hirdetés
hirdetés

Technológiába és humán tőkébe kell fektetni!

Az idei FMCG TOP konferencián is sor került szakértői beszélgetésekre, véleménycserékre, melyek közül nagy érdeklődés övezte az ügyvezetői kerekasztalt. Mesebeli szám: hét vezető cserélt gondolatokat munkaerőpiaci válságról, a fejlődés lehetséges útjairól, technológiáról és digitalizációról. A „Vezérek egy asztalnál – aktuális kérdések és jövőkép” nem hozott minden kérdésben egyetértést. A moderátor Ács Dóra, az Élelmiszer szaklap főszerkesztője volt.

hirdetés

A főnökök eszmecseréjét Szalókyné Tóth Judit – üzleti tanácsadó, a Boyden Executive Search partnere – előadása vezette fel „Mit gondolnak a CEO-k a világban és a régióban az üzleti növekedés lehetőségeiről?” – címmel.

A meglepő adat szerint a top 250 kereskedelmi cég közül a globális forgalom 30 százalékát mindössze 10 cég adja, melyek közül az első öt a Wal-Mart, a Costco, a Kroger, a Schwarz Group és a Wallgreens. A fogyasztói bizalmi indexről elmondta, hogy az az Egyesült Államokban a legerősebb: 100 százalék körül mozog, az EU-ban 87 százalék, ami alacsonynak számít, de folyamatosan növekszik, Magyarországon pedig 71 százalék.  

Az előadó a Kroger vezetőjére hivatkozva a kereskedelem három meghatározó trendjét emelte ki, amelyek a digitalizáció, a perszonalizáció és a vásárlói élmény. A prezentációból kiderült, hogy ebben a nemzetközi gazdasági környezetben a CEO-k leginkább a  cyberveszélyek, a változó fogyasztói szokások és a képzett munkaerő miatt aggódnak. 65 százalékuk ugyanakkor azt gondolja, hogy az emlegetett három trend inkább lehetőségeket, semmint veszélyeket rejt magában.

Az előadó Christine Lagarde egy elhíresült mondatát idézte, amelyben az IMF volt vezetője utalt arra, hogy innováció tekintetében most kell kihasználni a kedvező gazdasági helyzetet: „Addig kell megjavítani a tetőt, amíg süt a nap.”

Megesszük a jövedelmet

A főbb kérdések és a megvitatott témák az optimális növekedési ütemmel, a munkaerőpiac aggasztó helyzetével, a reálbérek növekedésével, innovációvaldigitalizációval, technológiával voltak kapcsolatosak. Fazekas Endre, a Peck-Snack ügyvezetője arra a kérdésre válaszolt elsőként, hogy a vezetők milyen mértékű optimális növekedési ütemre számítanak a jövőben.

A Sió egykori főnöke azzal kezdte, hogy a fogyasztás a bérek növekedése miatt jelentősen megemelkedett, az elmúlt két év két számjegyű növekedést produkált, ami meglátása szerint további egy-két évig várható.

„A többletjövedelmek egy részét a társadalom egy jelentős része megeszi” – fogalmazott. A fogyasztás növekedése rövid távon húzza maga után az értékesítést, ám ez a paradicsomi állapot valószínűleg néhány éven belül véget ér, ha nem történik semmi – utalt ő is arra, hogy a mostani állapotot kell kihasználni, hogy a vállalatok befektessenek és invesztáljanak elsősorban olyan technológiai rendszerekbe, amelyek függetlenítik őket a szorító munkaerőpiaci helyzettől. 

A drogériák is két számjegyű növekedést könyvelhetnek el: Flórián László, a Rossmann ügyvezetője elmondta, hogy tavaly 15 százalékot növekedett a drogérialánc, idén, pillanatnyilag pedig még ennél is nagyobb a fejlődés. Elmondása szerint a fejlesztések és a digitalizációba való invesztálás megállíthatatlan a produktivitás javítása szempontjából.

Heiszler Gabriella, a Spar ügyvezetője 5-10 százalék közötti növekedést saccolt, ehhez a számhoz csatlakozott Szautner Péter, a FrieslandCampina vezérigazgatója is, aki hozzátette, hogy véleménye szerint 15-20 év lemaradást kell behoznia az élelmiszeriparnak, a növekedés szempontjából pedig nagyon fontos a márkainvesztíció, valamint a modernizáció.

Az a bizonyos lyukas tető – innováció és növekedés

Arra kérdésre, hogy miből adódhat a növekedés, mi mozgatja, mire koncentrálnak a vállalatok ezzel kapcsolatban, már nem voltak egységesek a válaszok.

Szalókyné Tóth Judit azzal kezdte, hogy a bizalmi index szerint is növekedés lesz, a reálbérek emelkedése is ezt mutatja. „Nem az a kérdés, hogy lesz-e növekedés, hanem hogy milyen csatornák, milyen kategóriák fognak nőni, mekkora értékben” – fogalmazott.

„Egyértelműen azok, amelyek a digitalizációs trendeket meg tudják fogni, és innovatívak” – adta is meg a választ. Ha kulcsszavakat kellene keresni a beszélgetéshez, akkor a legtöbbet emlegetett fogal mak az innováció, a digitalizáció és a technológia voltak.

Abban többé-kevésbé mindenki egyetértett, hogy innoválni és modernizálni kell. Noszlopy Zoltán, a CBA beszerzési igazgatója a technológiai lemaradást illetően csatlakozott Szautner Péter véleményéhez az innovációval kapcsolatban, azonban más véleményt is megfogalmazott. Vállalkozásuk, a CBA 2006-ban 9,6 százalékos növekedést ért el, és az ilyen mértékű növekedésben „egy kicsit el is kényelmesedtünk.

Elrepült felettünk az idő, mind gyártói, mind kereskedelmi oldalról – beszélt Noszlopy az élelmiszeripar egészéről. – Óriási technológiai lemaradást kell behoznunk.” Elmondása szerint viszont azt a fajta árnövekedést, amely a mostani helyzetet jellemzi, egyszerűen nem lehet kigazdálkodni, az áremelésekkel viszont óvatosan kell bánni. „Sok olyan gyártóval találkozom, aki innovál és beruház, innovál és beruház, majd árat emel. Ezzel viszont csínján kell bánni, mivel a kiskereskedők elérték és lassan át is lépték a nyugati árszinteket” – értékelt.     

Gazsi Zoltán, az Eisberg Hungary ügyvezető igazgatója is felemlegette az innovációval kapcsolatban azt a bizonyos lyukas tetőt, amelyet napsütésben kell megjavítani. Az Eisberg Hungary ügyvezető igazgatójának változatában azonban egy erdélyi szakember erre csak úgy reagált: „Ha akkor javítom meg, amikor süt a nap, nem látom, hol ázik be a tető.” Nagyon sok szempontot kell figyelembe venni a mai világban, ettől vagyunk rugalmasak – összegzett Gazsi Zoltán.

A kereskedelem elmosódó határai – tervezés és víziók

Fazekas Endre a jövőre nézve azt vizionálta, hogy az FMCGágazatban a jövő meg fog kívánni egy olyan konszolidációt, amely eddig nem következett be. Ezt az ugrást pedig nem biztos, hogy mindenki meg fogja tudni lépni – ezt már arra reagálva mondta el, hogy hány évre tervezhet egy vállalat, milyen szempontokat kell figyelembe venni ahhoz, hogy a technológiai újításokat bevezesse-e vagy sem, hogyan alakulnak a víziók, a tervek egy vállalatnál.

Szautner Péter szerint optimálisan három–öt évre érdemes tervezni, viszont hosszú távú elgondolásokra is szükség van. „Az élelmiszeriparon belül két üdvözítő út van, vagy specializálódni, vagy valamit gyártani nagy tömegben, nagyon olcsón. A két metódus között azonban mostanra nem egy »vagy« van, hanem egy »és«.” A hosszú távú víziókra azért is van szükség – hozott egy példát –, mivel a föld lakosságszámának emelkedése miatt egyelőre nem tudjuk, hogy 1-2 milliárddal több lakosnál honnan lesz elegendő fehérje, „nem biztos, hogy húsból, mert annak termelése tarthatatlan”, a 10-15 évre szóló tervek ott kell, hogy legyenek az agendában, pénzt kell beleölni legalább a fejlesztés oldaláról.

„Lehet, hogy ennek semmi haszna nem lesz, de az is lehet, hogy versenyelőnyt generál.” Csatlakozott a véleményhez, amely szerint a konszolidáció elmaradt az FMCG-ben. A Spar vezetője szerint egy új boltot felépíteni sok millió euróba kerül, és ezek a beruházások jellemzően nem három és nem is öt év alatt térülnek meg.

„Hogy hol nyitunk üzletet, mi történik egy logisztikai kapacitással, vagy mik a tervek egy új gyáregységgel, ezekben az esetekben el kell gondolkodni akár öt-tíz évre is” – mondta Heiszler Gabriella. Megfogalmazta azt is, hogy a határok kezdenek elmosódni a gyártás, a kereskedelem, a vendéglátás és az élelmiszeripar között.

„Ezeknek a határvonalaknak az elcsúszása és elmosódása nagyon fontos trend, erre nagyon kell figyelnünk.”   Flórián László szerint háromnál több évre nem lehet tervezni. „Gördülő tervezést kell alkalmaznunk. Amit ma terveztünk, az holnap már nem feltétlenül igaz, az már csak egy kontrollszám, hogy a tulajdonos mégis tudjon valamit bizonyítani.”

Három-öt évnél hosszabb időben teljesen értelmetlen gondolkozni, mert olyan változók vannak a technológiában és kormányzati oldalon, hogy elveszíti a jelentőségét. A lényegi növekedést szerinte a termékportfólió szélesedése fogja hozni.

Nem fogja bírni a rendszer? – szorító munkaerőpiaci kérdések

Abban mindenki egyetértett, hogy a munkaerő-probléma égető kérdés, nehéz és egyre nehezebb képzett és megfelelő munkaerőt találni. Abban azonban kevésbé, hogy milyen metódusokkal lehet azt pótolni, illetve megtartani a képzett munkaerőt. Gazsi Zoltán szerint nem feltétlenül kell automatizálni, mert lehet, hogy túl sokba kerül és „nem fogom tudni kitermelni”. Át is lehet csábítani a munkavállalókat.

„Ha jobban tudom motiválni őket, jobb csapatom, közösségem van, akkor nálam fognak maradni” – ecsetelte a hazai Eisberg első embere. A munkaerő megtartása sok apró részletből tevődik össze. A jó közösség fontos, a közösség miatt mennek el egy cégtől, ez fontos szemponttá kezdett válni. Gazsi szerint a fiatalok integrálása fontos szempont, valamint annyinak kell lenniük a fizetéseknek, amennyi a környező cégeknél is van. „Én arra építek, hogy a környékbeli cégeknél jobbak vagyunk, és mindig lesz emberem, akkor is, amikor munkaerőhiány lesz” – fogalmazott az Eisberg vezetője. A Sparnál munkaerő szempontjából 2016 volt a legroszszabb év, a 40 százalékos fluktuációval.

Az áruházlánc vezetője szerint „a boltvezetők hátán óriási a felelősség, mivel ők alakítják ki azt a klímát, amelyben a kollégák jól tudnak dolgozni. Erre a rétegre kell figyelni, fókuszban áll az, hogy hogyan tartjuk meg a dolgozókat, milyen eszközöket tudunk nekik adni ehhez, amivel elismerjük a hűségüket.”

Fazekas szerint munkavállalói oldalról az elvárások nagymértékben átalakultak, és „a fél ország arra vár, hogy a fizetése emelkedjen. Hangsúlyozni kell, hogy ezt nem lehet minden évben megemelni, megismételni. Az oktatási rendszer pedig ontja magából a képzetlen munkaerőt.”

Szerinte a jövedelmek egy része, ami mögött nincs produktivitás, elinflálódik, a reálbér növekedésének mindenképpen lassulnia kell, mert nem fogja bírni a rendszer. Fazekas Endre szerint most van idő arra, hogy invesztáljunk és beruházzunk, különben ha nem változik semmi, akkor véget ér a növekedés lehetősége. Pénzt kell költeni a humán tőkére, és olyan technológiákba kell fektetni, amelyek megalapozzák a vállalkozást, és nem hozzák magukkal a dolgozók létszámának növekedését. Flórián László, a Rossmann első embere ennek ellenpontozásaként elmondta, hogy ő személy szerint örül, hogy emelkednek a bérek, mivel sokáig nem volt megbecsülve a munkaerő.

„Az én dolgom menedzserként, hogy megtaláljam, milyen folyamatokkal lehet dolgozni, és ezzel versenyelőnyt kovácsoljak magamnak. Meg kell, hogy mutassam ezzel azt is, hogy én és a kollégáim képesek vagyunk a versenyt állni” – fogalmazott.

(forrás: Élelmiszer magazin 2018/5.)
hirdetés
Olvasói vélemény: 0,0 / 10
Értékelés:
A cikk értékeléséhez, kérjük először jelentkezzen be!
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés

Hírlevél regisztráció

hirdetés

Találkozzunk a Facebookon!

Élelmiszer-FMCG Hírlevél

Élelmiszer-FMCG hírek első kézből

  • napi friss hírek, érdekességek
  • kutatások, elemzések
  • exkluzív riportok
  • szakmai konferenciák
  • képzések, tréningek
Iratkozzon fel hírlevelünkre
Ne maradjon le a legfontosabb szakmai hírekről!
Élelmiszer-FMCG hírlevél