatásos borjaknak, egy közel 500 férőhelyes istálló a legújabb technológiával, alternatív energiaellátással, illetve egy sor nóvummal. Új irodát is építünk, hogy a központunk ne Pápán legyen, hanem a telepen koncentrálódjon minden munkafolyamat, vagyis ott, ahol a termelés folyik.

A tervezett innovációk közül kiemelne néhányat?

Készül egy különleges fényprogram az istállókba, amihez pluszban egy kutatási projekt is társul. A projekt lényege, hogy egész évben a nyári fényviszonyoknak megfelelő természetes fényviszonyokat biztosítsunk a tejelő tehenek részére. Az elért fényhatással kizárható lehet a tej beltartalmi paramétereinek, vagyis a tejzsír és a tejfehérje szezonális változása, így el tudjuk érni azt, hogy folyamatosan magas minőségű tejet állítsunk elő. A fényprogram pozitívan befolyásolja a szaporodásbiológiát is, ami hozzájárul ahhoz, hogy a termékenyítések aránya kiegyensúlyozott legyen, a mértéke emelkedjen, így a szezonalításból fakadó hozamkiesések kiküszöbölhetők.  



Vagyis magasabb tejtermelési szintek mellett javul a tej minősége és ezzel természetesen az ára is, mivel a beltartalom premizálva van. Úgy gondolom, hogy a jövőben a a folyadék tejről a feldolgozott termékek (sajt, joghurt) irányába fognak elmozdulni a  fogyasztási szokások, így időben érdemes lépni és kísérletezni, hogy minél jobban meg tudjunk felelni a kihívásoknak és jövedelmezőbben tudjunk termelni. A tehenek komfortérzetét a piacon jelenleg kapható legmodernebb ventilátorokkal javítjuk, illetve „masszázst” is kapnak majd: az erre szolgáló automata vakarókefét annyira élvezik a szarvasmarhák, hogy sokan épp ezért nem szereltetik be, mondván, túl sokat állnak ott, és addig sem termelnek. Szerintem meg ennyi jár nekik, annyit dolgoznak értünk, ennyi kis kényeztetést megérdemelnek.

Ha jól sejtem, ezek nem hazai gazdaságokból ellesett példák. Honnan meríti az ötleteket, fejlődési irányokat? 

Elég nagy hangsúlyt fektetek rá, hogy minél több külföldi tanulmányúton vegyek részt. Kanadától kezdve Olaszországon át az USA-ig hihetetlen kutatások folynak a tartástechnológiáról és a takarmányozásról, szóval van mit ellesni fejlettségben és mentalitásban. Rengeteget számít az eredményességben, hogy miként állunk hozzá ehhez a szakmához, az állatokhoz, és a szektorban dolgozó emberekhez. Ugyanis ez egy nagyon kemény munka, kitartást, szorgalmat és nagyfokú precizitást kíván, ha valaki tartósan és jól akar helyt állni ebben az ágazatban, és a sok munka még így is csak akkor hozza meg a gyümölcsét, ha mindezt alázattal és türelmesen tesszük. Valószínű épp ezért nem is „divatszakma” ma.

Mindig kérdés, hogy hogyan lehet hitelesen átadni a távoli példákból merített ismereteket?

Nálunk ez különösen nehéz kérdés. Az állattenyésztésben alacsony az iskolázottság, utánpótlás képzés szinte nincs, és ott tartunk, hogy nem csak szakképzett, de bármilyen fizikai munkára is  nehéz embert találni a munkaerőpiacon. De megtartani sem könnyű a dolgozót! Munkaadóként ugyancsak próbára tesz egy-egy helyzet: van, hogy egy műszakot alig tudunk összeállítani, mert gondolnak egyet, és nem jönnek be dolgozni. Azt a szemléletet, hozzáállást, szakmai ismereteket, amit én a külföldi utazásaim során látok, tapasztalok, elméleti szinten nem lehet átadni, ugyanis kell hozzá a személyes jelenlét, a példamutatás, a stratégiaalkotás. Ha azt látják a dolgozók, hogy én is ott vagyok közöttük és ugyanúgy dolgozom velük együtt, mint ők, a felmerült kérdésekre, problémákra választ kapnak, van hová fordulniuk a kérdéseikkel, akár személyes gondjaikkal, bajaikkal, akkor az számukra ad egy stabilitást, biztonságérzetet. Mindezt pedig igyekszem egy jó hangulatú, családias légkörben megvalósítani, hogy a dolgozók a kemény, fizikai munka ellenére is jól érezzék magukat, motiváltak legyenek a feladat elvégzésében. Meggyőződésem, hogy csak pénzzel az embereket nem lehet motiválni, az is kell hozzá, hogy a vezető emberszámba vegye őket, kikérje a véleményüket, igazságos és következetes legyen a döntéseiben, értsen ahhoz, amit csinál, hogy megfelelő döntéseket tudjon hozni egy biztos fejlődési pálya és egy biztató jövőkép érdekében.

Hogyan vált a cég a Pannontej fő beszállítójává?

A Pannontej már korábban is partnere volt a Malomsoki Extra-Tej cégcsoportnak, azonban úgy gondolom, hogy a kapcsolatunk azóta újra épült és javult, jelenleg minden tekintetben kifogástalan. Igazán öröm látni, hogy mennyi innováció, fejlesztési munka történik náluk is – az egyik legjobb hazai minőségnek tartom a termékeiket. Elmondható, hogy egy hullámhosszon vagyunk, ugyanis párhuzamos síkon mozognak a növekedési, fejlesztési terveink is, mindkettőnknél jelentős beruházások folynak.

Főbeszállítói a cégnek, de ez nem jelent kizárólagosságot. Terveznek-e nyitni mások felé is?

Ez a kapcsolat nem csak a számokról szól. Nyilván nyitott szemmel járok, szeretek tisztában lenni a piaccal, de mindig is lojális vagyok a partnereimhez. Rengeteget számít a jó kapcsolat, és nem feltétlen akkor, amikor minden rendben megy, hanem épp a kritikus helyzetekben. Ha jó az együttműködés, akkor a mélypontokat is könnyebb átvészelni, mert mélypontok mindig vannak, csak legfeljebb sokan ezt elfelejtik, amikor épp a hullámhegyeket lovagolják. Véleményem szerint aki pár forintért eladja az elveit, és a rövidtávú érdekeiért gyakran cserélgeti a partnereit, és beáldozza a hosszútávú stabilitását, az ne csodálkozzon, hogyha a bajban egyedül marad. Jó példa volt erre a két évvel ezelőtti tejpiaci krízis, amikor az uniós tejkvóta megszűnt, rengeteg többlet tej került ki a piacokra, a tejárak lezuhantak, és sok termelő nem tudta kinek értékesíteni a tejét. Akinek nem voltak stabil partneri kapcsolatai, azok bizony komoly problémákkal kerültek szembe, sokaknak ez az időszak a telep bezárását jelentette.

Akkoriban azt mondta egy előadáson, hogy kedveli a válságot, mert a válság a változás ügynöke.

Igen, néha kellenek a pofonok, amiből tanulhat az ember, persze sokszor fáj, de közben ki is józanít. Úgy gondolom, hogy a józanságra mindig szükség van és a válságok úgymond eszközök arra, hogy az embert felrázzák, valami olyan helyzetből, amibe bele punnyadt, és már nem őt szolgálja. A megszokások és a kényelem lustává, figyelmetlenné tesz, ami mind a hatékonyság rovására megy. A válságok jótékony hatása, hogy tisztítják a piacot, és azok maradnak meg, akik meg tudnak felelni a kihívásoknak, képességeikkel, szorgalmukkal még több energiát tesznek a folyamatokba, próbálnak költséghatékonyan, a piaci igényeknek megfelelően, de természetesen tisztességes üzleti magatartással működni. A krízis idején első lépésként mindenki a saját költségeit nézte át és próbált azokon igazítani, amit korábban talán nem tettek.

Önök is?

Természetesen, bár én hozzá voltam szokva, hogy mi feszített gazdálkodás mellett működtünk, úgyhogy nálunk ez megszokott volt. A tehenektől semmit nem vettem el, ugyanúgy intenzíven takarmányoztam őket, padlógázzal nyomtam a termelést, mert ha alacsony a tej ára, akkor épp hogy költséghatékonyabban, több tejet kell termelni, hogy az árbevétel kiesés kevesebb legyen. Egy tehén két év befektetés. Ha a laktációjában elveszem tőle a takarmányt, illetve a drága komponensű fehérjehordozót csökkentem az adagban, akkor visszaesik a termelés, amit hogyha emelkedik a tejár, akkor már abban a laktációban nem lehet visszahozni, így ennek az évnek a termelési potenciáljától és a bevételétől a cég elesik. Ezért én más költséghatékonysági megoldásokat választottam, mivel régi üzemek lévén ezek működtetésében voltak rejtett tartalékok azokat igyekeztem kiaknázni. Korábban két telepen folyt a termelés, a kisebbik telepet 400 tehénnel és szaporulatával üzemeltettük, de ez már nem volt hatékony, így a két gazdaságot összevontam és a malomsoki telepre koncentráltam a termelést. Ezáltal jelentős költségmegtakarításokat értünk el, mivel így csak egy fejőházat kellett üzemeltetni, csökkent az energiafogyasztás, és kevesebb munkavállalói létszámmal folyik ugyanaz a termelés.

Mekkora károkat okozott ez a válság az életükben?

A kritikus közel 2 év mintegy 400 milliós árbevételkiesést jelentett számunkra, ugyanis éves szinten 10 Millió liter tejet termelünk. Ezek jelentős nagyságrendek, már 1 forintos árváltozás 10 Millió forintot jelent évente. Természetesen nem mindegy, hogy milyen áron állítunk elő egy liter tejet, hogy alakulnak közben a költségeink, de úgy gondolom, hogy ezen a téren az elmúlt időszakban jelentősen fejlődtünk, és az új beruházás még sokat fog segíteni a költséghatékony, minőségi tejtermelésben.



Közben pedig bizakodunk, hogy a jövőben nem lesznek ilyen mértékű ár kilengések és tartós krízisek a piacon, így a hatékony termeléssel elérhetjük, hogy minden évben tartalékolni tudunk a következő évek fejlesztéseire is. De az is elképzelhető, hogy 2020 után az uniós támogatások mértéke csökkenni fog, vagy némely támogatás meg is szűnhet, így erre az esetre is fel kell készülni, amihez a hatékony termelés elengedhetetlen lesz.

Miként látja a piacot ezután és mit gondol a szarvasmarhatartás jövőjéről?

Úgy gondolom, hogy elkerülhetetlenül változni fog a piac összetétele a nagyüzemek javára. A termelés koncentrálódása felé tart a világ, ugyanis másképp hatékonyan nem lehet fenntartani sem mezőgazdaságot, sem állattenyésztést. Ez a folyamat az USA-ban is végig söpört 15-20 évvel ezelőtt, és úgy hiszem, nálunk sem lesz másképp. A mai világban nagyobb hangsúllyal döntheti el a vállalkozások sorsát, hogy milyen a vezetők személyisége, milyen szellemiségben építi vagy nem építi a cégét, vagy csak a profitra koncentrál gépiesen. Apropó gépek: nem vagyok fejlődés és technológia ellenes, de a mindenáron robotizálás híve sem vagyok. Persze a vezetők dolgát lehet megkönnyítené ez az irány, de szerintem sokan nem gondoltak bele, hogy mi lesz azokkal az emberekkel, akiknek a munkáját robotokkal váltjuk ki. Milyen munkahelyi körülmények, társadalmi körülmények között fogunk élni, ahol az Embernek már nem lesz feladata és nélkülözhető lesz.



Az ágazatunkban is megjelent a robotizálás, igaz még gyerekcipőben jár és csak a fejést váltja ki. Nagyon drága, csak pár ember munkáját helyettesíti, és azoknak a fizikai munkásoknak a helyére, akiknek a feladatát robot végzi el, műszaki végzettségű, kvalifikált munkaerőt kell alkalmazni dupla annyi bérért, és akikből még annyi sincs a munkaerő piacon, mint a fizikai, betanított munkásból. Úgy gondolom, hogy a tejhasznú szarvasmarha tartás esetében a robotizálás még drága és kiforratlan, nagyüzemekben nem működik, ebben az organikus rendszerben, ahol az élőlényeké, a természeté és az emberé a fő szerep a robot legfeljebb csak kisegítő és mellékes szerepet tölthet be.

Kimegy még a bocikhoz, úgy ahogy eleinte?

Szeretek a mai napig úgy létezni, mozogni, hogy közöm van ahhoz, amit csinálok, amiért dolgozom, ezért hetente 2-3 alkalommal mindig kint vagyok a telepen. Jó pár kedvenc tehenem van, akikhez mind valamilyen személyes élményem fűz és hozzám nőttek.

A hangomról megismernek és a több százas istállóban oda jönnek hozzám, nagyon szelídek. Nagyon megszerettem ezt a létformát, a gazdálkodást, a vidéki életet, a természet közelségében és az állatok között élni, és mindeközben értelmes és hasznos dologgal foglalkozni, élelmiszer alapanyagot termelni.

Papp Tímea
a szerző cikkei

(forrás: Élelmiszer szaklap 2018/4.)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

Hírlevél regisztráció

hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Élelmiszer-FMCG Hírlevél